„A TAO egy marketing alapú cenzúra volt”

A Trafó igazgatója szerint a TAO-val kapcsolatosan kialakult helyzetet az egész előadó-művészeti támogatás rendszerének újragondolására kellene használni.

Barda Beáta szerint bár nehéz és bizonytalan helyzetet eredményez a TAO támogatás megszüntetése, a Trafó munkatársai a megszokottak szerint teszik a dolgukat. Pozitívan néz a jövőbe és úgy gondolja, bizonyosan lesz valamilyen megoldás a támogatásra. A fővároshoz tartozás némileg megnyugtató számukra, de a jövő évet így is nagy kihívás megtervezni. 

barda_nagy_gergo_ok.JPGBarda Bea (portrék: Nagy Gergő)

Vissza tudod-e idézni, hogy mi volt az első reakciód, amikor meghallottad a TAO átalakításáról szóló híreket?

Kettős érzésem van ezzel a dologgal kapcsolatosan. Ugyanis mi mindig azt gondoltuk, hogy a Trafó és a TAO nem kompatibilisek egymással.

Hogyan kell ezt érteni?

A Trafó missziója, hogy az innovációt, a friss, új dolgokat támogassa, amik aztán később bekerülnek ugyan a mainstream-be, de mi alapvetően a kísérletezés terepe vagyunk. Ha a fő ösztönző a jegybevétel, akkor ez a dolog egy kicsit félrecsúszik. Ugyanakkor mégiscsak meg kellett azt értenünk, hogy kialakult a TAO bevezetése óta egy status quo, amiben a független előadó-művészeti szervezetek bevételének a része tudott lenni a TAO. Azokénak a társulatokénak is, akikkel mi dolgoztunk. Nekik viszont tökéletesen beépült a rendszerükbe, és nagyon komoly veszteség, ha megszűnik.

És a Trafónak?

A Trafónak is. Tavaly rájöttünk arra, hogy nem tudjuk tovább növelni az előadásaink számát, mert van egy adott terünk, és azt maximálisan kihasználjuk. És erre van egy adott mennyiségű munkatársunk, ugyanannyian, mint a TAO bevezetésének az elején, és főleg a technikusokra érvényes, hogy egyszerűen nem lehet tovább feszíteni ezt a dolgot.

Hogyan lehet változtatni ezen a túlfeszített helyzeten?

Tavaly a TAO-tól teljesen függetlenül mi már azt írtuk bele mindenféle tervünkbe, hogy lassítani kell, mert ez így elviselhetetlen. Szeptembertől így is működünk. Nagyon zavaró érzés van az emberben a TAO-val kapcsolatos hirtelenséget nézve, hiába volt már szeptember óta szóbeszéd, hogy valami változás készül. A színházi évadnyitón sem véletlenül került szóba.

Jutottatok ott valami fajta konszenzusra ezzel kapcsolatosan?

 Nem beszéltünk meg semmi konkrétumot, ott annyi történt, hogy meghallgattunk bizonyos embereket az ügyben. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a színházak elkészítették az üzleti tervüket, az első verzió leadása mindössze pár nappal előzte meg a TAO-ra vonatkozó első bejelentést. Az üzleti tervében pedig mindenki számolt a TAO összegével. Jelenleg nem tudjuk, hogy mi a helyzet. Jövő hétre ígérnek megint további információt. De hogyan készítsünk üzleti tervet egy olyan helyzetben, amikor nem tudjuk, hogy pontosan mi is várható.

Iszonytató ez, és nem mondom, hogy jöjjön vissza a TAO, mert nem biztos, hogy egyetlenegy értékmérő létezik, és az a jegybevétel. Ugyanakkor bizonyos szempontból ez egy demokratikus és mérhető dolog, mert így nem bizottságok döntik el, hogy szép és jó-e az, amit egy színház csinál. Fura és tudathasadásos állapot ez. Éppen most szerveztünk egy nemzetközi megbeszélést, kisebb konferenciát, ott sok mindenről szó volt, és egy bolgár résztvevő mondta azt – úgy hogy nem tudta, hogy nálunk mi most a helyzet –, hogy ez a fajta értékmérő, amikor a jegybevételhez kötődik a támogatás, ez egy marketing alapú cenzúra. És ez is egy olyan pont, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

trafo.jpg

Te mit tartanál jó értékmérőnek e helyett?

