Magyarországról jövök...

2002-03-27 16:20 Kossuth

Magyarországról jövök...

Riporter Jakab Mária


Mv.- A Miskolci Színházban 2000 nyarán töltöttem hosszabb időt, mert akkor ott rendezték az országos színházi találkozót. Egy hét alatt megfigyelhettem és megtapasztalhattam, milyen gondossággal válogat a közönség a darabokból, mennyire ismeri és szereti a színészeit. Eljöttek megnézni az ország más pontjairól érkező előadásokat is, de közben büszkék voltak saját színházukra. Legalábbis akikkel beszéltem. Hiszen csak azok jöttek oda, akik nem tudnak a színház nélkül meglenni. Hogy a miskolci színházlátogatók nemcsak ragaszkodóak, hanem igényesek, sőt, kritikusak is, az Jakab Mária kolléganőm mikrofonja előtt sem maradt titok.

N.- Négyet kérnék egymás mellé, hogyha lehet. Jó? És kettőt meg lehet külön.

R.- Milyen előadásra vásárol jegyet?

N.- A Cigányszerelemre.

R.- Gyakori színházlátogató?

N.- Hát próbálunk úgy havonta-kéthavonta eljönni, igen.

R.- Nagyon nagy itt a forgalom a Miskolci Nemzeti Színház jegyzpénztárában.

N.- Igen.

R.- Melyek a népszerűbb előadások?

N.- Hát, most a Jézus Krisztus szupersztár, meg mivel keveset játszunk belőle, a Makrancos hölgy. Hát most a Cigányszerelem lesz, amire biztos, hogy meglesz az érdeklődés.

R.- Egy elmúlt évi felmérés szerint a Miskolci Nemzeti Színház a vidékiek közül az egyik leglátogatottabb. Hegyi Árpád ... a Miskolci Nemzeti Színház igazgató főrendezője. Milyen színházat kell csinálni ahhoz, hogy a közönséget vonzza is ez a színházi épületegyüttes, illetve vonzzák az előadások?

H.Á.- Ez mindig egy nagy misztérium, hogy ki tudjuk-e találni a közönség, vagy rá tudunk-e érezni a közönség ízlésére, ráadásul, ugye, egy régi színházi mondás szerint egy kicsiny lépéssel a közönség ízlése előtt is kell járni. Talán olyan színdarabokat és olyan szereposztásban és olyan előadásban kell színre vinni, ami a közönségnek tetszik. Hát ez végül is ilyen egyszerű, de hát ez nagyon bonyolult feladat, például ebben a szezonban is megbuktunk egy olyan darabbal, persze még nem is biztos, hogy megbuktunk, mert lehet, hogy az a fajta nézőréteg még nem jött el megnézni, egy olyanfajta darabbal, amiről úgy gondoltuk, hogy vígjáték, komédia, tetszeni fog a nézőknek. Hát nem tetszett. Mégis...

R.- Melyik ez a darab konkrétan?

H.Á.- Ez a Farsang.

F.- Ez a Farsang, de abban már olyan obszcén szavak hangzottak el, hogy előadásról részben elmentek a nézők meg ilyesmi, hát azért nem volna szabad színházban, a művészet templomában káromkodásoknak és obszcén szavaknak elhangzani.

N.- Bérletünk van, és most volt legutoljára a - hogy' mondjam - Farsang. Hát otthagytuk a félidőben, nagyon rossz előadás volt. Nem a mi stílusunk, nem a mi ízlésünket tükrözte a darab. A többi előadás, az jó volt, az tetszett, most várjuk a Szerelmi bájitalt, lesz, hát kíváncsi vagyok, hogy mit fog mutatni vagy mondani.

R.- Úgy tűnik, hogy az egyik kamara-előadásuk, a Farsang, azt nem úgy fogadta a közönség, mint ahogy Önök gondolták. Viszont van ellenpélda is, hiszen a Jézus Krisztus szupersztárra meg nem lehet jegyet kapni.

H.Á.- De az, ugye, egy legendás rockopera, a világon mindenhol siker, és talán sikerült egy olyan előadást produkálnunk, ami ezt a minőséget követi.

R.- Takács Mária, a Miskolci Nemzeti Színház tagja. A közönség már ismerősként köszönti Önt? Hiszen nagyon régen van itt.

T.M.- Igen, '68-tól vagyok a Miskolci Nemzeti Színház tagja, az énekkarban tevékenykedem. Kisebb-nagyobb szerepekben játszottam, szólót énekeltem.

R.- Milyen a miskolci közönség?

T.M.- Nagy a látogatottság, szinte minden darabban teltházzal van. Nagy a taps is, a végtaps.

R.- Az elmúlt hetekben három bemutatót is tartottak itt, a Miskolci Nemzeti Színházban. Kohán Istvánné, a női szabótár vezetője.

K.Iné.- Miután szeretjük a színházat, mert azért csináljuk, szerintem mindenki a legjobb tudása szerint, és a szeretetből legfőképpen. Az egy dolog, hogy 10-12 órákat dolgozunk naponta, és van, amikor azt se mondják nekünk, hogy köszönjük szépen, de mi szívesen dolgozunk.

R.- Az már bebizonyosodott az évek során, hogy Miskolcon az öt játszóhelyet be tudják lakni, hiszen ott esténként különböző előadásokkal várják a közönséget. De hogy' tudják fenntartani?

H.Á.- Ez egy abszurdum. Hát nem tudjuk fönntartani. Szóval fillérekből csinálunk már díszleteket, filléreket fizetünk gázsi címén a színészeknek és a művészeknek, úgyhogy erről nem is érdemes beszélni. Ez valahogyan úgy alakult, hogy itt maradtak azok, akik vagy szenvedélyesen csinálják ezt, nem akarnak mást csinálni vagy nem tudnak mást csinálni, vagy azok az ügyesebbek, akik máshol megkeresik a pénzüket, és passióból, ugye, szenvedésből és szenvedélyből színházat csinálnak. Ez megoldatlan Magyarországon, ezt mindenki tudja, ennyi pénzből nem lehet csinálni színházat, ugyanakkor egy óriási adomány és ajándék, hogy állami színház van, sehol a világon nincs állami színház, talán Görögországban volt legutóbb, mármint az antik Görögországban. Ez egy abszurdum, evvel nem érdemes foglalkozni.