Székely Csaba: „A gondolkodni tudásunk is zsugorodott”

Az egyik legpotensebb kortárs szerzőnk a normákról, azok áthágásról és legújabb darabjáról is beszélt a Pótszékfoglalón.

Székely Csaba  10 című darabját, amely a Tízparancsolatból indul ki,  a Radnótiban mutatták be, és egyöntetűen pozitív kritikákat kapott.

szekelycsaba_10venerorsolya-masolat-1.jpgSzékely Csaba (fotók: Véner Orsolya / Pótszékfoglaló)

Több szintje van a normáknak. A katolikus egyházban a ne paráználkodj parancsolatát már a szemünkkel, akár gondolati úton is megszeghetjük, míg a református egyházban cselekedetek által lehet véteni egy parancsolat ellen. Ebben a többlépcsős gondolkodásban persze benne rejlik az is, hogy mikor is kezdődik egy törvény áthágása? Mikor kezdődik egy gyilkosság? Amikor először gondolsz rá? Amikor eltervezed? Vagy akkor, amikor a másik mellé lépsz, hogy elkövessed?” – lamentál a szerző az interjúban.

Emberekről, az emberi sorsokról szerettem volna beszélni, és arról, hogyan áll a mai ember Istennel és a vallással. Ettől aztán elkanyarodtam oda, hogy mit jelent ma a Tízparancsolat, hogyan szegjük meg annak a parancsolatait manapság. Rá kényszerülünk-e, hogy megszegjük valamelyik parancsolatot? Avagy mennyire tehetünk arról, hogy megszegjük ezeket a rendeléseket?” – mondja a darabról, amelyet Sebestyén Aba állított színpadra.

A megváltozott befogadói figyelemről is beszél az interjúban: „Nagyregényeket, hosszú elemzéseket ma már nem nagyon olvasunk, vagy csak átfutunk rajtuk. Csodálkozom, hogy az egypercesek nem jöttek ma újra divatba, holott az lenne a mai kor igazi műfaja. (…) Valószínűleg nemcsak a fogyasztási szokásaink változtak meg a terjedelemmel kapcsolatban, hanem a képességeink is a szövegekre való ráhangolódásra – a gondolkodni tudásunk is zsugorodott”.

szekelycsaba_05venerorsolya-masolat.jpgHa meghalok, akkor nem halnak meg mások is velem együtt, hanem csak én, saját magam halok meg. Amikor végigjárom az utat a születés és a halál között, akkor azt én, egyedül járom meg. Ez lehet egyszerre jó is, rossz is. Ha nincsenek dolgok, melyeket csak én és egyedül tehetek meg, akkor honnan tudhatnám, hogy mire is vagyok képes, mennyit érek? Ebben az értelemben van a magánynak egy pozitív oldala is: segít megérteni, hogy ki vagyok én!” – vallja.

A „mindenki boldoguljon, ahogy tud” híve vagyok, a „ne árts!” elvével kéz a kézben. Nagyon rövid az az idő, amit itt, ezen a bolygón töltünk, és e rövid időn belül még rövidebb az, amit arra fordíthatunk, hogy ezalatt megnyugvást találhassunk. Boldogság-szeleteket tudunk időnként elfogyasztani, tortaszeletekként. És csak törekedni arra, hogy minél több jót kóstolhassunk meg úgy, hogy közben ne ártsunk másoknak” – mondja saját hitvallásáról.

Persze könnyű nekem ezt mondanom, hisz azzal foglalkozom, amit szeretek: utazom, írok, szép család vesz körül. Közben pedig, ahogy a darabban is, vannak emberek, akiknek nincs módjuk kitörni abból az eleve elrendelt nyomorból, amibe beleszülettek. Aki viszont mégis ki tud törni ebből, nem biztos, hogy ettől szabad is lesz, lehet, hogy még rosszabb sors vár rá utána” – fűzi hozzá.

Az eredeti interjúból, amit Csatádi Gábor készített, az is kiderül, mit gondol Székely Csaba a normákról és a szabályokról, miből indult ki a darab megírásakor, és mennyire volt tudatos számára annak krimiszerűsége.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Székely Csaba: „Orbán Viktor a magyar Rambo, aki jóváteszi Trianont”
Székely Csaba: „Orbán Viktor egy igazi shakespeare-i hős”
Dániában valószínűleg jól érezné magát a messiás – Passio XXI. - Interjú Székely Csabával
Székely Csaba: „Erdélyben két alternatív valóság létezik”