Az ördög BEMUTATVA – Az ördög Indiában 6. utolsó rész

Valcz Péter tehát színpadra állította Molnár Ferenc darabját Indiában. A rendező utolsó bejelentkezése.

Valcz Péter jegyzete 

Sokadik nekifutásra, megkísérlem összeszedni a főpróbahét és a premier körüli történéseket és egyben pontot tenni ennek a sorozatnak a végére. Köszönöm a szinhaz.hu-nak és Török Ákosnak a felületet. Jó volt sütkérezni a hasábokon.

38_a_stab.jpgA stáb (fotók forrása Valcz Péter)

A bonyodalom

Az idő rövidül, a tét emelődik, az érzelmek összecsapnak, a tűréshatár tapinthatóvá válik, a végjátékkal szűkül a mozgástér, és mindenkiről lekerülnek az udvarias maszkok. A saját elbizonytalanodásomat már ismerem. Igyekszem leplezni, hogy a kétségek engem is megszállnak. Erőltetett, kihűlt poénok, erőtlen alakítások, homályos vagy éppen szájbarágott szándékok. A világmegváltó kezdeti perspektíva egy szorongó egzisztencális kérdőjellé aszik:  Jó ez? 

Pontokban a részletek

Háromórás előadás lett. Még sose rendeztem ekkora anyagot. A praktikus gond, hogy előkészülettel, megbeszéléssel 7-8 óra. Ennél többet nem nagyon tudnak dolgozni, még a főpróbahéten se, ami azt jelenti, hogy alig tudok részpróbálni.
• Emellett folyik a beszerzés / kivitelezés jelmez, díszlet, zene, kellék, marketing téren.
• A 23 ember maszkolása (haj, smink, szakáll) kezdetben 4 órát (!) vesz igénybe.  
• Arra lettem felkérve, hogy mutassam meg, mit értek profizmus alatt. Próbálom tágítani a tűrőképességüket, de jönnek a megbetegedések.
• Kiderül, hogy a másodikosok nagyobb szerepre számítottak és az ebből fakadó frusztráció görcsöli a harmadikosokat. Ajvé!
• Kiderül két szereplőről, hogy valószínű mégsem fogja átlépni a saját árnyékát. Így azoknak a jeleneteknek máshogy kell tétet adni.
• Rajtam és a diákokon kívül még senki se olvasta, látta a darabot. 

2_karlesmimi_1_1.jpgKarl és Mimi - „Mondd, hogy szeretsz!”

Szóval úgy kellett tartani a hitet egy ilyen merő pedagógiai célzatból gigaprodukcióvá nőtt konstrukcióban, hogy közben olyan kétségek gyötörnek, mint: Biztos, hogy a nyugodt indiai gyerkőcöknek egy munkamániás magyar értékrendjét kell elsajátítaniuk? Tényleg betegségig kell hajszolnom ezeket a kedves, vékony többnyire vegetáriánus embereket? Érteni fogja az itteni közönség a humort, a stílust, Molnárt? Mit műveltem itt, hova vezettem őket mindenfajta kontroll nélkül? 

A késleltetés 

Behívom a beszédtanárukat. Ő az első szemtanú. Azt mondja, hogy jó lehet, de nagyon fáradtak. 

Jönnek a barátok. Azt sikerült leszűrni, hogy egy nagyon erős első felvonást, egy laposabb második és egy újra izgalmas harmadik követ. Az elsőben mindenki a színen van, és ez olyan energiát ad, ami aztán nagyon hiányzik a klasszikus formát öltő másodikból. A szerepsokszorozás is gyengíti a másodikat. Az új szereplők érkezése az elsőben felemelő, de hátráltat a másodikban, ahol át kéne érezni a karakterek ívét. A harmadik pedig lehet katartikus. 

3_muterem_1_1.jpg„Szóval, ez az a híres műterem!”

A szövegpoénokra jön némi kacaj, a kolesz- priccsekből épült díszletre büszkék vagyunk, a jelmezek is többnyire segítik a szereplőket. (Külön öröm a cipő. Itt megszokott, hogy a színészek mezítláb játszanak, hisz a színpad egyfajta szakrális hely. Ez költséghatékony megoldás, gondoltam, végül az ördögökre adtunk csak cipőt, és ez különös magabiztosságot adott a mozgásuknak, meg még a szakrálisba tipró patának is jó.) És lassan - igen lassan - a fény és az élőzene is utolérte magát és elkezdte kifejteni jótékony hatását - miközben persze zabálta a nem létező időt. 

