A híres festõ, akit Galaxiának hívnak

2002-04-12 7:44 Kossuth

Reggeli Krónika



Kristóf Gábor: - Velence angol nevű urakkal és művészekkel népesül be. A híres festő, akit Galaxiának hívnak, vagyis Csillagrendszernek, a pictor, aki Carpecia, azaz Kárpit, a dózse, akinek neve Sürgető, a kardinális, akinek neve Álságos. A szerző az angol irodalom egyik fenegyereke. Egyáltalán nem Velencét és a kort ábrázolta az 1980-as években írt díjnyertes hangjátékával, ami most Kaposvár után néhány évvel a hétvégén Budapesten is színre kerül. Bánkúti Gábor összeállítása.

Bánkúti Gábor: - Izgalmas bemutatók színhelye lesz hétvégén a Madách Kamara Színház. De hallgassanak megy egy részletet belőle, még mielőtt a szereplőkről bármit mondanék. Legfeljebb a színészek nevét említenem. Udvaros Dorottyát és Végvári Tamást halljuk. Figyeljenek jól.
( részlet )
Tessék megmondani, Önök szerint mikor játszódik ez a jelenet? Természetesen költői a kérdés, hiszen elhangzik a lepántói csata, melyben Velence szövetségeseivel, Spanyolországgal, Genovával és a pápai állammal a Szent Szövetségben az első csapást mérte 1571-ben az atomán birodalomra. De ha eltekintünk ettől, vajon nem hangozhatott el bármikor? Legfeljebb 1-2 szó kicserélésével? Mondjuk a köztársaságot a birodalommal vagy a népköztársasággal felcserélve és a számonkért eszme nevének megváltoztatásával? A megrázó valóságábrázolást nem nevezték-e számtalanszor hazaárulásnak? A történet annyi, hogy van egy nagyon nagy festőművész, a korhűtlen kedvéért nő Galactia és egy művésznek csapnivaló pictor, ámde rendkívül jó szerető Carpetia. A hölgy, mint hallottuk állami megrendelést kap a felvilágosult dózsa akaratára, aztán amikor megismerkedik a csata modellnek odaterelt áldozataival, megdöbbentő vásznat fest és a hiú admirálist könyörtelennek ábrázolja, kezeinek szépségéről megfeledkezve. Ezért kerül bíróság elé, ahol aztán Sebble kardinális vallatja. A művésznő börtönbe kerül. Hogy bizonyítsuk aljasságunkat, ennek a bolond nőnek erre van szüksége, mondja a felvilágosult dózse. Aztán önsajnálkozóan panaszkodik, idáig kellett süllyednem, hogy a számomra legkedvesebbeket, a művészeket fenyegessem. Mintha csak Aczél Györgyöt hallanám, vagy bárki közelebbit. A szerző egyike a nyolcvanas évek brit fenegyerekeinek. Eredetileg rádiójátéknak szánta művét, pritáliát is nyert vele, nálunk is bemutatták. Mácsai Pál játszotta a tehetségtelen festőt, aki elvállalja, hogy olyan képet alkot, amilyet akarnak. Igaz, csak azért, hogy tehetségesebb szeretőjét kiszabadítsa a börtönből. Az elmarasztalt képet is kiállíttatja a dózse, a tömeg özönlik, hogy lássa. De gyártat hozzá ideológiát, hogy azt sugallja, amit eredetileg akartak. Éltem a gyanúval, hogy talán aktualizálták a művet, hiszen oly mai, de nem. Átolvastam az eredeti rádiójátékot, ami bizony már 21 néhány éves. Lelepzelni gondoltam az aktualizálókat, de bizony abban is minden benne volt már, ami most napra kiegyezettnek látszik. Talán csak annyi a változás, hogy az ülep helyett egy két g-vel végző durvább szót használnak. Mácsai direktor rendezésében remek alakításokat láthatunk. Udvaros Dorottyát és Gálfi László dózséját említeném első helyen. A József Attila Színház Stúdiójában Csehov vígjátékát, A manót mutatják be. A Karinthy Színházban Karinthy Ferenc Szellemidézését. Végül a költészet napjának tiszteletére a Kaláka és a Sebő Együttes mutat be megzenésített verseket szombat este az egykori Mom Művelődési Házban. Heltai Jenő versét idézzük a Kalákával.