a Nemzeti Színház megnyitása

2002-03-29 08:00 ATV

Nap kelte - ATV



- Fő a város:

Mv.: - Budapest ügyes bajos dolgairól, gondjairól, örömeiről beszélgetünk, állandó vendégünk Schiffer János a város főpolgármestere. A mai témánk pedig a színház, a Nemzeti Színház megnyitása tette aktuálissá ezt a dolgot, illetve most a Színházi Világnap, tehát érdemes arról beszélnünk, hogy milyen a színház. Mi pedig arról fogunk most beszélgetni, hogy milyen legyen az ideális színház. De mielőtt ebbe belevágnánk, Schiffer Jánosnak van egy örömhíre a színházba járók számára.

Schiffer János főpolgármester-helyettes: - A Színházi világnaphoz kapcsolódóan két örömhírt is tudok mondani, egyik ami majd összeköt az épülettel az, hogy a Mozsár utcában egy új színház nyílt, a Raktár Színház, az Operett Színháznak egy új stúdiója, de ami talán ennél fontosabb az, hogy meghirdettümk a Gobby Hilda Páholy néven a pedagógusok számára, tehát Budapest 32.000 pedagógusa számára egy színházi utalványt, amivel színházba mehetnek és így olcsóbb lesz neki a jegyük. A Thália Színházba, illetve az Intertikett Irodában a Szentkirály utcában lehet átvenni ezt a pedagógus igazolványt. Minden iskolába eljuttattuk ezt a kis tájékoztatót, tehát csak most is csak a figyelmet szerettem volna felhívni, hogy a Gobby Hilda Páholy jegy kezdeményezésünk elindult.

Mv.: - Bálint András, mint a Radnóti Színház igazgatója azt hiszem örül ennek, mert ez a pénz előbb-utóbb a színház kasszájában fog kikötni.

Bálint András igazgató, Radnóti Színház: - Olcsóbbak lesznek a jegyek ugye, ha jól értettem. Ez valamilyen kedvezményt jelent János?

S.J.: - A pedagógusok számára.

B.A.: - A pedagógusok számára, tehát a főváros hozzájárul valamennyire a pedagógusok színház látogatásához. Nagyon jó.

Mv.: - Új színház utoljára Magyarországon Győrben épült, ennek már jópár évtizedet, aztán most a Nemzeti, irgalmatlan viták közepette. Helyszín változott, mindenféle változott. Bojár Iván András építészeti szakíró nyilván majd arról ejthet néhány szót, hogy a felépült színház milyen, hogyan illeszkedik a városba, alkalmas-e arra amire kitalálták, mi pedig Bálint Andrással előtte egy picikét arról beszélgessünk, hogy milyen ma az ideális színház? Az ideális színház épület, amikor azt sem nagyon tudjuk pontosan, hogy milyen az ideális színházi játék. A színháztól a cirkusz kupoláig ma már mindenhol jelen van a színház, lehet-e építeni ideális színházat egyáltalán?

B.A.: - Inkább azt kéne megfogalmazni, hogy milyen, ugye színházról beszélünk, mondjuk egy prózai színházról, mert óriási különbség, hogy zenés, vagy prózai. Ha prózairól beszélünk, akkor feltétlenül valamilyen intim hatást kell tudnia, tehát egyrészt jól kell, hogy lássanak a nézők, és jól kell, hogy halljanak a nézők. Ennek ugye két alapfeltétele van szerintem, ahogy én tanultam pár éve, amikor az előző, a Nemzetiben dolgoztam, hogy a legtávolabb ülő néző lehetőség szereint ne legyen 20 méterrel hátrébb. Aztán van egy másik nagyon fontos szempont ami a rálátást jelenti, van egy ilyen színházi mondat, hogy belül álló színész zoknija látszódhasson minden székből. Tehát egy olyan dőlésszöge legyen a nézőtérnek, hogy az egész színpadot lássák. Ami ne legyen túl meredek, de van egy ideális dőlésszög, de ezen kívül számos technikai, műszaki feltételnek működni kell.

Mv.: - Ilyenkor jönni fog egy színházi rendező, fölépítjük ezt a színházat, amit elmondott, jön egy színházi rendező, akinek ugye habkönnyű kérései lesznek majd, hogy ő azt szeretné, ha valahol a nézők háta mögül, a föld alól jöhetnének elő a szereplők, a II. felvonás elején egy űrrakéta keresztül menne balról jobbra, egyébként szeretné, hogy ha a színpad mindenféle irányban dőlhetne, süllyedhetne, és egy vonatot vinne végig a nézőtéren a drámai hatás fokozása érdekében.

S.J.: - És még egy repülő is beszállhatna!