A barátok óvatosan nyilatkoztak. A személyemet még mindig övező tisztelet nem segít a tisztánlátásban. Az biztos, hogy különleges előadás lesz. De ez várható volt. Interjút adok a Pune Timesnak és a Maharastra Timesnak. Foglalkoznak velünk. A jegyek elkeltek. Lesz három teltházunk. 

9_megdadogni_is_tudok_1.jpgAz egyik ördög

A katarzis 

A belső feszültségekre és a tempótlan második felvonásra adott rettenthetetlen melgibsonos motivációs beszédem javít a körülményeken. Ha a második működik, nyert ügyünk van. 

Az előadás hatkor kezdődik. Fél hatra elkészülnek a sminkesek. Bevezettük az első, második, harmadik figyelmeztetőt. Háromnegyed hatra az idegesítő neonok helyett felkerülnek a nézőtéri lampionok. Körbenállás, kézfogás, koncentrációs kézszorítós kör. Másodikra időrekordot döntünk. Kezdőszereplők - az összes lány - a zenekari árokba. Nézőtér nyitás. Mnouchkine módjára a bejáratnál állok és rossz marathisággal jó szórakozást kívánok az érkezőknek. Életemben először találkozom a fordítóval. Erőltetett jópofasággal ölelkezünk. Kis tülekedés a jegynélküliekkel, majd lassan elsötétülnek a lampionok. 

6_montecarlo_1.jpgMonte Carlo, ahol először találkoztak

Az előadás azzal kezdődik, hogy az összes férfi szereplő bejön a színpadra, majd köszöntik a nézőket a hatos számú fiú kolesz kettes számú szobájában. Bejön a nyíltszíni taps. Hoppá. Majd közlik, hogy bűnt fognak elkövetni és akkor becsempészik a lányokat...az előzőnél még nagyobb taps. És ez így megy szinte végig az első felvonáson keresztül. Megdicsérik az egyedi színészi gesztusokat, értékelik a szövegpoénokat, odavannak az ördög beszólásaiért, csoportos kompozíciók láttán meg előkerülnek a telefonok és megörökítik. (Csak a vakusokra szólok rá.)  Az első felvonás két ördöge lubickol a szerepben. Nyugodt vagyok, ha a színpadon vannak. Az első 1:24. Jó hangulatban elröpült. 

Most jön a neheze. A szünetben megy a szellőztetés. Kiküldjük őket, mert a felvonás a szabadban kezdődik. Rendeltünk mobilárusokat, megy a chaiozás. Az ördögök válogatott sértegetésekkel beküldik a szereplőket meg a nézőket. (Ettől korábban tartottak, de újra bebizonyosodott, hogy a nézők a legritkább esetben veszik a színházat komolyan.) 

7_szineszdepo.jpgDuzzogó Olga a színész-depóban

A terem nem szellőzött ki. Mindenesetre elindul a második. A színészek lelkiismeretesen próbálják irtani a szüneteket, emiatt néhol egymásra beszélnek, amit én egyébként szeretek (verbális duó). Eleinte a nézői reakciók is tömik a hézagokat, de aztán jön a kritikus drámai pont, amit kőkemény színészetből kéne megoldani. Ott már nincs rendezői ötlet, nincs poén, meg nincs már levegő se. 

És akkor most elmesélem az egyik kedvenc effektemet, amivel még az előadás alatt is tudtam manipulálni. A 30 fokos, számukra megszokott hőmérsékletet 9 mennyezeti ventilátor próbálja elviselhetővé tenni. Ezeknek az a bajuk, hogy baromi hangosak. Tönkreverik az intimebb pillanatokat. Ez lett az én titkos hatáskeltő eszközöm. Már régebben is használtam a folyamatos zaj megszűnésekor létrejövő drámai csönd hatását, de most átsegítettek a kritikus ponton. A forró szerelmes jelenet alatt leálltak, az ördög megjelenésekor rendszerint működésbe lendültek, a sátán-mise alatt is persze beindultak és természetfeletti módon megmozgatták a gyertyák lángjait. És a második felvonás olykor lelassuló részeit is föl tudtam spanolni egy jól irányzott levegő mozgatással. Túléltük.

