Balthazár Színház

2002-04-14 19:30 TV2 (MTM-SBS)

Napló

Riporter Dorogi Gabriella


Mv.: - Élt egy magyar lány valahol Franciaországban. Színészetet tanult, bár ő maga soha nem lett színész. Nem kapott munkát sem külföldön, sem itthon. És akkor eszébe jutott, hogy egyszer, valahol nagyon messze látott egy csodálatos színházat, fogyatékos gyerekek játszottak egészségeseket megszégyenítő tehetséggel. A lány is álmodott egy színházat magának, és mint minden valamire való tündér mesében az álom itt is valóra vált. Felment a függöny és a siker olyan elsöprő volt, hogy a fogyatékos színház magyar színészei ma már messze földön is tanítják a művészetüket.

R.: - Színházi fesztivál a világ tíz legszegényebb országainak egyikében. Kovács Veronika és Szilvási Marci pedig tanár ezen a fesztiválon. Sérült társaikat oktatják a színész mesterség csínjára-bínjára. De ne szaladjunk előre. Vegyük sorra, hova is és hogyan jutottak el Magyarország egyetlen sérült színészeket foglalkoztató profi társulatának tagjai. (zene)
A nyugat-afrikai kis ország fővárosa Guadagugo európai szemmel inkább egy piszkos falura emlékeztet. Az utcák jelentős többsége nem aszfaltozott, így egy röpke séta elég ahhoz, hogy az embert vörös porréteg borítsa. Ebből a környezetből szinte megkönnyebbülés belépni a színházba. A kulturális oázist Prospel Compaora hozta létre, akinek már nyolcadik alkalommal sikerült összegyűjtenie Nyugat-Afrika színtársulatait.
A magyar színházi szakemberek Compaora úr meghívására érkeztek Burkinafasóba, azért, hogy szakmai kurzust vezessenek az itt élő értelmi sérült fiataloknak. A down-kóros Vera és Marci Elek Dóra rendező irányításával tanította az afrikai fiatalokat a tekintet fontosságára, a mozgáskoordináció tudatosítására és még sok egyébre. Marci profi táncosként a magyar néptánc elemeit ötvözte frissen tanult afrikai tánclépésekkel.
És most ugorjunk egy nagyot. Marci már Budapesten táncol egy próba után. Ő itt a munkáját végzi, mint mindannyian a Balthazár Színház tagjai, akik valódi, profi színházat csinálnak. Éppen vidéki előadásra készülnek. A Gondolj rám szívesen című darabbal.

Elek Dóra rendező, a Balthazár Színház vezetője: - Hát ez a szerelem szól, méghozzá egy olyan szemszögből, hogy hogyan viselkednek a szülők illetve az azok szülők, akiknek sérült gyereke van. Hogy mennyire nehéz helyzetbe vannak. Amikor a gyermek párt választ. Hogy meddig szólhatok én bele abba, hogy a gyermekem kit választ, vagy az, hogy meddig szólhatok bele egyáltalán mondjuk a fizikai aktusba?

Részlet a darabból
- Mondd mög nekem lányom, férjhez menésre gondoltál-e már?

Elek Dóra rendező, Balthazár Színház vezetője: - Hogyha nézed a darabot, akkor, akkor, akkor nem jut eszedbe, hogyha jól játszanak, akkor nem jut eszedbe, hogy ő fogyatékos. Mert nem tudom, mi az, hogy fogyatékos. Tehát az én, lehet hogy egy gyógypedagógiai szempontból beskatulyázható, de én, aki most már nem tudom, évek óta foglalkozom velük, nem. Nekem ők azt jelentik, amit én a színházról elképzelek. Tehát nekem ők az ideális színészek.

R.: - A próba alatt mindenki Rómeó és mindenki Júlia. Néhányan azonban a próba után is azok maradnak.
Azt hallottam, hogy te igaziból is Júlia vagy?

Kovács Veronika: - Igen.

R.: - Mert van egy igazi Rómeód? Ki ő?

Kovács Veronika: - Az a Dani.

R.: - Dani?

Kovács Veronika: - Fehér Dániel. Csak néha-néha nócsábász. A Nóra akarta elvenni tőlem a Danit.

R.: - De ne hagyd magad!

Kovács Veronika: - Nem is hagyom.

R.: - Na azért! És mit szeret benned a Dani?

Kovács Veronika: - A mosolyomat, hogy milyen karcsú vagyok.

R.: - És miért a Veronikát választottad?

Fehér Dániel: - Mert ez egy nagyon szexi csaj.

Kovács Veronika: - Óh, jaj Dani!

R.: - Mi tetszik benne neked?

Fehér Dániel: - Hát a szép külseje.

Kovács Veronika: - Hogy érted? Hogy értetted?

Fehér Dániel: - Úgy értem, hogy nagyon szép az egész, az egész Veronika.

Kovács Veronika: - Igen!

Fehér Dániel: - Akinek teste csupa erotika!

Fogyatékosok: - Jaaaj! Hihihi!

R.: - Próba után mozgásóra és újabb próba. Premierre készülnek Regős Pali bácsi vezetésével. A 76 éves mozgásművész, aki a pantomim atyja Magyarországon, hihetetlen erővel és lelkesedéssel tanítja társulatát.

Regős Pál mozgás- és táncművész: - Pont olyan értékű emberek a számomra, fiatalemberek a számomra, mint az egészséges emberek. Sőt, az egészség se egészségesek között, sokszor több, idézőjelbe teszem: beteget találok, mint ezek között, az idézőjeles beteg gyerekek között.

R.: - Marcit és Verát már ismerik. Most bemutatok Önöknek még két színászt a társulatból. Balázs és Réka, szintén Rómeó és Júlia a színpadon kívül is.