B.A.: - Ezeknek mind teljesíthetőnek kell lenni, tudniillik ha a színpad mozgékony, nem egy merev keret a színpad ugye, ez egy hagyomány, ez egy pár évszázados hagyomány a merev keretű színpad, nyilván Bojár Iván ezt majd megmondja nekünk, hogy mióta, talán 300 éve, a barokk színház óta ugye, Shakespeare idejében még nem volt merev keret, tehát ha a színpad mozgékony, akkor a nézők valóban körbe ülhetik, vagy valóban három oldalon ülhetik, vagy akár a maga a színpad patkószerűen a játszótér patkoszerűen körbe ölelheti a nézőteret. Tehát ezek a bizonyos rendezői idealista álmok ezek teljesíthetők.

S.I.: - Tehát ilyen színház akkor Budapesten nincsen, ha jól veszek ki a szavait!

Mv.: - A budapesti színházak többsége ez a klasszikus doboz színház.

B.A.: - Kizárólag.

Mv.: - Én ülök a nézőtéren, és kukkolom, hogy ott a dobozba mi történtik?

B.A.: - Kukucska színház, vagy gucasten-düne, vagy sokféle képpen mondják, kizárólag ilyen színház van. Azt gondolom, hogy a XXI. században feltétlenül mozgékony, változékony színházak kellene.

Mv.: - Bojár Iván Andrással való találkozásra készülve tegnap este belelapozgattam Gropiusnak a színházépítésről szóló dolgozatába, és ott jónéhány évtizeddel ezelőtt, mint egy evidenciát mondta, hogy ezt a kukkoló színházat el kell felejteni, ez már régen nincsen, és térjünk vissza a reneszánsz színház alapjaihoz, ahol tulajdonképpen a nézőtér és a játszótér nem válik külön, sőt hosszan beszélt arról, hogy a néző és a játszó sem válik külön, hiszen ők ketten csinálják a színházat. A mostani Nemzeti Színház, amit a Duna parton látunk, mennyiben felel meg ezeknek az ideáloknak?

Bojár Iván András építész, szakíró: - Hát erről nagyon sok vita folyt a mostani Nemzeti Színház építése, tervezése kapcsán is.

Mv.: - Hitvitákat hallottunk, építészeti vitát még nem nagyon!

B.I.: - Rengeteg olyan politikai, vagy hitvita volt, amelyben azért sok építészettel kapcsolatos érv is megszólalt, és pont ez volt az egyik sarkallatos kérdés. Tehát az, hogy milyen színházi koncepció számára készüljön el a színház. Az egyik álláspont az az volt, hogy a magyarországi színjátszásnak az alapvetően a hagyománya ezekhez az úgynevzett barokk típusú kukucska színházakhoz kötődik, és ezért kár ezen változtatni. Végülis ez valósult meg. Egy másik álláspont pedig ugye az volt, hogy jó lenne egy olyan színházi rendszert kialakítani, amely részint visszatér a színjátszás korábbi korszakainak a lehetőségeihez, illetve hát a modern kísérletezések folytán kialakult szükségleteknek is megfelelő teret ad. Aréna színház, nyitott szanház, minden oldalról körbejárható, vagy bemozgó színházról volt szó, és kétségtelen, hogy mondjuk a Bán Ferenc tervezte, az Erzsébet térre tervezett, meg nem valósúlt színház esetében ez a sokféleség megjelent a tervben. A mostaniban nem. Pontosabban a mostaniban a stúdiószínház rész amelyik mondjuk kísérletező módon teret enged ilyen fajta megoldásoknak, de a nagy színházban úgy tűnik, hogy nem lesz alkalmunk ezt élvezni.

S.J.: - Nekem, számomra mint városi embernek kettős a lelke. Egyrészt, mint város politikus azt mondom, hogy odakerült a Lágymányosi hídhoz a Nemzeti Színház az elvileg jó is, mert egy új városközpont alakult ki, ami számomra a veszteség az pont ez, hogy tényleg van 30-40 színház Budapesten, amelyből egy a Tivoli amelyik talán ezt a mobilitást bizonyos fokig, ahol a 150 nézőhellyel biztosítja, és nincs több olyan színház ami tényleg a XXI. századnak felelt volna meg. Tehát egyik oldalon a város fejlődésének nyereség ez az új Nemzeti Színház, a színháznak pedig úgy gondolom, hogy elveszett egy lehetőség, mert nem tudom mikor fog Budapesten mégegyszer egy olyan színház épülni, amelyik megpróbálja tényleg a kukucska színháztól eltérő lehetőségeket biztosítani.

