„Ez nem kizárólagosan a legjobbak, hanem valamennyiünk rendezvénye”

Holnap kezdődik a Magyarországi Bábszínházak Találkozója Kecskeméten. Kiszely Ágnest, a rendezvényt szervező kecskeméti Ciróka Bábszínház igazgatóját kérdeztük.

A Találkozó gondolata 1991-ben született meg. Az akkori társulat, élén Kovács Géza igazgatóval szükségét érezte egy olyan szakmai fórumnak, amelyen a bábszínházi alkotók találkoznak, megnézik egymás előadásait és megvitatják a látottakat, illetve más aktuális kérdésekről is véleményt cserélnek.

varazskert_griff_babszinhaz.jpgA Griff Bábszínház Varázskert című előadása (fotók forrása: Ciróka Bábszínház)

Az idén 14. alkalommal megrendezett Találkozó programjában a bábszínházak, bábos alkotóközösségek, valamint szólisták mellett az off programban helyet kapnak a Színművészeti Egyetem másodéves bábszínész és bábrendező szakos hallgatói, valamint fiatal pályakezdők munkái is. A részletes program itt található. 

Kiszely Ágnes immár a tizedik Találkozót szervezi munkatársaival. 

Milyen indíttatásból született a Találkozó ötlete annak idején, és ez változott-e az évek során? 

Kiszely Ágnes: Az elmúlt 25 év alatt sok minden változott, de az alapkoncepció máig változatlan: valamennyi hivatásos bábszínház (intézményes formában működő színházak, családi bábszínházak, szólisták) jelen van egy-egy általa választott produkcióval, és a hangsúly a szakmai párbeszéden van. 

Az alapindíttatáson túl hogyan alakultak a Találkozók az időközben levont tapasztalatok hatására? Pl. a mostaninak lesz-e valamilyen „újdonsága”? 

Változtatási szándékok időközben felmerültek, például, hogy válogatás útján kerüljenek az előadások a programba, illetve, hogy díjazzuk a produkciókat, de ezeket azonnal elvetettük, hiszen az alapkoncepció létjogosultságát kérdőjelezték meg. Az országban máig ez az egyetlen olyan szakmai rendezvény, amely nem kizárólagosan a legjobbak, hanem valamennyiünk rendezvénye. Minden társulat azt az előadását mutathatja meg, amelyikről beszélni szeretne, amelyiket izgalmas vitatémának érez. Ha lennének díjak, akkor már versenyről beszélnénk, ezt pedig továbbra is szeretnénk elkerülni.

agi_portre.jpgKiszely Ágnes

Újdonságok tekintetében arról tudok beszámolni, hogy a tizedik rendezvény óta igyekszünk egy-egy központi témát felölelni. A tizedik a fiatal dramaturgoknak biztosított helyet és alkalmat a párbeszédre, a tizenegyediken tervezők generációi mutatták be munkáikat virtuális kiállítás keretében, a tizenkettedik fókuszában az utánpótlás kérdése és az egyetemi képzés állt. Ezen a rendezvényen a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett vendégeink voltak a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábszakos hallgatói és tanárai is. A tizenharmadik pedig a drámapedagógia alkalmazásának bábszínházi lehetőségeit vizsgálta meghívott előadók részvételével. 

Idén a Színházi Kritikusok Céhét látjuk vendégül. Tizenhárom színikritikus vesz részt a rendezvényen, akik nem csak az előadásokat kísérik figyelemmel, de a szakmai beszélgetéseken is jelen lesznek. Bízunk benne, hogy az együtt töltött néhány nap azoknak is kedvet csinál ehhez az izgalmas műfajhoz, akiknek a látószögében eddig nem szerepeltek bábszínházi előadások. 

Eleinte évenkénti találkozóban gondolkodtak, de elég hamar átálltak a kétéves periódusra. Miért? 

Hamar kiderült, hogy legalább két év szükséges ahhoz, hogy a tapasztalatok beépüljenek a társulatok munkájába. 

a_lepkeoroszla_ciroka_babszinhaz.jpgA Ciróka Bábszínház A lepkeoroszlán című előadása

Mennyire stabil és hogyan áll össze a Találkozó forrásháttere? 

A rendezvény elsősorban pályázati támogatásból tudott eddig megvalósulni, fő forrását kezdetektől a Nemzeti Kulturális Alap biztosította. Az Alap idén ünnepli fennállásának 25. évét, így a mi találkozónk, amely közel egyidős az NKA-val, része lett a jubileumi rendezvénysorozatnak. A stabilitás és a tervezhetőség érdekében az lenne a kívánatos, ha az adott találkozó befejezését követően már biztosra tudhatnánk a soron következő esemény forrását. 

Ha valaki visszanézné (vagy látta) ezeket a Találkozókat, milyen nagyobb léptékű változásokat lehet(ett) észrevenni a műfajon belül? 

Az első szembe tűnő változás: míg az első találkozón 9 bábszínház és egy magántársulat mutatkozott be, addig idén már 22 társulat 30 produkciója szerepel a programban. Ezen felül a főtéren 10 előadás és számos interaktív játék várja az érdeklődőket. Megnőtt a szakmán belüliek száma is, gyökeres változást mutatnak az előadások, ez köszönhető az egyetemi képzésnek, amely során bábszínészek, bábszínházi rendezők és dramaturgok új generációja biztosítja a műfaj megújulását. 

Ami viszont változatlan maradt: a párbeszéd, amelyre ugyanolyan igény mutatkozik, mint a kezdetekben. 

A párbeszéden túl mit tart a Találkozó legfontosabb hozadékának?

A rendezvényen jelen vannak a határon túli magyar nyelven játszó társulatok képviselői is. Idén Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből és Rozsnyóról érkeznek szakmai vendégek, akiknek a produkciók megtekintése mellett lehetőségük nyílik hazai alkotókkal és társulatokkal való párbeszédre, együttműködések kialakítására. Rendezvényünk  meghatározó szerepet játszik abban, hogy az elmúlt években megnőtt a határon túli társulatok és a magyarországi alkotók együttműködésének száma.

Az email interjút Török Ákos készítette.