Hegymegi Máté: „Itthon szeretnék színházat csinálni”

A fiatal rendező szerint a jó színház általánosabban fogalmaz, de a mai helyzet erősebb színházi állításokat igényel. Az Art7 interjúja.

Hegymegi Máté egy-egy rendezése egymásután kétszer kapta meg a kritikusoktól az év legjobb független előadásának járó díjat (Kohlhaas a Szkénében, Peer Gynt a Stúdió K-ban). Két hónapja állította színpadra Woyzeck című előadását szintén a Szkénében, és jelenleg a budapesti Katonában Jeanne d’Arc-ot rendez.

stafeta_iii_portrek_domolky_daniel_print_hegymegi.jpgHegymegi Máté (fotó: Dömölky Dániel)

Én nagyon szeretnék itthon, ebben az országban színházat csinálni. Azt gondolom, fontos, hogy a mi generációnk tagjai, ha lehet, ne elmenjenek innen, kényszerből, inkább itthon tegyenek hozzá ehhez a szakmához. Igyekezzünk reflektálni arra, ami történik. (…) Fontos, hogy legyen annak értelme, hogy én ebben az országban maradok, és nem éppen sajtot szolgálok fel valahol külföldön nyugodtabb körülmények között, és nem idegeskedem naponta azon, hogy éppen melyik hírportálon mit olvasok és próbálok eligazodni, hogy ez milyen kihatással lesz a jövőmre” – mondja az interjúban a hivatásával kapcsolatban.

Már nem csak az van, hogy egyre nehezebb, hanem a lét is kérdéses. Nyilván lehet kevés pénzből és üres térben színházat csinálni, de nem minden anyagnak, témának tesz ez jót. Ezzel szűkül a kifejezés lehetősége, az eszköztár be van szűkítve, ami nem feltétlenül hasznos. Persze lehet dacolni és így is fontos témák kerülnek terítékre. De annyira változik a napi politika, hogy egyszerűen nem is lehet rá jól reagálni” – fogalmaz az alternatív független színházcsinálók helyzete kapcsán.

Alapvető dilemmája, hogy meglátása szerint olyan problémás a jelenlegi politikai közélet Magyarországon, ami miatt konkrétabban kellene fogalmaznia a színháznak, miközben alapvetően elemeltebb színházat szeretne csinálni „Ott tartunk, hogy az általánosabb kérdések tárgyalásába muszáj bele-beleszúrni konkrétabb dolgokat. Holott szerintem az a színház a jó, ami tágabban fogalmaz és nem éppen csak a pillanatnyi dolgokra reagál, mégis magunkra ismerünk benne. De most olyan sok minden aggaszt, hogy azt érzem, muszáj ezekre ebben a pillanatban reagálni. Azt nem tudom, hogy ez hogyan lehet jó színházilag, mert azt gondolom, hogy ráadásul az emberek jelentős része ezt unja” – mondja.

kohlhaas_port_hu.jpgPető Kata, Nagy Zsolt és Bach Kata a Kohlhaas előadásában (fotó: PORT.hu)

Peer Gynt-jének nagy részét kifejezetten lepusztult környezetbe, egy kőbányai pincerendszerbe tette. Ennek okáról is beszélt: „Azt gondolom, hogy Peer Gynt fantáziája és képzelete tölti meg azt a szegényes világot, ami őt körülveszi. Azt szerettem volna, hogy ezt ne ügyes színházi díszlettel, téralkotással teremtsük meg, hanem az ibseni csodálatos szöveg legyen az, ami tulajdonképpen teret alkot, közeget és atmoszférát csinál. (…) A cél ez volt, élhetőbbé tenni ezeket az üres, fagyos tereket. Az ember, amikor ebbe először bemegy, nem gondolná, hogy ez színházi tér, ebből csoda lehet ezekkel a szövegekkel, amik ebben a közegben teljesen mást jelentenek”.

A beszélgetésben Jeanne d’Arc története is szóba kerül, aki hitével és elszántságával emberek sokaságát tudja meggyőzni és vezetni, majd miután megtette a magáét, az egyház és a politika a maga brutalitásával túllép rajta. „Attól tartok, ha ma kiállna egy Jeanne d’Arc elénk, nem tudnánk benne egyöntetűen hinni, bármilyen ügyről is lenne szó. Nem tudnánk melléállni annyian, hogy ezzel bármit is el tudjunk érni. Azt látom, hogy nagyon sok Jeanne d’Arc áll ki. Nem az ő hiányuk a probléma, hanem bennünk van a hiba, akik egyszerűen nem megyünk velük együtt” – vallja a rendező.

Hogy ezek után mit lehet színházzal elérni? „Egy-két évvel ezelőttig még azt gondoltam, hogy mindent, hogy nekünk ajtókat kell berobbantani színházzal és ez majd megváltoztat bármit. És hát sajnos látom, hogy ez nem így van, ez kevés, emiatt gondolkozom azon, hogy abban a helyzetben, amiben most vagyunk, elég-e színházat csinálni? Nem lenne-e jobb Jeanne d’Arc-ként feltűnni és valahogy erősebben a vágyainkat, érdekeinket érvényesíteni” – válaszolja meg a kérdést Hegymegi Máté.

peer_slezak_zsuzsi.jpgNagypál Gábor a Peer Gynt előadásában (fotó: Slezák Zsuzsi)

De hát én máshoz nem nagyon értek, mint a színházhoz, ezért színházban próbálom megfogalmazni azt, amit gondolok. Nem tudnék kiállni és beszélni. Nagyon szeretnék, sok gondolatom van, csak egyszerűen nem vagyok Jeanne d’Arc. De a színház még mindig egy csatorna, amin keresztül lehet beszélni, lehet közösen gondolkodni. És amíg így van, szeretném csinálni” – fűzi hozzá az interjú végén.

Az eredeti interjúból, amit Bóta Gábor készített, az is kiderül, miért volt számára különösen nehéz munka a Woyzeck, mit gondol annak csendjeiről, és milyen egyéb hátulütői vannak szerinte annak, hogy a független színházi közeg egyre kevesebb költségvetési támogatást kap.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Hegymegi Máté Woyzecket rendez a Szkénében – Interjú
Hegymegi Máté: „Ennél nagyobbat nem tudok elsőre dobni”
„Ezek a fiatalok megpróbálnak valahogy érvényesülni ebben a pusztában”
A vándorlás színháza – Kritikák a Peer Gyntről