„Még egyetlen kompromisszumot sem kellett meghozni”

Borgula András egyelőre efuóriában érzi magát a Zsidó Előadóművészeti Központ létrejötte miatt.

A tervek szerint 2020 őszén nyílik meg a Csányi utca 3-ban a Gólem Színház és a VII. kerületi Önkormányzat együttműködésében a Zsidó Előadóművészeti Központ. A változásokról Borgula András, a Gólem Színház művészeti igazgatója és Marcsa Barbara ügyvezető igazgató beszélt.

Hogy érzitek magatokat mostanában?

Borgula András: Egyszerre vagyunk fáradtak és annyira izgatottak, hogy nem igazán tudunk aludni. Izgalmas, hogy most még az új dologból csak az üres falakat látjuk, még egyetlen kompromisszumot sem kellett meghozni. Egyelőre eufórikus érzés.

bor.pngMarcsa Barbara és Borgula András (forrás: Jurányi Ház)

Marcsa  Barbara: Én is hasonlóan érzem magam. Boldog vagyok, de ha belegondolok, hogy mennyi feladatot ad, akkor kicsit megrémiszt a helyzet. Viszont nagyon motiváltak vagyunk, így minden könnyebb.

Hogy jött az együttműködés a Gólem Színház és a VII. kerületi Önkormányzat között?

Borgula András: Régóta keresünk magunknak állandó helyet. A Csányi utca 5.-ben, tehát a leendő központ szomszédságában nyílt meg az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár, ahol játszottuk a Szakácskönyv a túlélésért című előadásunkat, illetve ott csináltunk egy izraeli függetlenség napi performanszot. Ahogy egyre többet jártunk oda, láttuk, hogy van mellette egy hely, ami már kívülről is izgalmasnak tűnt. Elkezdtünk beszélgetni a Csányi 5. vezetőjével és a kerület kulturális vezetőjével, Runda Margittal, aztán elérkeztünk a polgármesterhez, aki nagyon nyitott volt a Zsidó Előadóművészeti Központ iránt. Fontos megjegyezni, hogy az egykori és a mai zsidó negyed ott van a VII. kerületben, a Klauzál tér ikonikus a zsidó negyeden belül, azért is, mert ott gyűjtötték össze a halottakat a gettóban a II. világháborúban. Jó azt látni, hogy szépen lassan visszaszivárog az élet oda, és jó ennek része lenni.

Marcsa Barbara: A Zsidó Előadóművészeti Központ már évek óta a fejünkben van, készültek látványtervek, üzleti terv, megfogalmaztuk a küldetését, a célokat. Sokat foglalkoztunk vele mindenféle szempontból, és végül az álmok és a konkrét lehetőségek egyszer csak találkoztak ebben a Csányi utcai ingatlanban.

Támogatóként kik állnak mellettetek?

Marcsa Barbara: Még nem tudok konkrét neveket mondani a VII. kerületi Önkormányzaton túl. Folyamatos tárgyalásban vagyunk magántámogatókkal, magyar és külföldi alapítványokkal, szervezetekkel. Van egy fundraising tervünk pályázatokkal, sok lépcsős közösségi finanszírozási kampánnyal. Egyelőre, akik biztosan együttműködnek velünk és szakmai támogatást nyújtanak, azok a JDC és a Mozaik Hub.

Milyen lépések előzik meg a jövő őszi megnyitót?

Borgula András: Jelen pillanatban a fundraising terv összegzése történik. November elejétől elkezdjük a kampányt, és reméljük, hogy 2020. január-februárig összejön a felújításhoz szükséges 60 millió forint fele, hogy belevághassunk. Ha minden jól megy, akkor nyár elején megnyílik a fogadótér, a kávézó, vagyis a Babkázó, ugyanis babka, a foszlós jeruzsálemi kalács lesz a specialitás, aminek Barbara a pékiskola óta mostanra mestere lett. A tervek szerint nyáron elkezdjük a próbákat, bár még nem tudjuk, mi lesz a nyitóelőadás, aminek ikonikusnak kell lennie, és ezzel 2020 őszén elindul az első hivatalos évadunk.

Hogy kell elképzelni a Csányi utca 3. alatti teret?

