Régen álmodozom arról, hogy Budapest megint magához tér negyvenéves csipkerózsika-álmából, és megint Szindbádok fognak ülni a kávéházakban, papírlapok és pipafüst fellegébe burkolózva, és városunk megint a kávéházak és mulatók bölcsõje lesz.
Szinbád egy pillanatra elfelejtkezett volna a nemes borról, ha tekintetét arra a színpadra vethette volna, ahol ez a kilenc nagyszerű színésznő tárulkozik ki a nagyvilág számára. Elvarázsolta volna a dal, amely gyöngy-esőkét hullik a hallgatóságra, a gyönyörű nők, akik elkápráztatják a szemet és a lelket, és az a tudatos alkotás, amellyel a rendező elénk tárja az eddig rejtőző kincseket.
 |
A színésznők minden kellék és jelmez nélkül, önmagukból, lényükből, hangjukból alkotják meg dalaik köré azt a világot, ahol megjelenik számunkra Stux úr, a régi pesti mulatók hódító pocakos-zsebórás alakja, a tengerész (aki nem hal csak ember), aki Kecskés Karina helyett a tengert választja, a fekete hajú délceg kisember, akit Gubás Gabi gyűlöl a szerelemmel ősidőktől fogva rokon gyűlölettel, a randevúról késő lovag akit Szávai Viktória vár epekedve, majd egy hirtelen fordulattal mint egy már nem divatos kalapot dob el, Don José, akinek Madrid és Kéri Kitty hever a lábai előtt, a féltékeny gúnár, aki Botos Éva kiskacsáját nem engedi szabadon úszkálni a Római Parton, és a sok szerencsétlen férfi, aki a Gubás-Gryllus párostól csak annyit kap, hogy „Pá, kis aranyom, pá..." A nézőnek mégsincs ideje arra, hogy megszokja az új környezetet, ahova ez a furcsán kellemes időutazás repítette, mert egyszercsak, váratlanul Jerevánban találja magát, ahol egy szerájból kilépett nő énekel elveszett szerelméről – aki mégis, valahogy emlékeztet Ónodi Eszterre. Kezdetben a dalok között prózai betétek vannak, kis, frappáns jelenetek, amelyek elszórakoztatják a nézőt. Később ez összemosódik, a „Doktor úr"
 |
Ez az este a Nőkről szól. Gyönyörű nők szereleméről, féltékenységéről, szépségéről, randevúikról – olyan, mintha kicsit bepillanthatnánk a női titkok fantasztikus szövevényébe, mintha meg lehetne érteni a nőket- de amint elhangzik az utolsó taktus, elhallgat az utolsó hang – mintha szertefoszlana a megértett titkok csókra – ott ülünk megint, az asztalnál, ebben a világban, és megint nem értünk semmit.
Reméljük, sok ilyen este lesz még. És mind elárul majd valamit még róluk – A kilenc nőről, aki megengedte nekünk, hogy álmaik részesei legyünk, egy ötvenperces pillanatra.
A Nő Kilencszer
(Botos Éva, Gryllus Dorka, Gubás Gabi, Huszárik Kata, Kecskés Karina, Kéri Kitty, Ónodi Eszter, Rezes Judit, Szávai Viktória)
rendező: Keszég László
zongorán kisér: Darvas Ferenc
koreográfus: Bodor Johanna
szövegrészletek: Geszti Péter
Az előadások időpontjai: szept. 26., okt. 10., 24., nov. 7., 21., dec. 5., 12., 28.
H. O. - 2001. 09. 13. - 00:00
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.