Csémy Balázs: „Mi a szituáció igazságát igyekszünk megmutatni, nem ítélkezünk”

A fiatal színészt sokan a Tóth János című szituációskomédia-sorozat Balázsaként ismerik. Most másként is megismerhetjük.

A megtorlás napja című színházi nevelési előadásban, amely a IV. TITÁNium Színházi Projekt keretein belül készült el, több szerepet is játszik. Az előadást Varsányi Péter rendezte, Csémy Balázs partnerei: Kurta Niké és Kovács Domokos

a-megtorlas-napja5.jpg        Kovács Domokos és Csémy Balázs az előadásban (fotó: Gulyás Dóra)

Szerinted miért kell beszélnünk Elliot Rodger történetéről?

Csémy Balázs: Mindenekelőtt azért, mert nem egy egyszeri esetről van szó. Az Egyesült Államokban szinte minden évben előfordul valamelyik középiskolában egy lövöldözős ámokfutás, így elgondolkodtató, hogy bizonyos lépéseket miért nem tesznek meg, miért nem járnak utána, hogy egy-egy eset mögött mi lehet az ok-okozati összefüggés. Biztosan vannak egyező motívumok a történetek között, és ezekre érdemes felhívni az emberek figyelmét. A Beszélnünk kell Kevinről című film nem ad egyértelmű válaszokat, és a mi célunk sem az volt, hogy megtaláljuk a pontos okát Elliot Rodger tettének, egyszerűen megpróbáltuk felfejteni az eseményeket a naplója alapján.

A sok kérdést felvető, kényes dolgokról való beszélgetés nagyon fontos. Hajlamosak vagyunk az ilyen eseteket pusztán annyival elintézni, hogy sajnálkozunk egy kicsit: mennyire tragikus, ami történt. Aztán két perc múlva már el is felejtettük. Egy színházi előadás feladata többek között az is, hogy más-más szemszögből is rávilágítson ezekre az eseményekre, ne hagyja azonnal feledésbe merülni a történteket.

csemy_balazs_kukta_dora.jpgCsémy Balázs (fotó: Kukta Dóra)

A Tantermi Színházi Projekt támogatásának köszönhetően tavasszal több vidéki iskolába jutott el A megtorlás napja. Milyen tapasztalatokkal tértél vissza ezekről az előadásokról?

Alapvetően színházaktól távol eső, eltérő szociális helyzetű iskolákat választott a rendező, így a színház ment abba a térbe, ami a diákoknak otthonos, és ott találkoztak valamivel, amivel egyébként nem találkoztak volna. Nagyon jó élmények a vidéki iskolai előadások. Sokféle helyen előadtuk több korcsoportnak. Érdekes látni, hogy a több szempontból is más helyzetű diákok miként reagálnak az előadásra. Azt a célt, amit kitűztünk ezzel a munkával, a vidéki előadásokon értük el a legjobban. Az általunk választott forma is akkor szólalt meg legerősebben, amikor egy olyan autentikus környezetbe kerültünk, mint egy iskola tornaterme vagy könyvtára. Egy ilyen típusú környezet a mi kreativitásunkat is fejlesztette. Alapvetően diákoknak készült az előadás, arra voltunk kíváncsiak, rájuk hogyan hat Elliot története, a két nyitás is ezt a célt szolgálja. 

Több karaktert is játszol az előadásban, de a legfontosabb figura talán Elliot apja.

Az apával van a legtöbb feladatom. Megkerülhetetlen egy ilyen történet feldolgozásánál, hogy foglalkozzunk a szülői felelősségvállalással. A többi szerepnél szabadabban bántunk a szituációkkal. Több szereplőből összegyúrt figurákat, illetve kitalált alakokat is játszom. Ha a nézőben felmerül, ki mikor mondhatott, tehetett volna valamit, ami más irányba sodorja a történéseket, az jó. Mi a szituáció igazságát igyekszünk megmutatni, nem ítélkezünk.

Összeszokott csapatnak tűntök Kurta Nikével és Kovács Domokossal.

Csak hárman játszunk az előadásban, így mindig  arra törekszünk, hogy nagyon egy hullámhosszra kerüljünk abban a két órában, amíg tart az előadás. Ez az improvizációk miatt is kulcsfontosságú. Szeretem, hogy vannak rituáléink, mielőtt bejönnek a nézők, ezeknek köszönhetően nagy belső nyugalommal tudjuk elkezdeni az előadást.

a-megtorlas-napja1.jpg        Kovács Domokos és Kurta Niké az előadásban (fotó: Gulyás Dóra)

Milyen évad elé nézel most, hogy megszűnt a Tóth János sorozat?

Munka szempontjából kevésbé leterhelt lesz az év. Azokat a dolgokat helyezem előtérbe, amikre eddig nem volt alkalom, felfejlesztem a spanyol tudásom, és németül is elkezdtem tanulni. De nagyon hiányzik a forgatás! Már régóta dédelgetett álmom, hogy színházi vagy filmes munkához kötődő, de nem elsősorban színészi munkát is csináljak. Nagyon érdekel a casting director szakma.

Tavasszal nyílt először alkalmam arra, hogy egy külföldi rövidfilmbe válogathattam színészeket. A bábost egy Londonban élő indiai rendező készítette, egy ottani magyar fiú vezette produkciós céggel. Most egy készülő angol nagyjátékfilmben dolgozom a casting director asszisztenseként. Az a cél, hogy szép lassan egyenértékűvé tegyem ezt a munkát a színészi munkáimmal, mert nagyon szeretek másokban tehetséget felfedezni, előre elképzelni kinek milyen feladat passzolhat. Szakmabeliként előnyt élvezek, van rálátásom a kollégáim munkásságára és képességem, hogy elmélyüljek az ilyen munkákban is.

Az interjút Bordás Katinka készítette.

A megtorlás napja legközelebb október 27-én és november 23-án látható  Jurányi Házban.

(Forrás: Jurányi Ház)

Kapcsolódó cikkek

Varsányi Péter: „Számomra groteszk dolog jegyet árulni egy előadásra, ami még nem is létezik”
Kovács Domokos: „Sokkal veszélyesebb, ha valaki nem ismeri fel a bajt, és nem kér segítséget”
A nap fotója – a huszonkettes csapdájáról