Balázs: - Szeretlek, na szia túrógombóc.
Hát ennyi. Megvolt.

R.: - Balázs Csömörön él, külön szüleitől, teljesen önállóan. Egy olyan otthonban, ahol a fiataloknak saját kis garzonjuk van.

Erdős Balázs: - Ez a fürdőszoba, itt szoktam a szokásos tevékenységemet végezni. Fürdeni, borotválkozni, fogat mosni, meg ami kell egy tisztálkodáshoz.

R.: - A lakás többi részének feltérképezését Balázs ránk bízza. Őt sokkal jobban érdekli a zene, mert hogy Balázs zenét szerez és szöveget is ír hozzá. Már a harmadik albumát készíti, legalábbis ahogyan ezt ő fogalmazza.

Erdős Balázs: - Producerek, figyeljetek! Új tehetség a láthatáron. (énekel)

R.: - Sok időnk persze nincs a koncertre, mert Balázsnak aikido edzésre kell mennie. Ez is a színészi feladatok része. Segít a mozgáskoordináció és a koncentráció fejlesztésében. Útban az edzőterem felé azonban még beugrunk Rékáért is.

Erdős Balázs: - Szevasz édesem! Szia! Szia! Ne haragudj! De nem énrajtam múlt a dolog. Én jöttem volna. Szia! Szia! Na! próbálj megnyugodni. Itt vagyok! Csiii!

R.: - Réka 21 éves, a szüleivel él. No és a zenével, mint Balázs. Alakítottak is egy együttest.

Erdős Balázs: - Következik a Szédült, már majd én benyomom. Előtte jelents be!

Réka: - Áj de hogy? Hát az...

Erdős Balázs: - Itt vagyok bent szívem, és úgy...

Réka: - Jó, akkor, hölgyeim és uraim, most a Rómeómmal énekelünk. Most!

Erdős Balázs: - Tehát a, mond azt is, hogy mi a zenekarunk neve!

Réka: - Hát mi?

Balázs: - Óceán (súgva)

Réka: - Óceán! Balázs! Indul!
(énekelnek)

Kudari Réka: - Én nagyon szeretem a Bazsit. Hát mindig hét végén találkozunk, találkozgatunk, s vagy én, egyszer úgy van, hogy vagy én megyek ki, vagy ő jön ki. S akkor így ez nagyon jó nekem.

R.: - És miért szereted a Balázst?

Kudari Réka: - Hát mert nagyon, ő is szeret engem, akkor én is szeretem őt.

R.: - Rékánál aztán kiderül, hogy Balázs nemcsak a zene nyelvén ért. A hallottaktól azonban csak mi lepődünk meg. Ritkán történik ilyesmi egy forgatás kellős közepén.

Erdős Balázs: - Kelterezs máiluj, megéselefégyel, interes kangoknagyán, lájris en, knüs knüzsel kogodlob nagyon, Szeretlek Rosalindám. Legyél a feleségem. Nagyon foglak szeretni, nagyon boldogok leszünk.

R.: - Pár nappal később, Pécsett találkozunk ismét a Balthazár társulatával. Az öltözőben már lázas az izgalom.
Tegnap volt nagy siker?

Kudari Réka: - Hajaj!

Rafael Erzsébet: - Csak kevesen voltak!

Kudari Réka: - S autogrammot is kértek!

Rafael Erzsébet: - Mi nem önmagunkért vagyunk. Hanem az emberekért, akiknek készítünk műsort. Én így vagyok vele. Ha valaki nővér vagy tanár vagy orvos, az az emberért legyen és nem önmagáért.

R.: - A színház létrehozásának ötlete akkor pattant ki Elek Dóra fejéből, amikor Franciaországi tanulmányai alatt látott egy hasonló előadást.

Elek Dóra rendező, a Balthazár Színház vezetője: - Volt egy pár hónap ilyen szabadidő gondolkodásom, hogy mégis mit csináljak magammal, és akkor rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen, az egyik legfontosabb élményem, az a visszacsatoltam arra az egyetemi évek alatt látott előadásra. Ahol, ahol sérült színészek voltak a színpadon, és tulajdonképpen rájöttem, hogy egy hülye vagyok, hát nekem ezt kell csinálnom.

Részlet az elődásból:
- Beszélek de nem hallom, nem hallom szavát. Személyében szólít, had felejek én is.
- Óh Rómeó! Mér vagy te Rómeó?

R.: - Amikor a környezetemben elmeséltem, hogy a Balthazár színházba készítek riportot, illetve arról, hogy itt sérült emberek a színészek, akkor sokan megkérdezték, hogy hogy tudod ezt végigcsinálni? Nem sajnálod őket? Én meg azt válaszoltam, hogy nem. Hiszen ha jól belegondolunk, akkor azok az emberek, akik valamilyen képesség hiányával születtük, valószínűleg nem tudják, hogy mivel jutott nekik kevesebb. Hiszen a siket ember nem tudja milyen a zene vagy a madárcsicsergés, aki vak, az nem tudja milyenek a színek, a kerekesszékes nem tudja milyen érzés futni, az értelmi sérült pedig nem tudja, hogy miért néznek rá olyan furcsán az utcán. Számukra így kerek a világ, ahogy van. És nagyon sok mindenben sokkal többet tudnak, mint mi. Ezért azt gondolom, hogy szánalom helyett tényleg gondoljunk rájuk szívesen. A Naplóban Dorogi Gabriella riportját látták.

Mv.: - A Balthazár Színház most a jövő heti legújabb premierre készül a budapesti Szkéné Színházban. És aztán megint szabad a pálya, folytatódhat a nagy csavargás. Rengeteg képzésre vágyó színész várja Balthazárékat. Tárt karokkal Ausztráliától, Dél-Amerikáig.

süti beállítások módosítása