„Végzősként arra van szükségem, hogy minél több mindent megismerjek”

Hajdu Tibor ötödéves színműs hallgatóként első filmsorozatára készül.

Október 1-jén, 21 órakor indul a legújabb magyar sorozat, a hétköznap esténként jelentkező 200 első randi a VIASAT3 műsorán. A széria főszereplője Luca, egy kis rádióadó munkatársa. Az ő egyik kollégáját alakítja Hajdu Tibor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színművész hallgatója, aki ebben az évadban a székesfehérvári Vörösmarty Színházban tölti gyakorlatát. Színházban legutóbb a Színház- és Filmművészeti Egyetem Pájinkás János című előadásának címszerepében láthattuk.

hajdu_tibor_interju_1.jpg              Hajdu Tibor (fotó: Kukta Dóra)

Hajdu Tiborral beszélgettünk a forgatásról, a karakteréről, és arról, mi vár rá ebben a színházi szezonban.

Most vagy ötödéves a Színműn. Nem volt gond a forgatás egyeztetésével?

Könnyen elengedtek, mivel a tanév után, nyáron kezdtük a forgatást, de én csak július közepén csatlakoztam a csapathoz.

Hogy kerültél bele a sorozatba, volt casting?

Telefonon kerestek, hogy szeretnének behívni egy castingra. Elmentem, felvettük a jelenetet és mondták, hogy majd jelentkeznek. Kimentünk vendégjátékra Bulgáriába, egy fesztiválon játszottuk a Woyzeck című előadásunkat és másnap reggel csörgött a telefon, hogy nem kell mennem a további castingokra, mert kiválasztottak az egyik állandó szereplőre. Így lettem én Simon.

Mesélnél a karakterről?

Ő a hangmérnök a rádióstúdióban. Picit zárkózott, de ahogy megyünk előre a történetben, úgy fejlődik majd a jelleme, kiderülnek a saját kis dolgai, hogyan is áll az emberi kapcsolatokhoz. Egy furcsa figura, nyers, nagyon egyenes, szókimondó, nem az a könnyen barátkozó típus. Állandóan ott van a hangmérnöki pultban, szerves része a társaságnak. Emiatt minden egyes jelenetet, történetet, ami a stúdióban zajlik, azt én is látom, hallom, néha kommentálom. Nagyon élvezem, hogy ilyen szinten benne lehetek a sorozatban.

hajdu_tibor_interju_3.jpg              Hajdu Tibor a 200 első randiban (fotó: Labancz Viktória / VIASAT3)

Első filmes munkád?

Forgattam már pár napot vizsgafilmekben, kisjátékfilmekben, Kárpáti György Mór  Guerilla című filmjében, de ilyen hosszú és nagy kaliberű munkát még nem csináltam. Egy napi sorozat mindenki életében különleges kihívásnak számít. Picit meg is ijedtem először a feladat nagyságától, de nagyon jó döntés volt belevágni.

Mennyire van betáblázva már most az évadod?

Egyetem szempontjából eléggé, elindultak a felújítópróbák, és emellett elkezdtünk egy új előadást, A falu rosszát, aminek októberben lesz a bemutatója. Az évadban még lesz egy vizsgánk, Nagy Péter István rendezi Weöres Sándor drámáját, az Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriáját. Október emellett azért is lesz izgalmas, mert már játszom Székesfehérváron is.

Oda is szerződtél?

Még nem, csak a gyakorlatot töltöm ott. Tavaly dolgoztam náluk, Hargitai Iván rendezte Az Isten pénzét, abban játszottam és akkor azt mondták, várnak vissza szeretettel. Nagyon jó a társulat, sok ismerőssel. Évekkel korábban, az egyetem előtt, amikor stúdiós voltam a Nemes Nagy Ágnesben, akkor szerepeltem náluk először, szintén Ivánnál, a Mester és Margarita előadásban. Horváth Csaba volt a koreográfus, megismerkedtem már akkor a társulat nagy részével. Emiatt is olyan kicsit, mintha hazatérnék.

Székesfehérváron hozzászokhat a szervezetem, milyen egyik bemutatóból a másikba esni. Milyen, amikor egyszer zenéset játszol, egyszer prózát, és vidéken erre nagyon sok a lehetőség. Székesfehérváron pedig Horváth Csabával a mozgás- és fizikai színházi részébe is bele lehet kóstolni, meg lehet szerezni a jó rutint, ahogy például most itt, a 200 első randi forgatásánál is. Nekem végzősként arra van szükségem, hogy minél több mindent megismerjek, hogy minél több emberrel, színházi formával, és stílussal találkozzam.hajdu_tibor_interju_2.jpg              Hajdu Tibor (fotó: Kukta Dóra)

Hogy fog alakulni az egyetemi év vége?

Lassan neki kell állni a szakdolgozatnak (mosolyog). A téma már megvan, egy jelenleg is dolgozó színművészről fogom írni, de a nevét még nem árulnám el. Meredek ötlet, hogy egy aktív pályatársamról írom, de ez a téma foglalkoztatott. Dolgoztunk már együtt, és nagyon sok előadásban láttam, valamint felnézek rá.

Amikor vége lesz az egyetemnek, akkor a vizsgaelőadásaitokat be is fejezitek?

Nem tudom, örülnék, ha például a Pájinkás János maradhatna műsoron, szívemhez nagyon közel álló előadás. A most készülő A falu rossza is jónak ígérkezik, izgalmas dolog, és bele sem vágtunk még az Octopus, avagy a Szent György és a Sárkány históriájába, de nekem az egyik kedvenc drámám, szóval ezt nagyon várom. Szerintem, ha lehet egyeztetni, akkor egy-egy előadást meg lehet tartani ötödév után is.

A Pájinkást nyáron eljátszottátok Szentendrén, szabadtéren. Milyen volt?

Nagyon jó! (mosolyog) Jót tett neki a szabadtér, a Szentendrei Teátrum egyik belső udvarában voltunk, fújt a szél, más volt az atmoszféra, a levegő, és emiatt mi is másképp játszottunk. Az Ódryn próbáltuk, de szívesen játszanám ezt az előadást minél változatosabb helyszíneken, domboldaltól réten át hegységig bárhol.

Az interjút Jasinka Ádám / Deszkavízió készítette.