8_ujolga.jpg... le is cserélték egy új Olgára

Siettem öltözni, mert talán nem mondtam, de rendeztem magamnak a második végére egy klarinét blues szólót. A napszemüveges fehér gyerek is kapott egy nyíltszínit. 

A harmadik pedig már gyerekjáték volt. A beérkező lakáj kinyittatja a nézőkkel az összes ablakot, kellemes levegő járja át a nézőteret. Három másnapos ördög kezdi szapulni a kis Elzát. Majd jön a kedvenc jelenet az elengedésről. Mimit imádják, a beszélgetős jelenet jól működik (itt van a már említett fordításunk is - “Mink Budán laktunk, de tönkrementünk.” - “Apámnak aranyfoga volt, de kihúzták.” ). Kacagnak.  Összeölelkezünk a fordítócsapattal. És jön a finálé. Tizenegy Olga és Karl zenei aláfestéssel, kórusban vall egymásnak szerelmet, a love-marriage ünnepe, aminek pátoszát Doktor Kovács hatástalanítja. Elégetik a levelet, nyílt láng, tábortűz a tűzvédelemre mit sem adó színházban. A varázslat elmúlik, de a levél mégis előkerül, nem is egy, hanem huszonhárom, benne a féltve őrzött személyes titkaikkal, amit a színpad szélére ülve egyesével felolvasnak. Tabudöntés Indiában. És a nézők felállva tapsolnak. 

10_ujordog.jpg... meg egy új ördögre: „Épp Moszkvából jövök”

És ez ment három napon át. Zavarba ejtő. A nyíltszíni nem szokatlan errefelé. De a standing ovation itt is ritka. Harmadik napon - a darabtemetésen (?) megtisztelt minket egy nagy indiai filmesztéta, aki valami olyasmi lehet, mint a L’ecsó-ban az ételkóstoló. Félik a szavát, tanította az összes nagy indiai filmest, meg a filmfesztiválra is ő válogat. (Pont most küldtünk ide egy rövidfilmet, a Cserekapust.) És a többiek megvárták, hogy ő mit reagál. Felállt. Erre mindenki utána.   

Befejezés 

Nehéz mit mondani. Próbálom árnyalni a fogadtatást, mert ez így egyelőre merő szirup. Igyekszem időpontot kérni ezektől a szakmai tekintélyektől. Ami biztos, hogy a színészeket nagyon dicsérik. A tanszékvezető megszerette ezt az osztályt. Nagyokat domborítottak, nagy szerepekben, nagy érzelmeket, poént tanultak fölépíteni, mindenkinek akadt kihívás, önbizalmat szereztek. Kiderült, hogy vannak köztük kimondottan tehetségesek is. Szóval a vizsga része sikerült. Az meg, hogy lenyűgözte őket ez az itt is hosszúnak számító három órás trip, azt meg köszönöm a kultúrámnak mohacsistúl, szabórékástul, lecoqostúl...nem tudom, hogy ez otthon mekkorát szólt volna, mindenesetre a 110 éves darab itt aktuálisabb lett mint talán valaha volt. Megpörgettük Molnárt a sírjában. Ma meg fölvettem a 300 eurós gázsimat. Voilá. 

Végezetül fogadjátok sok szeretettel a képgalériát, és a darab végén elhangzott személyes mondatok magyar fordítását: 

                 Sátán-mise / Az előadás további fotói a képre kattintva tekinthetőek meg!

