Nagykorú lett a Turay Ida Színház

A Kálvária téri teátrum a november 11-ei Cabaret előadásuk után ünnepelte 18. életévét.

A Turay Ida Színtársulat magánszínház, amelynek alapítása Darvasi Ilona nevéhez fűződik. A társulat a színház megalakulását az első bemutatótól számítja, a Lili bárónő című operettet 2000. november 11-én mutatták be Pápán. A Turay Ida Színház tizennégy év vándorszínházi lét után, 2014-ben talált állandó játszóhelyre a józsefvárosi Kálvária téren, az egykori Déryné Színház, későbbi Budapesti Kamaraszínház épületében. 

_m7b7561.jpgA Cabaret előadói stábja (fotók forrása: Turay Ida Színház)

A társulat tevékenysége nevezhető hiánypótlásnak, hiszen amióta megszűnt a Déryné Színház, igen kevés társulat „mozdul ki” vidékre. Ezeknek az előadásoknak a költsége ugyanis általában meghaladja egy vidéki kultúrház anyagi lehetőségeit. Ezt az ellentmondást igyekezett és igyekszik ma is feloldani a Turay Ida Színház gazdasági modellje, amely nonprofit vállalkozásként célul tűzte ki a vidéki, színházat szerető közönség igényes szórakoztatását.

Darvasi Ilona gondolatai a nagykorúvá válásról 

A színház szeretete, a jókedvű próbafolyamatok és a sok nevetés az, ami már az első hónapokban jellemezte a „Turay” családias hangulatát. Ez az eltelt 18 év alatt sem változott. 

A kezdetekkor Déryné echós szekerén jártuk az országot, de már a negyedik évben évi 200 előadás felett játszottunk, s mindezt vidéken. Salgótarjántól Makóig, Sátoraljaújhelytől Szentgotthárdig, keresztül-kasul Magyarországon. A színészek kezdetben a saját ruhájukat hozták, cipelték, mosták, vasalták otthon. A színház csak a díszletet csináltatta meg. 

pezsgozes.jpgDarvasi Ilona az ünnepi pezsgőzésen

Hosszú órákat ültek előbb a személyautókban, később már buszt béreltünk és azzal utaztunk vidékre. Hajnali 3 óra volt mire hazaértünk Gyuláról, Mátészalkáról. De mindezért kárpótolt bennünket a vidéki közönség tapsa, szeretete. Ez mai is ugyanúgy fennáll, továbbra is járjuk előadásainkkal a vidéket, csak közben még a saját budapesti kőszínházunkban is helyt kell állni, hisz a Kálvária téri épületünkbe már nagyszámú törzsközönségünk jár. 

Úgy hívják színházunkat, hogy BUDAPEST  ÉKSZERDOBOZA. Ma már átlagosan évi 400-akat játszunk, és 120.000 felett van a nézőszámunk. A 18 év mérlege: 208 produkciót vittünk színre, több mint 7.000 előadást játszottunk, 2.386.000 felett van a nézőszámunk. Ma már saját kőszínházunk, díszlet, kellék és jelmezraktáraink, 2 teherautónk, műszakos autóink, 25 alkalmazottunk és több mint 100 vállalkozói szerződéssel lévő kollégánk, színész, táncos, énekes, rendezőnk van. Ezek hatalmas számok, de csak számok! Sokkal fontosabb az az emberi hozzáállás, szeretet, jókedv, EMBERSÉG, lelkiismeretesség, családi hangulat, ami jellemzi a „Turay”  életét. 

A klasszikus színházi előadásaink mellett fontos feladatokat látunk el a VIII. kerületben. Mi csináljuk a nemzeti ünnepek műsorait, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozunk, az Önkormányzattal együttműködve kiemelkedően tudunk foglalkozni a nyugdíjas korosztállyal, családi napokat, rendezvényeket tartunk.

Hogy lettünk „felnőttek”? Talán úgy, hogy már nem csak magunkkal, hanem környezetünkkel, a Józsefvárosban élőkkel is felelősséggel foglalkozunk, igyekszünk az itt élők mindennapjait szebbé tenni. Szép feladat! 

Kapcsolódó cikkek

Darvasi Ilona: „Egy fokkal igényesebbet adok a nézőnek, mint azt ő szeretné”