Fogalmam sincs, ezt nagyon nehéz megmondani. Az egész helyzetet nagyon meghatározza a támogatási struktúra rendszere. Ha most kiveszik ebből a TAO-t, akkor az egy olyan ritka pillanat, amikor újra lehetne gondolni az egész rendszert, hogy milyenek a pályázati támogatások, mit kapnak a kiemeltek, mit és milyen módon kap a nemzeti kategória. És hogy mit a függetlenek, akikről akárhogy is nézzük, a legkevesebb szó esik.

Rendszerben kellene gondolkodni, és akármilyen a rendszer, azok, akik az alján vannak, ugyanolyan fontosak, mint azok, akik a tetején. Az lenne a lényeg, hogy az egész struktúrát végig kellene gondolni, hogy mi a jó és mi a rossz benne. A függetlenek pár milliója ugyanolyan fontos, mint például a Vígszínház több száz milliója. Stratégiák épültek mindenhol a TAO-ra, és ha ezt kiveszik, akkor nem biztos, hogy a helyettesítése egyik pillanatról a másikra menni fog.

Ti érzékeltétek azokat a visszaélési lehetőségeket, amiket sokak szerint ez a rendszer magában rejtett?

Nyilván történtek ilyen dolgok, például amikor rohangászni kell a TAO után – ami egyébként szintén egy borzasztó stressz , hogy jön valaki és azt mondja, X százalékért nagyon szívesen közreműködik, de mi öntudatosak és becsületesek voltunk folyamatosan. Sosem fogadtunk el ilyen ajánlatot. A mi TAO-nk sosem volt iszonyatosan nagy összeg, mert a jegyárainkat próbáljuk alacsonyan tartani, mivel a mi fókuszunkban a fiatalok vannak, nekik nem lehet egyik napról a másikra a duplájára emelni a jegyárakat. Én értem, hogy valakinek a jegybevétel a fő bevételi forrása és egy ilyen helyzetben azonnal emel, csak azt gondolom, hogy ha mindenki elkezdi emelni az árakat, akkor az fog történni, hogy az a réteg, aki nagyon sok színházjegyet vesz Budapesten, előbb vagy utóbb meg fogja hozni azt a döntést, hogy kevesebbet vesz majd.

Éves szinten mekkora bevételt jelentett számotokra a TAO?

Olyan ötven millió forint, nem hatalmas összeg, de minden pénz éppen annyival kevesebb, mint amennyi, ha nem folyik be.

Jellemző rátok, hogy sok külföldi előadóművészt, társulatot hívtok fellépni. A TAO átalakítás befolyásolja-e ezt a lehetőségeteket?

Havi két előadás körülbelül a külföldi, ha nem lesz TAO bevétel vagy úgy alakul, hogy ez nem pótlódik valahonnan, akkor nem a külföldi részünk a fő vesztes, hanem az lesz a legégetőbb probléma, hogy már állítjuk össze a jövő évi tervünket, és jó lenne tudni, hogy mekkora összeggel tervezhetünk, amikor magyar alkotókkal tárgyalunk különböző produkciók létrehozásáról. Ezt most nagyon nehéz megmondani. Mi minden esetben kooproducerek vagyunk, ez anyagi értelemben azt jelenti, hogy hozzájárulunk egy adott összeggel a produkcióhoz.

Az ritkán fordul elő, hogy teljes összeggel finanszírozunk egy előadást. Fontos, hogy tudjunk javasolni, hogy hová lehet fordulni kiegészítő összegért. De amikor nem tudjuk azt mondani, hogy forduljanak az NKA-hoz, mert nem tudjuk, hogy mikor írják ki a pályázatokat, vagy hogy próbálják meg a működési támogatásból pótolni, mert idén annak a pályázatát sem írták ki. Bár ez remélhetőlegi hamarosan meg fog történni. De mire abból pénz lesz, az megint egy hosszabb idő. Így nagyon nehéz tervezni.

Milyenek a jövőre vonatkozó kilátásaitok?

bea_18_2.jpgAzt gondolom, hogy TAO nélkül nagy érvágást fogunk szenvedni. Működni azért lehet, holnap még biztos nem kell becsukni a Trafót.

A szakma hallgatásáról ebben az ügyben mit gondolsz?

Nyilván szebb lenne a világ, ha sokkal többet beszélnénk egymással, és létrehoznánk egy közös platformot. De világos, hogy az is egy felelősség, hogy valaki foglalkoztat ötven-hatvan embert vagy még többet. Különböző stratégiák vannak. Az egy kérdés, hogy meddig lehet elmenni, de szerintem el kell fogadni, hogy mások más felé mennek. Itt egyéni stratégiák vannak ugyanúgy, mint az egész országban, más területen is ezek működnek. Mindenki más túlélési stratégiával dolgozik.

