„Ott van végem, amikor valaki utcai cipőben és ruhában jön be próbálni”

Szűcs Nelli, a Nemzeti Színház színművésze mesélt Fedák Sárihoz, a színházhoz és Istenhez fűződő viszonyáról is a Deszkavíziónak.

Szűcs Nelli  már huszonöt éve van a pályán, a beregszászi színház egyik alapítója, 2013 óta pedig a Nemzeti Színház társulatának tagja.

szucs_nelli_interju_4.jpg                       Szűcs Nelli (fotó: nemzetiszinhaz.hu)

Lassan harminc éve dolgozik együtt Vidnyánszky Attilával. „Amikor először találkoztunk, mi elsősök voltunk, ő harmadéves a rendező szakon Kijevben, és ugyanannyit, ha nem többet foglalkozott velünk, mint a tanáraink. Nagyon jól ismer engem” – meséli a rendezőről az interjúban.

A színésznő több mint két éve eleveníti meg önálló estjén Fedák Sárit. „Megerősített engem, mindenben, amit a színészi hivatásról gondolok, a hazámmal kapcsolatban, az Istennel való kommunikációról. Mi is hívő család vagyunk, nem azt mondom, hogy csak templomba járunk, de fontos számunkra a hit, és ezt szeretnénk a gyerekeinknek is átadni. Sári pedig nap mint nap velem van, nem tudok nem rá gondolni és része az előadások előtti rituálémnak, fohászomnak is” – mondja azzal kapcsolatban, mit adott számára ez a szerep.

Vallja, hogy nem lehet akármit és akárhogyan csinálni a színházban egy színésznek. „Ezért sem szeretem, amikor a büfében a kollégák néha jelmezben esznek-isznak, szerintem ezzel nem tisztelik meg a színházat sem. (…) Ott van végem, amikor valaki utcai cipőben és ruhában jön be próbálni, abba a térbe, ahol megszületik a csoda. Ezek apróságnak tűnhetnek, de ahogy Sztanyiszlavszkij is mondta, a fogasnál kezdődik a színház. Akár egy próbáról, akár az előadásról van szó, tisztán kell belépned a térbe, kint hagynod a problémáidat, és ehhez át kell öltözni” – fogalmaz. 

szucs_nelli_interju_2.jpg                       Szűcs Nelli a Fedák Sári-esten (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Nekünk az a legfontosabb, amit létre akarunk hozni, nem én a produkcióban, hanem a produkció, nem én a színházban, hanem a színház fontos bennem, ezeket nem szabad keverni, nem lehetek egoista” – fűzi hozzá.

A színház is úgy jön létre, hogy amint adok, rögtön érzem, hogy mit kapok vissza a nézőktől, amit majd egy következő előadáson tovább tudok adni. Észre kell vennünk az apróságokat is, tudnunk kell ezeket értékelni. Az emberek ingerküszöbe annyira magasra került, hogy valami nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy megérezzék a jót. Miközben ott vannak körülöttünk az apró örömök is, és ezeket kell nekünk naggyá varázsolnunk, és így talán boldogabbá tesszük a saját életünket is a problémák ellenére” – vallja a színházról.

Vannak problémai, és ami a szívén az a száján, ami miatt biztos vannak, akik nem szeretik. De mint mondja, mindenhol jól érzi magát. „A Jóisten úgy teremtette az embereket, hogy végig kell, hogy tudjuk élni az életünket. Szándékosan nem hagyom ki Istent, és azért is említem ilyen gyakran, mert tudom, hogy ő vezette a kezem erre a pályára. Köszönettel tartozom neki, miközben semmit sem kaptam ingyen, mindenért megdolgoztam, és éppen ezért tudom, hogy az a tudás és tapasztalat, amit megszereztem, az az enyém” – zárul a beszélgetés.

szucs_nelli_interju_5.jpg                       Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Kristán Attila és Tóth László a Fodrásznő előadásában (fotó: muza.hu)

.A teljes interjúból, amit Jasinka Ádám készített, az is kiderül, hogyan találta meg őt Fedák Sári szerepe, és milyen személyes élmények során találkozott össze vele, illetve miért nem nézi meg soha a próbákon férjét, Trill Zsoltot, noha egy színházban játszanak.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Szűcs Nelli: „Belül mindig egy gyerek munkálkodik bennem”