Mv.: - De hát bocsánatot kérek, azért van egy másik nézete is ennek az ügynek. Ma a budapesti színházak 90 százaléka, vagy 95 százaléka ez a klasszikus kukucsa színház, tulajdonképpen semmi más nem történt, minthogy ugyanez folytatódott tovább a Nemzeti Színházban. Azt mondják a koncet hallgatók, akik egyébként nagyon szeretik a klasszikus zenét és fizetnek érte, hogy hát Mozart az nagyon jó, meg Bhrams, meg úgy a XIX. század, de ezeket a moderneket, ezeket a Bartókokat azért annyira nem. Tisztelettel jelentem, majdnem százéves zenék ezek, amiket mi modernnek tekíntünk. Nem lehet, hogy itt a mi egész színházi érzésünk a színházhoz való viszonyunk még valahol mindig a XIX.század környékén van, és ez a fő csapás iránya?

B.A.: - Szóval tisztázni kell, ez a színház, amiről Bojár Iván beszélt, ez az ideális amiről ön beszélt, az nyilván azt jelenti, hogy ez egy mozgékonyság, tehátlehetőséget ad egy hagyományos játszásra is természetesen, de ugyanakkor fölmerül a képessége a színháznak arra, hogy másképp is játszon. A budapesti színházak százszázalékig hagyományos keretben működnek, kivéve a stúdió színházat.

Mv.: - De a 95 százalékban azt jelenti, hogy vannak ezek a kis stúdió színházak, ahol más...

B.A.: - Igen a Tivoli, vagy az összes stúdió színház, vagy mint hallom az új Nemzeti stúdió színháza, azok lényegében egy fekete dobozok ugye, lehetőség szerint valami tégla alakú mentén kialakult fekete dobozok, amik mindent tudnak. Tehát körbe lehet ülni, illetve a nézők középen, akul, fölül, az egy nagyon nagy mozgékonyság, de az stúdió színház, az más.

Mv.: - Tehát Helmer és Felmer itt 120 éve épített néhány színházat egyébként, ezek mind mennek ma is!

B.I.: - Kiválóan működnek, de hogy a zenei hasonlathoz visszatérjek egy pillanatra, lehet, hogy mondjuk a 2002-es kortárs kísérleti zene valóban nem annyira melodikus, mint a Puccini, vagy egyéb korábbi zenék rajongói szeretnek, de mondjuk akár a popzene is, akkor nem lenne. Tehát a mai napig XIX., vagy XVIII. századi zenét hallgatnák, és a popzene az viszont jelen van, és az egy teljesen másfajta...

Mv.: - Ha jól olvasok azt mondja, ha már itt a jövőnek építünk színházat, akkor legalább a lehetőséget nyitva kell hagyni arra, hogy mindenféle más megoldás legyen?

S.J.: - Az is látszik, hogy a rendezők is próbálnak kijönni a dobozból. Tehát az ember elmegy ma Budapesten egy színházba, vagy megnézte mondjuk az Ember tragédiáját, azt is látta, hogy a technika megpróbált kiömleni ebből a kukucskából, mert hogy más a szemlélete egy rendezőnek ma, mint száz évvel ezelőtt, és ezt tudomásul kell venni.

B.A.: - És nem tudjuk, hogy milyen lesz a szemlélete a gyerekeinknek, meg az unokáinknak. Hát ugye egy ilyen épületet azt nem magunknak építjük, hanem a következő nezedékeknek, talán többszáz évre előre. Tehát azért gondolom, hogy jobb lenne előre nézni is.

Mv.: - De része lesz ez az épület a városnak? Birtokba fogja venni a város?

B.I.: - Persze, máris része.

Mv.: - Azt látni, hogy az emberek sorba álltak jegyért, örömmel mennek oda, és gondolom a következő előadásokra is el fogják adni.

B.I.: - Amit Schiffer János is elmondott a déli városrész az egy városrész lesz. Nem először történik meg az, hogy Budapesten a periféria átminősül, és a központ értelmével gazdagodik. Tehát a centrummá válik valamilyen módon, tehát egészen biztos.

B.A.: - A Vígszínházat amikor megnyitották ugye 1896-ban, vagy 98-ban akkor az a rész, ahova a Vígszínház épült az teljesen a város része volt.

Mv.: - Hát az eredeti Nemzeti Színház is bent az Astoriánál, az volt a kifogás, ellene, hogy egy ilyen városszéli ócska telket...

B.A.: - Igen, mert a város körön kívül volt az a bizonyos Nemzeti Színház, a Vígszínház 50 évvel, vagy 60 évvel később szintén a város szélén volt, úgyhogy ilyen városépítészetileg, vagy városrendezésileg én azt gondolom, hogy ez rendben van.

S.J.: - És abban is lehet reménykedni, hogy a politikusok kiszállnak a Nemzeti Színházból, és akkor igazi színház lesz.

Mv.: - Ez egy jó, igen, adjuk oda a színészeknek, és a nézőknek. Köszönöm szépen.