„Amikor betettem a lábam a Nemzetibe, a szakma bezárult előttem”

Szarvas József színművész keserves gyermekkoráról, a szüleihez való viszonyáról és a Nemzeti Színházhoz kötődő érzelmi szálakról is mesélt a HVG-nek.

Szarvas József a főiskolán Horvai István osztályában 1987-ben diplomázott. Tíz éven át a Vígszínházban, majd négy évig Kaposváron játszott. 2002-ben szerződött a frissen megnyílt Nemzetibe, ahol azóta is társulati tag. A nyitó előadáson ő volt Ádám Az ember tragédiájában, de sok fő- és még több karakterszerepet eljátszott. Számos filmben is szerepelt a Zimmer Feritől az Üvegtigrisig.

szarvas_viszak.jpg                             Szarvas József a viszáki házánál (fotó: Kiss Teodóra / VAOL.hu)

Tanyán nőtt fel, az ebesi osztatlan iskolában közölte a tanító nénivel, hogy népművelő vagy táncdalénekes lesz. Kovács Katiról szőtte kamaszálmait, amelyekbe a sivár valóság elől menekült. Hentesnek tanult. Kollégiumi estéken a társai könyörgésére friss slágereket énekelt. A Csokonai Színház segédszínészt keresett. Négy verset tudott 1977-ben a sikeres meghallgatáskor, és műtétet is vállalt foglalkoztatása érdekében, hogy „ne azt nézze a jobb szemem, mit lát a bal”. Otthon kitagadták. Apja sohasem, anyja egyszer nézte meg színpadon.

Hányan kaptak ütleget!” – utal az interjúban a gyerekkori pofonokra, hozzátéve – „A gyerek úgy ragaszkodik a szüleihez, mint az élethez, amit tőlük kapott. Mindenkinek el kell fogadnia azt a miliőt, amelybe beleszületett. Aztán később, ahogy én is, eleinte a fantáziával, később elhatározással kifogalmazhatja magát belőle. Lehet, hogy túlságosan is belém nevelték a tisztelettudást. Még fiatal felnőttként sem kerültem szembe velük. De miért baj az? Petőfit is elzavarták, mégsem arról szól a költészete, hogy vesszen az apám, az anyám”.

Viszákon van egy háza, amelyben több mint tíz éve pajtaszínházat működtet. „Kezdett rám dőlni a pajta, a kihaló faluban eladni sem tudtam a házamat. Néhai barátom, Kaszás Attila halála után döntöttem el, hogy olyasmit csinálok, mint az ő zsigárdi közösségi háza volt. (…) Előadások alkalmával a helyiek hoznak pálinkát, tojást, süteményt, megsütik a kemencében a vacsorát, de aztán sietnek haza a dolgukra. Hat-nyolc viszáki családot érdekelnek az előadások. Ha a 240 fős faluhoz viszonyítom, ott nagyobb százalék jár színházba, mint Budapesten” – mesél erről.

dandin_1.JPGSzarvas József a Dundin György debreceni próbáján (fotó: Máthé András)

Ragaszkodik a Nemzeti Színházhoz annak ellenére, hogy nem sok szereppel kínálják meg őt mostanában. „A Nemzetihez érzelmi szálak kötnek. A kezdeti élmények is táplálják a ragaszkodásomat. Kis hősökként dolgoztunk a falak között, míg odakintről gyűlölet áradt az épületre és a társulathoz szerződöttekre. Amikor betettem oda a lábam, a szakma bezárult előttem, át kellett írnom a noteszban a neveket. Szörnyű volt azt olvasni számos régi barátunktól, hogy valamirevaló színész nem lép fel a Nemzetiben” – utal a 2002-es megnyitásra, amely pillanattól kezdve az újonnan felépült Nemzeti szinte folyamatosan színházszakmán kívüli, politikai közbeszéd tárgya.

És ha már politika, Szarvas József a Magyar Művészeti Akadémia tagja, amivel komoly pénz is jár együtt. „Az első érzés a büszkeség volt, amikor felhívtak, hogy lám, valakiknek eszébe jutottam. De magával a filozófiával korábban is egyetértettem, hogy a magyar művészetnek legyen olyan felelős fóruma, ahol elsősorban a kultúráról van szó. Sok MMA-tag koncertezett, kiállított, szerepelt a népi kultúrával beoltott Pajtaszínházamban. Az pluszöröm volt, amikor meghallottam, hogy fizetnek is érte” – mondja erre a színész.

Az eredeti interjúból, amit Mátraházi Zsuzsa készített, az is kiderül, szólt-e valamit Kovács Kati a kései vallomásához, mennyiben segítik színészi munkáját saját gyerekkori fájdalmai, és hogyan küzdötte le a hátrányokat a pályán, ami tanyasi származásából adódtak.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Hamarosan megjelenik Szarvas József és Bérczes László könyve
Dandin György - Szarvas József Debrecenben vendégszerepel
Szarvas József Nemzetiről, Pajtaszínházról – „Komoly döntést hoztam”