„Először azt hittem, hogy összekevertek valamelyik osztálytársammal”

Pedig nem. Tarnóczi Jakab a budapesti Katonában állította színpadra Aiszkhülosz Prométheuszát. Direkt ő. A Deszkavízió kérdezte.

Tarnóczi Jakab ötödéves a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán, Ascher Tamás osztályában. Az előző évadban bemutatott vizsgarendezésével, A Scroffenstein családdal azonnal feltette magát a magyar színházi élet térképére, sőt, már a bemutató előtt felkérte Máté Gábor, hogy idén rendezzen a Katona Sufnijában, amihez teljesen szabad kezet kapott. Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszát vitte színre Dér Zsolt főszereplésével.

tar_1_racz_gabi.jpg             Tarnóczy Jakab az előadás olvasópróbáján (fotók: Rácz Gabi)

Először azt hittem, hogy ez egy tévedés, hogy összekevertek valamelyik osztálytársammal. Nem éreztem indokoltnak. Ascher Tamás egy telefonbeszélgetés közben elejtette, amikor egyébként teljesen másról beszéltünk, hogy menjek már be Máté Gáborhoz, mert valamit szeretne mondani. És ez az volt, hogy szeretné, hogy próbáljam ki magam a Sufniban” – idézi fel az interjúban a katonás rendezésének előzményeit.

Elsőre a Pentheszileiát vitte volna színpadra Rezes Judittal és Dér Zsolttal, de időközben kiderült, hogy Rezes Judit gyermeket várt, így rohamtempóban kellett új darabot találnia, amelynél fontos szempont volt számára, hogy jól kiosztható legyen és Dér Zsoltnak főszerepet adjon. „Nézegettem kétségbeesésemben a drámaköteteimet, egy másik Aiszkhülosz darabot olvasgattam, lapoztam tovább, és láttam, hogy ott van a Prométheusz. Eszembe jutott, hogy ez mennyire tetszett nekem annak idején, és ahogy újra olvastam, úgy minden mondattal biztosabb lett, hogy ezt meg kell most csinálni. Ki lehet osztani, nagyon Zsoltnak való, a színháznak, és nekem is” – emlékezik a döntésre.

Izgalmasnak látom azt a konfliktust, hogy mikor válik valaki őrültté és elvakulttá még akkor is, hogyha az igazságot képviseli. De az is lehet, hogy ez az átbillenés, ez az őrület teljesen helyénvaló ilyen szélsőséges rendszerekben. (…) Bizonyos szereplőknek eddig nagyon erős elvei voltak, hogy hogyan lehet biztonságban élni elnyomatás alatt is, eközben mégis fölkelti az érdeklődésüket az, aki le van ide láncolva és mindenfélét ígér, jobbat és újat, és ezzel lázítja őket. Vajon ezek a szereplők rálátnak-e a valóságra? Mi a valóság egyáltalán, ebben a túlfűtött állapotban, ahol egy mániákus ember a főszereplő? Egy mániákusnál mindig kérdés, hogy az-e az abszolút igazság, amit ő mond.” – indokolja a darabválasztást.

prom.jpgBodnár Erika és Dér Zsolt az előadásban (forrás: Katona József Színház)

Úgy véli itt sem más rendezni, mint az Ódryn volt, noha kényelmesebbek a körülmények: „Furcsa, felelősséget se sokat érzek itt a Sufniban. Minden reggel bekanyarodok ide a Katonába, ugyanazon a lépcsőn lemegyek egy pincébe és dolgozunk. Itt van néhány ember egy fekete teremben, ami végül is nem sokban különbözik az egyetemi munkától. Annyiból felszabadultabb, hogy nem kell kínkeservek árán összeszervezni a színészeket, hanem minden nap tudunk teljes létszámban és megszabott időben dolgozni. Nagyon jó, hogy valóban a munkával lehet foglalkozni, a feladatokra lehet koncentrálni”.

Az eredeti interjúból az is kiderül, milyen szerepet szán az előadásban a daloknak, mivel hozza kellemetlen helyzetbe Dér Zsoltot, és miért érzi kevésbé sikerültnek a nagyváradi Szentivánéji álom rendezését.

A teljes interjú itt olvasható.