Modern nők a kapcsolatok hálójában - Interjú Náray Erikával az Amazonokról (x)

Ha meg akarják tudni, mi történt az Amazonokkal – itt a folytatás: Amazonok – három év múlva. Jean-Marie Chevret darabját december 13-án mutatja be a Rózsavölgyi Szalon.

Az új történetben három év telt el a párizsi barátnők életében. Ők hárman: Martine (Náray Erika), Annie (Györgyi Anna) és Micky (Auksz Éva). Persze megvannak a „régi” fiúk is, Guillaume (Ozsgyányi Mihály) és Loïc (Héricz Patrik), s új szereplőként csatlakozik a csapathoz Pablo (Sztarenki Pál). A rendező pedig most is Szarka János. Aki nem látta az „első részt”, ugyanúgy élvezheti a „másodikat”, a folytatást, hiszen önálló színdarab mindkettő. Náray Erika az amazonok változásairól is mesélt.

cover_amazonok3_feliratnelkul2100x1400.jpgAuksz Éva, Náray Erika és Györgyi Anna az előadás imázsképén (fotók forrása: Rózsavölgyi Szalon)

Ha egy vígjátéknak nincsenek drámai pillanatai, az selejtes. Ezt G. B. Shaw gondolta így. Egyet lehet vele érteni, nem?

Ha jó a vígjáték, persze hogy vannak mélységei. De fordítsuk meg a dolgot: komoly dráma is csupán akkor tud jól működni, ha ellenpontok, akár humoros helyzetek erősítik a drámai pillanatokat. Az Amazonokat történetesen csak azért nevezzük vígjátéknak, mert arányaiban valóban több benne a vígjátéki helyzet. De nem egy bohózat, nem akarjuk, hogy a nézők minden percben vastagon hahotázzanak. Egyetlen vígjátékot sem lehet úgy végigvinni, hogy folyamatosan a nevetésre játszunk, nemcsak fárasztó tud lenni ez, ám unalmas a színésznek és a közönségnek is. Az ilyen „játékmód” pusztán villámtréfák sora lenne.

Az Amazonok szerzőjétől kikövetelték a folytatást a párizsi nézők. Ezért is írta meg a „második részt”: Amazonok – három év múlva. Egy újságíró megkérdezte tőle, mit szól ehhez a „bulvársikerhez”. Megütközött ezen az író, és azt mondta: „Miért lenne bulvár, ami elképesztő siker? Ez egy szellemes kortárs darab modern nőkkel és modern problémákkal.”

Nincs baj a bulvárral, csak nálunk sokan pejoratívan használják a szót, lenéző kritikai éllel. Számtalan, ma már klasszikusnak vett színdarab volt saját korában „bulvár”, mert sikerrel ment. Különben is: mennyivel jobb egy rossz „trendi” Shakespeare-előadás, mint egy remek bulvárdarab? Miért ne lehetne művészi értéke egy szellemesen megvalósított, pengeéles vígjátéknak is, ha az megérint, elgondolkodtat, mai felhangokat kelt bennünk? Förtelmesek a kategorizálások. Jó előadás van meg rossz előadás. Én amúgy a sokféleségnek drukkolok, és hogy a sokféle színház mind magas színvonalon működjön.

narayerika_840x560.jpg   Náray Erika az olvasópróbán

Az Amazonok szerzője – eredetileg maga is színész…

És ez nagyon jó nekünk, mert „szájra van írva” a darab. A szerző színészként jól ismeri a színpadi beszédet, a tempót, jó játszani, jó mondani a szövegét. Még akkor is, ha itt-ott formálunk rajta, mert egyszerűen érezzük, nálunk melyik szó él jobban a színpadon. A szerző engedi is ezt.

Mindhárom „amazon” változott a három év alatt. Egy dolog azonban állandó: a barátságuk. Ha elveszítik is olykor a kapcsolatuk egyensúlyát, igyekeznek helyreállítani.

Ez így van. Már nem sodródnak, az ő választásuk, hogy egyedül vannak, az ő döntésük, mit dobnak ki az életükből, s mit tartanak meg. És nyilván az is üzenete a darabnak: vannak kompromisszumok, amelyeket meg kell kötni, de nem minden áron.

(Forrás: Rózsavölgyi Szalon)