Valló Péter: „Én a történetmesélős színházat szeretem”

Valló Péter George Bernard Shaw első színdarabját állítja színpadra a Radnóti Színházban. Interjúszemle.

Az 1892-ben írt színpadi művet A szerelmesek házai címen mutatják be. Az előadást első alkalommal február 23-án láthatják az érdeklődők a Radnóti Színházban. Kovács Krisztina kérdezte a rendezőt egy interjúban, amely a Radnóti Reblogon olvasható.

vallo_ev.pngValló Péter az olvasópróbán (fotó: Éder Vera)

Ez a felszínen valóban egy szerelmi történet. Két fiatalról szól, akik megismerkednek, egymásba szeretnek, és megpróbálják valahogy rendesen élni az életüket, de a közeg, amelybe beleszülettek, velejéig züllött és romlott. Egy erkölcsileg teljesen magába roskadt társadalomról ír Shaw, amelyből a fiatalok se tudnak kiszakadni, mert a szüleik és az ő szüleik is benne vannak nyakig” – fogalmaz a rendező a darab lehetséges olvasatai kapcsán az interjúban.

A darabhoz, illetve a két szerelmes karakterhez való viszonyáról is mesél az interjúban: „Nagyon érdekel ez az embertípus, akit megtör ez a fajta berendezkedése a világnak, amelyben ma is élünk. Függetlenül attól, hogy nincsenek felforgató céljai, mégis beletörik”.

Valló Péter egyfajta ars poétikát is megfogalmaz a beszélgetésben, amelyben kiáll a történetekben gondolkodó színházi dramaturgia mellett. „Én a történetmesélős színházat szeretem, tudom, hogy ez egy elmúlt színházcsinálási attitűd, de ez engem nem zavar, és én erre a hátralevő kis időre már nem változtatok ezen. (…) Lehet csak effektekre épülő színházat csinálni, de mindig lesznek páran, akik megpróbálnak rendesen elmesélni egy történetet, egyszerűen azért, mert hátha van még olyan ember, akit az a történet érdekel, és valamiféle tanulságot leszűr magának belőle” – fogalmaz.

vallo_hsz.pngHajduk Károly és Martinovics Dorina az előadás próbáján (fotó: Heves_Szabó Lujza)

Rendezhetnék radikálisabban gondolkodó szerzőket is, de én azokat az írókat szeretem (amilyen én magam is vagyok), akikben van némi malícia, nekimennek a probléma feltárásának, de nem vindikálják maguknak azt a jogot, hogy a probléma meg is oldódik majd, ha a nézők elé tárják az igazságot. Nem hisznek abban, hogy ha ezt vagy azt kimondjuk, akkor majd kaszát és kapát ragadnak honfitársaink” – mondja el a szerző kapcsán, hozzátéve –, „egy kicsit le is nézem ezeket a hamis illúziókat kergető embereket, közben persze minden tiszteletem az óvodai verekedőké, de én már az óvodában sem voltam ilyen. Nem azt mondom, hogy mérhetetlenül nem bízom a világ megjavíthatóságában, de közben meg tulajdonképpen mégis ezt mondom”.

Mitől lehet izgalmas Bernard Show a mai kor számára? „Shaw egy olyan társadalmi berendezkedésben alkotott, ami bizonyos vonásaiban kísértetiesen emlékeztet arra a társadalomra, amelyikben mi most élünk. Éppen túljutottak az angolok a kapitalizmus Dickens által is olyan jól megírt legvadabb szakaszán, és akkor valahogy minden elkezdett szervezetten és ütőképesen működni. De csak látszólag. Azzal az illúzióval, hogy ez egy nagyon érvényes, igazságos és jól működő rendszer. De akkor jött egy olyan író, mint a Bernard Shaw, aki milliméterről milliméterre bontotta le ennek a működésnek az összes anomáliáját” – vallja Valló Péter.

Az eredeti interjúból azt is megtudhatjuk, a rendező miért érzi önmagához közelinek a szerző humorát, és miért kellett átírniuk a darab szövegét.

Kapcsolódó cikkek

„Lételemi kérdések foglalkoztatnak” – Valló Péter válaszolt