„Kikopott már belőlem az a szándék, hogy mindig én álljak középen”

László Zsoltot, a Radnóti Színház színművészét a Revizor kérdezte jól és kevésbé jól sikerült szerepekről, előadásokról.

László Zsolt a Színmű elvégzése után a Radnóti Színházban kezdte a színészi pályáját, és jelenleg is ott játszik. Igaz, közben Székely Gábor invitálására az Új Színház alapító tagja volt, majd szabadúszó, csatlakozott a Nemzeti Színházhoz, később a Vörösmarty Színházban játszott. 2016 óta van ismét a Radnóti Színházban.

László Zsolt a Lear király előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Rendre megtalálják a Shakespeare szerepek. „Nagyon szeretem a Shakespeare-darabok gazdagságát. Meg a szerző feltűnő színházi szakértelmét” – mondja az interjúban ezzel kapcsolatban.

A Radnótiban Lear-t játszik, Alföldi Róbert rendezésében, amiről azt gondolnánk, hogy aki játssza, kicsit bele is öregszik – veti fel a riporter. „Az meglehet, de becsapós. Általában úgy gondolunk Learre, hogy hatalmas, megterhelő színészi feladat. A címszereplő egész este színen van, viszi a vállán a tragédia roppant súlyát. Valójában azonban nincs olyan sokat színen, csak folyton róla beszélnek. Shakespeare nyilván idős színészre írta a szerepet, és pontosan tisztában lehetett avval, hogy pihenést is kell biztosítani” – mondja, hozzátéve – „Lear jelenetei között épp annyi idő van, hogy a színész átveheti magában a következőt. Kifújhatja és felszívhatja magát. Ilyen értelemben tehát emberségesen könnyebb feladat, mint, mondjuk, egy Platonov vagy egy Oidipusz, ami olyan hosszú és sűrű, hogy szinte lehetetlen egészében átfogni, egyben tartani fejben és állapotban”.

A színház III. Richárdjában négy kisebb-nagyobb szerepet is játszik, noha a főszerepet Alföldi Róbert kapta meg, amit László Zsolt a legkevésbé sem bánt. „Amikor én kapok nagy főszerepet, akkor is az szokott lenni az első gondolatom, hogy kinek kellene eljátszania helyettem. Kikopott már belőlem az a szándék, hogy mindig én álljak középen” – fogalmaz erről. Aki látta az előadást, az egyik legerősebb alakítás a színész Margit királynéja. „Akár nemtelennek is tekinthetjük ezt az asszonyt, akiben a gőg és a sértettség munkál. Úgy éreztem, van hozzá anyagom. Telítetten el tudnám mondani a monológját például a Nemzeti Színház hatodik emeleti színészklubjában” – mondja a szerepről.

A III. Richárd előadásába, mint Margit királyné (fotó: Véner Orsolya)

Mohácsi János  Egy piaci nap című rendezése is szóba kerül a beszélgetésen, amely megtörtént eseményekből indul ki : Kunmadarason és Miskolcon 1946-ban egy pogrom során összevertek és megöltek több magyar zsidó embert, akik nem sokkal korábban jöttek vissza a náci haláltáborokból. „Drukkoltam ennek a produkciónak, nemcsak azért, mert szeretem azt, ahogy Mohácsi János a színházi hatásmechanizmussal bánik, hanem mert fontos a történet. A tűzzel való játszás veszélyéről szól, amire érdemes ma is felhívni a figyelmet. Megható tapasztalni, hogy jól sikerült ez a munka – a Nemzeti óta nem voltam ilyen büszke arra, hogy mit játszunk és hogyan” – mondja az előadás kapcsán a színész.

Az eredeti interjúban, amit Stuber Andrea készített, arról is mesél, hogyan találta meg kétszer is Hamlet szerepe, és miért nem volt sikeres egyik találkozás sem, mit gondol a további radnótis szerepeiről, és miket fog játszani a következő évadban.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

László Zsolt: „Jó voltam, rossz voltam, többször meghaltam, mi jöhet még?”
László Zsolt: „Túl nagy a szerencsefaktor”
„Nem lehet valamit tizenévig játszani büntetlenül” – Interjú László Zsolttal
„Amíg itt nincs háború, nem is tudjuk, hogy milyen istentelenül jó dolgunk van”