  1. A nappaliban ültünk. Nővéremet kértem meg, hogy mondja el nekik. Megértették. Aztán fölébredtem.
  2. Csak a vállamra tette a kezét, nem megkefélt.
  3. Hogy mit gondolok a szexről? Tizennyolc év után lehet. Azért az egy felelősségteljes dolog. Terhes leszel, és elrontottad az életed. Mondjuk a városban nem.
  4. Nem hiszek a living relationship-be. Olyan, mintha 50%-ban bíznál meg a másikban. (összeköltöző párok - szerk.)
  5. Azt hiszem...talán sejtik, hogy van barátom. Nem mondanának nemet, de nagyon szomorúak lennének.
  6. Ha nem találok senkit, akkor majd az anyám segít. De én fogok.
  7. Unokatestvérem csinált nekem egy profilt a Shaadi.com-on, a házasság közvetítő oldalon. Állandóan jönnek az ajánlatok, én meg csak törlöm, csak törlöm, csak törlöm…
  8. Ez az egyik legnehezebb időszaka az életnek. Kitalálni, hogy mit akarsz csinálni, tanulni, hogy kezeld az érzéseidet, és megfelelni a szülőknek. Ha csak azt csinálom, amit mondanak, sose növök fel.  
  9. Etykeként nehezebb őszintének lenni a szülőkkel.
  10. Az üzleti élet individualizálta a családomat.
  11. A bátyám olyan feleséget keresett, akinek kevesebb a fizetése, mint neki. Csak nehogy a sógornőm fizetésemelést kapjon.
  12. Amíg kevés a fizetése, biztonságban vagyunk. (Amíg a fiú nem keres rendesen, nem házasítják meg. - szerk.)
  13.  A love-marriage miatt szegények voltunk. De boldog szegények.
  14. A mi családunkban a love-marriage nem megengedett. Bátyámmal négy éve nem beszéltem.
  15. Van változás! Most már elfogadják, hogy a szakmám miatt fiúkkal is beszélnem kell.
  16. Megkérdeztem a barátnőmet, hogy megcsókolhatok-e egy lányt a színpadon. “Ez a szakmád, csináld.”
  17. Nagyapám színházban látta meg apámat egy őrülten szerelmes szerepben, és rögtön megkérte a lánya számára. Talán ma este is…
  18. A szervezett házasság olyan nyugis!
  19. Nővérem azért lett ügyvéd, hogy segítsen anyánknak elválni.
  20. A nővérem 22 évesen nem ment volna hozzá ahhoz a férfihoz, akihez most 30 évesen hozzá fog.
  21. Békés, de sose érezték, hogy a másik megértené.
  22. A sógornőm puran polija kisebb, mint az anyámé. (Puran poli egy édes chapati. Bátyja egy al-kasztbelivel házasodott. - szerk.)
  23. Love-marriage miatt el kellett jönniük otthonról. A születésem teremtett békét a családban.
  24. Ha megtetszik valaki, hat hónapig nyomozok. Milyen ember, mi tetszett meg benne, milyen autója van az apjának, stb. Hat hónap után megkérdezem. Ha nem, akkor nem.
  25. Sokan elmondják nekem a titkaikat, hogy kinek ki tetszik, de én nem szervezek. Nem akarom, hogy Cupido nyila a seggembe álljon.
  26. Indiában nem beszélgetünk sokat a szüleinkkel.
  27. Apám azt mondta, öngyilkos lesz, ha alacsonyabb kasztból házasodom.
  28. “Minden rendben lesz!” Ezzel vigasztalom a barátnőimet.
  29. A szüleim választanak valakit. Hat hónapig ismerkedünk, ha nagyon nem működik, akkor megmondom nekik, és el fogják fogadni.
  30. Anyám azt mondja, ha sokat szexelsz előtte, unni fogod utána.
  31. Ha a kundali 36 pontjához még hozzáteszem a saját igényeimet, akkor rajtam már a Shaadi.com se  segíteni. (Kundali egy párhoroszkóp,ami jelentőséggel bír. - szerk.)
  32. Nem akarok megházasodni. Félek, hogy a karrier útjába áll vagy megcsal. Nem akarom ezt az egész szappanoperát.
  33. Tizenhét évesen el akartam menni Mumbaiba egy meghallgatásra.  Apám elengedett. Hogy engedhet el egyedül egy 17 éves lányt Mumbaiba? Végül nem mentem.
  34. Valamit vissza akarok adni nekik, de számukra csak két dolog fontos. Egy jól fizető állás, meg egy rendes (kaszton belüli) házasság. A színházban meg nincs pénz.
  35. Szüleim generációja - full limitation; gyerekeim generációja - no limitation; mi vagyunk a változókor.
  36. Egyszerűen túl sokat foglalkozunk ezzel az egésszel.           

   Valcz Péter

   A sorozat többi darabja és a rendezővel készült interjúnk innen érhető el.