Waskovics Andrea: „A színpadon tudok bátor lenni, de az életben nem”

A Vígszínház fiatal színésznője mesélt a félelmeiről és az örömeiről is a HVG-nek.

Waskovics Andrea már színműs hallgatóként olyan fontos szerepeket játszott a Nemzeti Színházban, mint a Körhinta Marija vagy a Tóth Ilonka címszerepe. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után 2017-ben a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte a pályáját, az igazgatóváltás körülményei miatt (ezzel kapcsolatos cikkeink itt találhatóak) azonban eljött onnan. Ettől az évadtól a Vígszínház művésze. Játszik a teátrum A félkegyelmű, a Mikve előadásaiban, és szerepet kapott a most készülő A diktátor című produkcióban is.  

aranyelet_s2_jelenetfoto_fotokredit_saghytimea_16.jpgWaskovics Andrea az Aranyélet egyik jelenetében (fotó: Sághy Tímea)

Szintén még egyetemista volt, amikor fontos szerepet kapott az Aranyélet című filmsorozatban. Ő játszotta a második évadban a fiatal Jankát, Ónodi Eszter számító és kíméletlen figurájának jóval idealistább huszonéves változatát. Az Egynyári kaland harmadik évadában egy koszorúslányt alakított, akinek kicsit félrement az ígéretesen induló flörtje Levivel (Király Dániel).

Korábban zavarta a külsejében, hogy „nagy az orra és van két vámpírfoga, amiért csúfolták is”.  Ma már mindez kevéssé foglalkoztatja. Állandóan retteg valamitől. „Például a gimiben nekem két és fél évbe telt, mire mertem kérni egy szendvicset a büfében. Innivalót már egy év után. Nem tudom, miért van ez, rengeteget gondolkozom rajta. A színpad más, ott tudok bátrabb lenni. Az életben nem, nagyon fura” – mondja az interjúban.

Egy visszatérő álmáról is mesél, ami színházi közegben játszódik: „Hirtelen ott termek egy előadás közepén. Azt sem tudom, mit játszunk, és nem tudom a szöveget. Általában felébredek, mielőtt meg kéne szólalnom”.

waskovicsandi2-e1480709210516.jpgA riporter arról is megkérdezte, mi az, ami a leginkább elviselhetetlen benne hosszú távon. „A paráim, a bizonytalanságom, a gyáváskodásom. Most meghívtak egy színházi buliba, de lehet, hogy nem merek elmenni. Ezek zavarják az embereket, nem értik, miért vagyok ilyen. Én sem értem” – válaszolta Waskovics Andrea.

                                      (Forrás: SZFE)

És hogy mikor volt a legboldogabb az életében? „Sokszor voltam „legboldogabb”. Utoljára akkor, amikor visszamentem a debreceni Csokonai Színházba, és ott játszhattam egy vendégelőadást. Eljöttek a szüleim, az összes rokonom, az összes barátom, akik nem tudnak feljutni Pestre, és abban a színházban álltam a színpadon, ahol annyit ámuldoztam gyerekként” – feleli erre a kérdésre a balmazújvárosi születésű színésznő.

Az interjúból az is kiderül, kit szeretne eljátszani egy életrajzi filmben, mikor sírt utoljára és miért, illetve melyik film volt rá a legnagyobb hatással életében.

A teljes interjú itt olvasható.