Ötven-hatvan egzisztencia függ a Trafótól?

A felelősséget én szélesebb értelemben gondolom, mert azokért a társulatokért is felelünk, akiket foglalkoztatunk.

A napvilágot látott hírek szerint Tarlós István főpolgármester magához venné a színházak támogatására szánt összegnek a szétosztását. Ti a fővároshoz tartoztok. Jelent ez a hír számotokra valami fajta biztonságot?

Nem tudom. Nyilván jelenthet, de szerintem az egész rendszerről kellene most gondolkodni, nem csupán a Budapesthez tartozó színházakról. Ki kellene találni, hogy ki és milyen alapon juthat a támogatáshoz.

Még régebben készültek javaslatok az előadó művészeti szakma által a döntéshozók számára. De úgy tűnik, ebből nem kerül át semmi most a gyakorlatba.

Voltak törekvések közös álláspont kialakítására, dolgozott ki több szervezet is ilyet, nem tudom, hogy ezek milyen úton és kikhez jutottak el, és kik a döntéshozók. Megfogalmazódott egy fővárosi javaslat is, a fővárosi színházigazgatók egy megbeszélésen elmondták, hogy ők mit gondolnak, és abból készült egy anyag, gondolom, hogy ez eljutott Tarlós úrhoz.

Ebben ti részt vettetek?

Igen, volt egy egyeztetés, jelen voltunk.

Ott milyen szempontokat javasoltatok a támogatás elosztására?

A jegybevétel alapú elosztás merült fel fő szempontként.

A főváros tett már felétek valamilyen lépést?

Szerintem még ők sem tudják, hogy mi a helyzet.

Milyen a kialakult helyzettel kapcsolatos hangulat a Trafóban?

Épp egy fesztivált szervezünk, ez van most a fókuszban. Az embereknek nyilván megnyugtató lenne tudni, hogy mi a helyzet, jó volna valami egyértelmű választ kapni, olyat, ami mindenkinek jó. 

Mi lenne a stratégiád arra az esetre, ha a Trafó egyáltalán nem kaphatna támogatást a jövőben?

Pozitív vagyok alapvetően, és azt gondolom, hogy valamilyen megoldás biztosan lesz, azt nem tudom, hogy milyen. Jelenleg az a dolgunk, hogy a megszokott menetben végezzük a munkánkat. Nemzetközi kerekasztalt szervezünk, fesztivált rendezünk, ahol megmutatunk embereket, tehát tesszük a dolgunk. Az NKA-hoz tudunk pályázni különböző összegekre még, de azok kis pénzek. Illetve vannak még az EU-s pályázataink is.

Múltkoriban jártam nálatok egy előadáson, és részt vettem utána a Gondolat Generátor nevű programon, amely során a közönség tagjai különböző kérdések mentén beszélhetik meg a látottakat. A pénzügyi támogatás átalakítása veszélyezteti-e azt, hogy a jövőben tudtok-e szervezni ilyen közönség nevelő – bevonó programokat?

Igen, nyilván, van egy csomó olyan dolog, amit nagyon fontosnak gondolunk. Ez egy öngeneráló folyamat lesz, ha kevesebb pénz jut, akkor kevesebb előadást csinálunk, és ha a kevesebb előadás az eddigi szemlélet szerint fog számítani, akkor kevesebb lesz az ehhez kapcsolódó jegybevétel, és kevesebb a támogatás, ami következtében ismét csökkennek majd az előadás számok.

Van-e válaszod arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek az egész intézkedésnek a célja?

Nem értem az okát.  Még ebben a rossz rendszerben is voltak olyan pontok, amelyek előírtak feltételeket, pld. bejegyzett előadó-művészeti szervezetnek kellett lenni, meghatározott működési évvel, csak akkor lehetett a TAO-ra igényt tartani. 

A hozzátok látogató külföldi társulatoknak el szoktátok mondani, hogyan változott nálunk a pénzügyi támogatás rendszere?

Igen, de ez teljesen értelmezhetetlen a számukra, mármint a magyar viszonyok.

Rácz Anna

Kapcsolódó cikkek

Zsedényi Balázs: „A rombolás nem lehet cél”
Tao nélkül nem megy
Mindenki nyugodjon meg! Meglesz a kieső TAO bevétel
Gyulai Júlia: „Ha egy jobb rendszer áll fel, megbocsátok és elfogadom”