Magyarországról jövök...

2002-03-27 16:20 Kossuth

Magyarországról jövök...

Riporter Matyasovszky Edit


Mv.- Hogy miért okoz örömet az a bő három óra, amit az ember lélegzet-visszafojtva, áhítattal a színházi székben tölt, arra már az elmúlt félórában százszor is megadták a választ. Az, amit a nyíregyházi közönség az előadás után a legegyszerűbben megfogalmaz majd, egy és talán a legfontosabb válasz a sok közül. Mert amit a színpadon lát az ember, elemelkedve a valóságtól, az emlékezteti valamire, egy érzésre, egy pillanatra, egy indulatra saját életéből. A színpadon van megoldás, talán boldog vég is arra, amire az élet sokszor azt nem adta meg. Matyasovszky Edit összeállítása következik.

R.- Hogy' tetszett az előadás?

N.- A mondanivalója, hát ez a szerelem. Hát ez izgat.

R.- Mi a szerelem?

N.- Mi a szerelem? Hát nem felejtettük el.

R.- Lehet azt elfelejteni?

N.- Nem, nem lehet elfelejteni.

N.- Az, hogy családja legyen az embernek, gyermekei, unokái, dédunokái - nekem már négy van -, ez a szerelem végül is.

R.- Volt egyszer szerelmes?

N.- Voltam, bizony.

R.- Hasonló világban, mint amit a színpadon játszottak?

N.- Igen, igen. Már úgy értem, hogy ez a század elején játszódik tulajdonképpen, vagy a múlt század végén?

R.- Század elején. '16 körül írták.

N.- Század elején. Igen, és az nagyon ismerős volt, hogy a tanítónő kikerül a falura vagy a postamesternő, és hát hogy az egy tanítónőt rögtön körülfogják, ugye, tipikus példa arra, hogy fogták volna a lányok a partit, aztán nem nagyon jött be.

R.- Melyik lány volt a legszimpatikusabb?

F.- Melyik lány? Darab szerint a legöregebb.

R.- Melvin?

F.- Igen.

R.- Ön felesége is ilyen határozott, karakteres lány volt?

F.- Hát valamikor igen, de abban a szép időben.

N.- Ma pedig, ugye, hipp-hopp jön, aztán hipp-hopp elmegy. Nincs talán olyan szerelem.

R.- A Szerelem rendezője a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Tóth Miklós. Szokták ezt szomorúan vidám és vidáman szomorújátéknak nevezni.

T.M.- A darab eredeti megjelölése, ugye, színmű. A történet vidéki városkában játszódik, annak is egy félreeső részében, ahol a Szalay család él, papa, mama és a három eladósorban lévő lány. De ezen a környéken nem nagyon vannak férfiak. A háború miatt effektíve eltűnnek a férfiak a városból, mindenki, ugye, ugyanazt keresi, mint a Szalay lányok, boldogok szeretnénk lenni, és hát ezért persze a magunk módján mindenki tesz. Aztán van, akinek sikerül, van, akinek nem sikerül. Van, aki nagyon-nagyon akarja, mégse sikerül, van, aki nem akarja, és az ölébe hull. Éppen az a gyönyörű ebben a darabban, hogy örök helyzetek vannak benne megfogalmazva. Mindig azt éreztük, amikor próbáltuk, hogy akár, hát ez velem megtörtént. Az ember boldog akar lenni. Az, hogy ehhez milyen stratégiát választ, egy hivatást, gyereknevelést, missziót, remeteséget, az az ő dolga, az az ő választása. De hogy azon belül sikeres lesz-e, azt el tudja-e érni vagy nem, azt dönti el a sors, az élet, az ő tehetsége, képessége, ügyetlensége. Ezeknek a lányoknak a boldogulásukra nem adódik más lehetőségük, csak az, hogy házasodni kell.

(Részlet az előadásból)

R.- Komoróczy urat Horváth László Attila személyesíti meg. Hogy' van a harmadik felvonásban az a kulcsmondat, hogy nem vagyok én beteg, csak nem bírom elviselni ezt az életet?

H.L.A.- Csak az életet nem bírom elviselni. Sok minden történik vele, és azok, azok úgy lefoszlanak, és akkor meglátja az életet.

R.- Boldog lesz az ő életük vajon?

H.L.A.- Nem egy eszményi kapcsolat lesz szerintem. A maguk módján igen. Igen, megalkuvás van abban is meg a boldogságban is.

R.- Gotszul Adélra talált a szerep, Nelli szerepe?

G.A.- Sok mindenben hasonló. Vagyis szerintem legalább annyira elszánt, céltudatos, nem köntörfalazó.

R.- Megalkuvó?

G.A.- Hát a megalkuvás manapság már nem ugyanazt jelenti, mint abban az időben. Nem, én egyébként nem vagyok megalkuvó, de abban sem vagyok biztos, hogy a Nelli az. Mert valószínű, hogy inkább csak a megoldást keresi, és miután ez az egyetlen kivezető út és az egyetlen szóba jöhető férfi, akihez hozzá lehet menni feleségül, ezt hívhatjuk boldogságkeresésnek is, és hívhatjuk megalkuvásnak is. Hát össze kell csiszolódni. Ez azt gondolom, hogy minden kapcsolatban nagyon fontos, így a háború és a háború előtti években más jelentése volt egy férfi-nő házasságnak, mint most, ez egy nehezebb feladat volt, tehát egy férfit akkor meszelidíteni, mint most.

R.- Komoróczyt meg kell tanítani élni.

G.A.- Igen. Vagy pedig el kell fogadni, hogy ez van, és ez is jobb, mint az egyedüllét és a magány.

R.- Én úgy láttam, hogy fog neki menni.

G.A.- Az, hogy igyekezni fog, az biztos.