Fullajtár Andrea: „Nem döntheted el előre, hogyan nevelsz fel egy gyereket”

A budapesti Katona színésznője az ünnepen túl arról is beszélt, hogyan tehetünk a kapcsolataink elépülése ellen. A Pótszékfoglaló interjúja.

Mennyire sikerül mostanában figyelnünk egymásra? – teszi fel a kérdést a riporter. „Akiben nem tudatosul, hogy erre figyelnie kell, az baromi gyorsan elveszik ebben a digitalizált világban, és hihetetlen sebességgel épülnek le a kapcsolatai, és marad helyettük a közösségi médiával és a kütyükkel való kapcsolat. Ezt a tanítványaimon is látom: jó „minőségű” emberkék, akiket nem visz el ez a kor, képesek figyelni, akarnak tanulni! Borzalmasan nyitottak, és ez kifejezetten örömmé teszi, hogy bejárjál hozzájuk, foglalkozz velük” – válaszolja a színésznő utalva a Színművészetire, ahol tanít.

12-3.jpgFullajtár Andrea (fotók: Szokodi Bea)

Úgy látja, a színészet ellene tud menni ennek a fajta leépülésnek: „Mi olyan szakmát választottunk magunknak, ami már önmagában is a leépülés ellen dolgozik. Mert a színház csak akkor él, működik, képes fennmaradni, ha azt ott, jelen időben csinálják, a nézők is ugyanabban a jelen pillanatban nézik és élik meg. A színház ma is, ahogy kétezer évvel ezelőtt is, iszonyúan erős kommunikációs csatorna. Abban a közegben – amelyben pont olyan emberekkel vagyok körbevéve, akik szintén ezzel és így szeretnének foglalkozni – egy fokkal nehezebb észrevenni azért ezt a fajta leépülést”.

Igyekszem, hogy régi, erősen megszilárdult barátságaim ne sérüljenek, de nagyon nehezen kötök új barátságokat. Amennyire könnyen kommunikálok a színházban, annyira nehezen nyílok meg a magánkapcsolatokban” – fűzi hozzá.

Abszolút irányító típus vagyok, olyan, aki szereti eldönteni, hogyan menjenek a dolgok. Aztán persze az élet mindig megmondja, hogy az úgy lesz-e vagy sem. Sokat lágyultam azért, azt hiszem. Lágyítottak a kudarcok, maga az anyaság, az, hogy életet adtam, és ezt az életet felelősséggel próbálom nevelni, irányítgatni. Az irányításmániát viszont félre kell tenned, mert nem döntheted el előre, hogy hogyan nevelsz fel egy gyereket” – vallja, hozzátéve – „a kudarcok is nagyon-nagyon fontos tanítómesterei az embernek, hiszen mindig ott, abban vallasz kudarcot, ahol a személyiségednek van egy olyan része, ami csiszolásra szorul”.

5-4.jpg

Mit jelent számára az ünnep? „Amikor megéled valakivel, valakikkel, hogy egymás közelségében vagytok – a szónak a legmélyebb, igazi értelmében, és nem csupán az úgy teszünk szintjén. Amikor azt érzed, hogy nem külön kis egók üldögélnek egymás mellett, hanem érzed közöttetek az áramlást – ezek azok a pillanatok, amelyek élete végéig megmaradnak az emberben. Az ilyeneket nem lehet hajkurászni – ha kergeted, akkor nem jön. Nem lehet elvárni, hogy ez így és így legyen – csak nyitottnak maradni arra, hogy megtörténhessen” – feleli a kérdésre.

Ez is a korral jár: mikor az ember végre jól megtanulja önmagát, akkor kezd másokra is jól figyelni” – zárul a beszélgetés.

A teljes interjú, amelyet Csatádi Gábor készített, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Fullajtár Andrea: „A színész szinte csak a visszajelzésekből él”
„Bennem még rengeteg kilövetlen ágyú van”