Nem finomkodik a kettős beszéddel – Kritikák A csatorna című előadásról

A Jurányiban mutatták be Fekete Ádám és Laboda Kornél keményen kormánykritikus darabját, de őt sem kényezteti el a kritika.

Kuna Károly főszereplésével került színre a Jurányi Házban Fekete Ádám Laboda Kornéllal közösen írt agymenése, A csatorna. Az előadás a kormány médiapolitikájának és általában a darabban nagyon is nevén nevezett Fidesz-kormánynak kíván görbe tükröt állítani egy lakájkodó tévécsatorna életének bemutatásán keresztül. Hajnal Márton színház.neten és Győri-Drahos Martin Pótszékfoglalón megjelent kritikája azonban inkább az előadásnak állít görbe tükröt.

csatorna14.jpgA csatorna – Fekete Ádám, Egger Géza, Hajmási Péter, Göndör László (forrás: Jurányi Ház)

Hajnal Márton szerint az előadás „sajnos a két szék és a padlóra esés klasszikus esetére példa”, amennyiben egyszerre akar kabaré és lélektani dráma lenni, de egyik sem sikerül neki igazán. Bár A csatorna „még véletlenül sem finomkodik a kettős beszéddel”, a Fekete Ádám személyében konkrétan is megjelenő Fidesz kap apait-anyait az alkotóktól, az előadásra leginkább a zavarosság és a „bosszantó sablonosság” jellemző. A csatorna igazgatójának lélektani bemutatása nem igazán sikerült, a sok viccből pedig jóval több a rossz, mint a jó.  „Nincs olyan vígjáték vagy stand-up, ahol minden vicc ütne, ugyanakkor itt túl sok gyenge poént kell kivárni egy-egy jóhoz. A lefolyón keresztül, vécépapíron érkező cenzori utasítások sokadjára már nem fakasztanak mosolyt, a műsorparódiák némelyike pedig már-már unalmasan hosszú. Ahol érezhetően a szerzők leginkább elemükben vannak, azok a szójátékok és hírolvasások kifacsart szövegei, amikor a propagandaanyagok hatásmechanizmusát a legkülönbözőbb módokon forgatják ki. Sajnos azonban ezekből nincs elég” – írja.

Hajnal Márton ugyanakkor dicsérettel illeti Kuna Károlyt, aki outsiderként tökéletesen beilleszkedett a nála egy nemzedékkel fiatalabb, dadaista színházon edződött fiatalok közé, akik „jó értelemben véve játszanak és bolondoznak a színpadon”. Sajnos azonban a színészek lelkes játéka nem rejti el a sok „széttartó és kifulladó ötletből” összeálló kabarétréfa hibáit.

csatorna10.jpgKuna Károly az előadásban

Győri-Drahos Martin ugyancsak kiemeli a darab epizodikus jellegét, aminek következtében „a cselekményidő már-már meghatározhatatlan, az idő múlását csak a montázsszekvenciák és a műsorok fejlődése érzékelteti”. Kiemeli a jól sikerült díszletet és jelmezeket, melyeknek köszönhetően az előadás „egyszerre képes érzékeltetni a magyar környezetet, és képes azt abszurddá alakítani, a stúdióval a középpontban”. Fekete Ádám és Laboda Kornél szövege is rengeteg „okos megoldást” tartalmaz, ugyanakkor mindezek „nem képesek kiegyenlíteni a színészek irányításában és az egyéb rendezői döntésekben elkövetett hibákat”.

A kevés színész által játszott sok szerep miatt az előadás már-már követhetetlenné válik, azonban a legnagyobb probléma nem ez, hanem az, hogy A csatorna árnyalás nélkül, túlságosan expliciten rángja szánkba a fennálló hatalom kritikáját. „Az előadás meg sem próbálja titkolni, esetleg árnyalni, hogy korunk Magyarországáról van szó, ezt bizonyítja a cselekmény, a csatorna logója, a létező közszereplők, politikusok és a kormánypárt nevének elhangzása, illetve a köztévéből ismert bakik (elhasalás élőadásban) és hírpanelek használata.” Fekete és Laboda műve azokhoz szól, akik amúgy is elítélik a kormány tevékenységét, így nem tud kritikus hanggá válni, legfeljebb önmaga paródiájává – összegez Győri-Drahos Martin.