Danis Lídia: „Cigány származásúként nem könnyű cigányt játszani”

A színésznő szerepeiről és önmagáról is beszélt egy Art7-en megjelent interjúban.

A tatabányai színésznőt sorra találják meg nagy szerepek a Tatabányai Jászai Mari Színházban: ilyen Dorine a Tartuffe-ből, a Stuart Mária címszerepe, Elizabeth Proctor A salemi boszorkányokból, vagy Lady Macbeth Shakespeare királydrámájából. Szekeres Szabolcs készített vele interjút.

danis.jpgDanis Lídia portré és a színésznő a Szutyok előadásban (fotók: Prokl Violetta / Jászai Mari Színház)

A Szkénével közösen készült Macbeth most már csupán a budapesti színházban látható. Danis Lídia szerint az előadásnak „a Szkénében a helye”. „Nagyon jót tett neki a Szkéné Színház jóval kisebb, szűkösebb játéktere, mert így más, élesebb dimenzióba került a tragédia” – fogalmazott a színésznő, hozzátéve –, „Már az első budapesti előadáson érezhető volt, hogy a finomabb, rejtettebb motívumok is beértek. Nem lehetne mondani, hogy a tatabányai közönség ne lenne nyitott, ám a Szkénébe még vállalkozóbb kedvű közönség jár”.

Pintér Béla  Szutyok című darabját Guelmino Sándor állította színpadra Tatabányán. Ebben Danis Lídia egy intézetis cigánylányt alakít, aki sokkal simulékonyabb módon próbál előrejutni Rózsinál (Sztutyok). „Anita 17 éves, nagyon egyszerű csaj. Se anyja, se apja, vágyik a jobb életre, de nincs esélye ezt megteremteni magának. Mégis megpróbálja kikaparni a gesztenyét” – meséli a szerepről a színésznő. „Közel 40 éves vagyok és 17 évest alakítok. Ennél nagyobb kihívás nincsen. Ráadásul cigány származásúként kell cigányt játszanom, nem könnyű, elhiheted” – fűzi hozzá a szerep kihívásai kapcsán.

Az előadás kapcsán az a kérdés is felmerül az interjúban, mi lehet az oka, hogy gyakran találják meg olyan szerepek, amikor vert helyzetből kell talpra állni. „Szeretem a veszteseket, pontosabban azokat, akik annak látszanak. Ők aztán utolsó erejükkel felkelnek a padlóról. (…)  Lehet, hogy alkatomnál fogva ezek a szerepek találnak meg, mert nagy küzdő vagyok” – véli Danis Lídia.

dsc_4853.jpgNagypál Gábor és Danis Lídia a Macbethben 

Az interjúban arról is szó esik, miért mondana nemet akár egy budapesti színházi megkeresésre is: „nagyon jól érzem magam Tatabányán. (…) Komoly koncepcióval bíró előadásokat mutatunk be elhivatott rendezőkkel. Az erősségünk az, hogy felvállaljuk a kockázatot. A néző esztétikai elvárásait megosztó előadásokat is játszunk, amelyekről talán távoznak néhányan, ám az ott maradók maradandó élménnyel lesznek gazdagabbak. (…) Ilyen volt például A salemi boszorkányok  Rába Roland rendezésében, amely nem volt könnyen emészthető előadás, mégis többen emlegetik a mai napig. Így szeretek színházat csinálni”.

Az eredeti interjúból – ami itt olvasható – az is kiderül, Danis Lídiának miért van még mindig gyomorremegése azon a reggelen, amikor a Macbeth-et játsszák, és miért idegen neki a bulvár.