Arthur Schnitzler: Távoli vidék

Katona József Színház
Rendező: Máté Gábor

Szereplők:
Lukáts Andor, Szirtes Ági, Bodnár Erika, Nagy Ervin, Ujlaki Dénes, Csákányi Eszter, Pelsőczy Réka, Elek Ferenc, Lengyel Ferenc, Tóth Zoltán, Fullajtár Andrea / Söptei Andrea, Dévai Balázs, Kocsis Gergely, Szacsvay László, Bakos Éva, Kun Vilmos, Tóth Attila f.h., Wéber Kata f.h.

A távoli ország 1911-ben keletkezett és még abban az évben hét színház is bemutatta. Magyarországon eddig nem játszották. Ez Schnitzler egyetlen darabja, amely a tragikomédia műfaji megjelölést viseli. Fiatal emberekről szól, akik még tragikusan élik meg a szerelmet, és középkorúakról, akik már megtanultak rutinosan komédiázni az érzelmek kusza világában.
A Bécs környéki Badenben már megkezdődött a nyári szezon, a társaság tagjait azonban szomorú esemény tartóztatja a városban: a zongoraművész Korszakov temetése. Mindannyian odasiettek, bár nem feltétlenül kegyeletből, inkább kíváncsiságból, Korszakov ugyanis öngyilkos lett, és ez számos találgatásra ad okot. Csak Hofreiter gyáros felesége, Genia (Szirtes Ági) nem jelenik meg a temetésen, pedig a halott a család bensőséges barátja volt. Hofreiter (Lukáts Andor) gyanítja, hogy felesége ismeri az öngyilkosság okát. Genia vonakodva ugyan, de beismeri, hogy Korszakov szerelmet vallott neki, de ő nem volt hajlandó viszonyt kezdeni vele – akkor se tette volna, ha előre sejti visszautasításának halálos következményeit. Hofreitert kellemetlenül érinti felesége vallomása, noha élete bővelkedik kalandokban, és ezzel az asszony is tisztában van. Éppen most lett vége egyik kapcsolatának, és, miközben szinte szemrehányást tesz feleségének barátja halála miatt, máris új kalandot keres: hegymászó túrára megy egy fiatal lánnyal. Az otthon hagyott Genia „bosszút áll”: ezúttal enged a fiatal zászlósnak (Nagy Ervin), aki szerelmével ostromolja. Amikor Hofreiter a vártnál korábban hazatér és felfedezi a viszonyt, párbajban megöli a fiút. Nem féltékenységből. Hiúságból. A fiatalságtól való félelmét akarja elpusztítani.
Nyár, halál és sok-sok szerelem. „Schnitzler életművész - és halálművész.” - mondja Kosztolányi. - „ Az egyik ajtón ágyat, selyem hálóinget és parfümszórót visznek be a kellékesek, a másikon pedig már a pompes-funebre emberei jönnek ki, gyorsan, koporsót cipelve, ezüst zsinóros, fekete egyenruhában. (...)Játékaiban a múlás a néma szereplő. Azért olyan komoly az ő vidámsága, és nemes még a sikamlóssága is.”