Medveczky Balázs: „Egy helyen nem lehet megtanulni ezt a szakmát”

A Vígszínház fiatal színművésze most szerződik Szegedre. A váltás okairól is kérdezte őt a Deszkavízió.

Medveczky Balázs zenész családból származik, a nagyszülei alapították a Magyar Rádió Gyermekkórusát, édesapja Medveczky Ádám és édesanyja Csányi Valéria pedig mindketten karmesterek. Ó maga öt éven keresztül tanult dobolni a Szabolcsi Bence Zeneiskolában, majd hat éven keresztül a Balettintézet növendéke volt. A Balettintézet után a Budapest Táncművészeti Szakközépiskolában tanult és érettségizett. 2012-ben felvételt nyert a Színház-és Filmművészeti Egyetem színész szakára, Máté Gábor és Dömötör András osztályába. Utolsó évi szakmai gyakorlatát a Vígszínházban töltötte, melynek 2017-ben, a diploma megszerzése után egy évig tagja volt.

medveczky_domolky.pngMedveczky Balázs (fotók: Dömölky Dániel)

A következő évadot azonban már a Szegedi Nemzeti Színházban kezdi. „A legegyszerűbben talán úgy tudom megfogalmazni, hogy másra vágytam, és ez független a Vígtől, egy helyen nem lehet megtanulni ezt a szakmát” – mondja az interjúban a váltás kapcsán. „Még csak most kezdtem el igazán tanulni, és hiszem, hogy jót fog tenni a vidéki lét, az új város, az hogy új embereket, új rendezői szemléletet ismerhetek meg. Nem csak szakmailag, emberileg is érni, fejlődni, változni fogok” – fűzi hozzá.

Szegeden kevesebb előadása lesz, de ezt a legkevésbé sem bánja, sőt: „Nagy változás lesz, hogy kevesebbet fogok játszani, mint korábban, legfeljebb havonta 15-16 alkalommal, persze pontos számot előre nem tudok mondani. Ez viszont sokkal egészségesebb lesz, mint ami a Vígben volt, mert havonta 28-30 előadást csinálni, még fiatalon, jó kondival is egészen megterhelő és fárasztó. Nem volt jó érzés így játszani, és inkább legyen kevesebb előadásom egy hónapban, de ne legyen monoton”.

A beszélgetésből az is kiderül, hogy a balettet a szigorú esztétikai-anatómiai elvárások miatt kellett abbahagynia – „Elküldtek a lábfejem miatt. Nem tudtam eléggé lefeszíteni” –, ami akkor nagyon elszomorította. Ezt követően a kortárstánc viszont felszabadítóan hatott rá: „Elkezdtem helyette kortárstáncolni és visszagondolva, ott nyíltam meg. Egészen addig visszafogott gyerek voltam, és mivel a kortárstánc az egyik legszabadabb a művészeten belül, három év alatt rengeteget fejlődtem és ez idő alatt ismerkedtem meg a színészettel”.

medveczky_dzsungel.jpgNem tudja elképzelni, hogy huzamosabb ideig vidéken éljen, mivel Budapesten van a családja és a barátai is, de szeretné magát kipróbálni ebben a számára teljesen szokatlan helyzetben is. „Most pont ezért volt szükségem arra, hogy kijöjjek a komfortzónámból, hogy még önállóbb legyek, és mikor próbáljam ezt ki, ha nem 25 évesen. Később, amikor már családom lesz, mert szeretnék, akkor sokkal nagyobb felelősség, sokkal nagyobb súlyú döntés vidékre szerződni” – fogalmaz.

                                     (A dzsungel könyve előadásában)

Nagyra becsült, általam is tisztelt színészek mondták, hogy ebben a szakmában gyakran elfelejtjük, hogy a színészi pálya hosszú. Van idő. Valahogy mindenki egyből akar mindent, és magamon, a környezetemen is megtapasztaltam ezt: hogy sikeres, ismert legyen, ez a fontos, az hogy még jobb legyen, csak másodlagos. Nyilván ez is alkat kérdése, kit mi éltet, én tanulni, fejlődni szeretnék” – fűzi hozzá.

Az eredeti interjúban, amit Jasinka Ádám készített, az is kiderül, milyen szerepei lesznek Szegeden, mennyiben változott az előzetes elképzelése a zenés színházról, és mit jelent számára a dobolás.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Meghirdette első évadát a Szegedi Nemzeti Színház új vezetése