Borgula András: Ez egy 500 négyzetméteres, számunkra nagy, utcáról nyíló tér. Belépve a közösségi térbe érkezünk, ahol a pénztár, a kávézó, a shop lesz, beljebb lépve pedig az egyéb kiszolgálóhelyiségek: mosdó, folyosó, ruhatár és a játszótér található majd. Két játszótér alakítható ki: az egyik 100 négyzetméteres, 100-115 fő befogadására alkalmas csőterem, ami 5m 30cm széles, 20 m hosszú. Hiszek abban, amit az egyetemen tanítottak, hogy nincs jó vagy rossz tér, csak terek vannak, és az a kérdés, hogy használjuk ki őket. Az említett adottságok miatt ennek a térnek nem fix, hanem alakítható játszó- és nézőtere lesz. A másik játszótér is kb. 100 négyzetméteres, ezt most még kamarateremnek hívjuk, ez próbateremként is funkcionál majd. Ezen kívül van egy 250 négyzetméteres kiszolgálótér irodákkal, raktárral, színésztársalgóval, öltözőkkel.

A Jurányi közösségének aktív tagjai vagytok. Mit köszönhettek az Inkubátorháznak, és mit visztek magatokkal a Csányi utcába?

Marcsa Barbara: Én a kérdés első felére válaszolnék, mert nekem ez szívügyem. Szerintem mi mintapéldányai lettünk a Jurányi egyik funkciójának, vagyis az inkubátorságnak. Az elmúlt hét évben nyugodt körülményeink voltak a fejlődéshez: saját próbatermünk van, a nagyteremben is rendszeresen bemutatunk, otthont találtak az előadásaink a Jurányiban. Folyamatosan építkezhettünk. Igyekeztünk ezt a lehetőséget kihasználni és meghálálni.

Borgula András: És meg is próbáljuk átvinni. Azon kívül, hogy a Gólem Színház a Zsidó Előadóművészeti Központban fog játszani, másoknak is lehetősége lesz erre. Ez olyan, mint egy szülő-gyerek kapcsolat, szeretnénk továbbadni a következő generációnak azt, amit mi kaptunk, és ami nagy adománya a Jurányi háznak. Nem csak teret kaptunk, hanem egy olyan légkört, amiben megerősödni, működni tudtunk, valóban a művészeti munkára tudtunk fókuszálni, és nem kellett a körítéssel foglalkozni.

Azt is nagyon jó volt látni egy ekkora helyen, mint a Jurányi, hogy ez hatalmas, aminek rengeteg előnye van, de azt láttuk, hogy sok nehézség is akad. Amikor megnyílt a Jurányi, a Füge Produkció, a ház irányítója egy teljesen más dimenzióba került, kevés ideje és energiája jutott a művészetre, mert a létesítmény fenntartásra kellett koncentrálnia. Mi ezt láttuk testközelből, és úgy döntöttünk, hogy egy tized ekkora helyre fogunk menni. A Gólem továbbra is művészeti műhely szeretne maradni, és nem inkubátorház, bár az is feladata, de nem elsődleges.

Október 26-án lesz a bemutatója az Ismerős történetnek a Hatszín Teátrumban Radnay Csillával és Schmied Zoltánnal. Rendezőként, mit árulhatsz el az előadásról, András?

Borgula András: Az eredeti címe Ancient History. Talán furcsa, hogy Németh Virág dramaturg Ismerős történetnek fordította, de szerintem találó, mert már ezerszer hallottuk azt a történetet, hogy a lány szereti a fiút, a fiú szereti a lányt. Az újdonság a szituáció és nyelvi játék, ami benne van az eredetiben és a magyar fordításban is átjön. Egy estébe belesűrítve látjuk a mindenféle szempontból tökéletes párt, akikről egy óra múlva kiderül, hogy nem maradhatnak együtt, mert nem képesek rá. Remélhetőleg mindenki elgondolkozik majd a saját párkapcsolatáról. A darab bátorít, hogy merjük feltenni azokat a komoly kérdéseket, amiket legtöbbször nem merünk, mert akkor lehet, hogy már nem is élnénk együtt a párunkkal. Az előadáshoz két nyitott, kreatív színész társul, minden rendezőnek ilyeneket kívánok. Ha minden jól megy, ez az előadásunk is egy év múlva beköltözik a Csányi utca 3.-ba.

Az interjút Bordás Katinka készítette a Jurányi Latte sorozat részeként.

(Forrás: Jurányi Ház)