Egymástól mind távolabbra

Egymástól mind távolabbra


2002-04-29 (a nyomtatott MH cikke)
Arthur Schnitzler:
Távoli vidék

Katona József Színház
Rendező: Máté Gábor
Főszereplők: Lukáts Andor,
Szirtes Ági

Urs Widmer: Top dogs

Kamra
Rendező: Bagossy László

Két darab, egy múlt század eleji Schnitzler, a Távoli vidék a Katona József Színházban és egy századvégi mű, a Top dogs (Nagykutyák) a Kamrában. Mindkettőben távoli vidéknyire vannak egymástól az emberek. És bár az igyekezet jelen van a távolság csökkentésére, az egyik esetben sem lehetséges. Schnitzler a tovatűnő, hamar ellibbenő, kiismerhetetlenül talányos szerelemről regél, Urs Widmer kirúgott menedzserek világában játszódó darabjában már nincs szerelem, csak hajtás van, versenyszerű munka, állandó készenlét, iparosított létezés, szürke egyenöltönyök, egyenkosztümök, látszat lezserség. A Távoli vidékben még az egyéniségből fakadó, igazi szerelmi játékok folynak, melyek ugyan a semmibe, akár a halálba vezetnek, de sok szenvedés közepette is élvezetet jelentenek, a kiszámíthatatlanság izgalmas útvesztőivel hálózzák be az emberi létet. A századvégi históriában már szinte minden falanszterszerűen kiszámítható, a karrier éppúgy, mint annak megszakadása, és az elviselhetetlen munkanélküliség. Ami azért is annyira kibírhatatlan, mert mire bekövetkezik, nincs már értelme az életnek, csak az egykori munka, ami bekebelezte a nap huszonnégy óráját, az emberi viszonyokat, és elviselhetetlenül leterhelte az idegrendszert. A századelő szerelmi kapcsolataiban még sok minden kiteljesedhetett, ha villanásnyi időre is. A századvégen és persze a huszonegyedik század elején, Widmer szerint ez már nem lehetséges, annyira gépies lett a világ, hogy mi is automatákká váltunk. Tökéletlen automatákká, mert maradtak még nem eléggé kiirtható érzelemfoszlányaink, melyek veszélyeztetik az ésszerű termelést.
Amiből egyébként a Katona József Színház társulata - kötelező olvasmányok üzembiztos színpadra állítása mellett -, igyekszik kivonni magát.
Azzal például, hogy a Távoli vidék Lőrinczy Attila által fordított előadásában két színészre olyan szerepet mer a rendező osztani, amilyenben még nemigen láttuk őket. Szirtes Ági hibátlan alakú úriasszonyt ad, akinek ruhájából kivillanó háta is ingerlő, és akiben örökké csillapíthatatlan a vágy, aminek csak a tárgya változó.
Lukáts Andor Füzér Ani által könnyed fehér ruhába öltöztetett, deresedő hajú amorózó, aki bármelyik korosztályra veszélyes. A két főszereplő alakítása magától értetődő természetességgel simul a komoly létszámú együttes összehangolt játékába. Máté Gábor rendező kusza, gyilkos pókhálót fon vonzódásokból és taszításokból, mely kezdetben korrekt, majd egyre inkább izzóan izgalmas előadást eredményez a Katona József Színházban.
Bagossy László a Kamrában olyan alaposan megdolgoztatja a színészeit, mintha egy menedzsertréningen vennének részt. Mint katonáknak el kellett sajátítaniuk az egyenöltöny, egyenkosztüm viselésének és a belőle fakadó píár gondolkodásmódnak az elemeit. A kívülről vezéreltség állapotát, mely látszatoldottsággal leplezett. A biflázva tanult tudás hatékonyságában Bertalan Áges, Fekete Ernő, Ónodi Eszter, Rajkai Zoltán, Rezes Judit, Szabó Győző, Takátsy Péter, Vajdai Vilmos kiváló teljesítményt nyújtanak. A darabbéli szerepjátékok segítségével főnököt, beosztottat, ideiglenesen fölényben lévőt és totálisan taccsra tettet egyaránt alakítanak, gyors belső átöltözésekkel. Kivonva magukat a tömegtermelésből, megmutatják az eliparosodott lelkek természetrajzát. Közben egyéniségek az egyenruhájukban. Játékosak. Boldogok attól, hogy hatnak ránk, hogy jó színházat csinálnak.

Bóta Gábor
Újság : Magyar Hírlap, Dátum : 2002.04.28.