mértéktartóan erotikus

2002-04-26 7:48 Kossuth

Reggeli Krónika



Kristóf Gábor: - Hétvégi kulturális ajánlat Bánkúti Gábortól.

Bánkúti Gábor: - Nem tudom megérezték-e ebből a muzsikából, mi megy végbe Tatjana lelkében a jóképű Anyegin láttán, amelynek hatására megírja híres levelét. Én írok levelet Magának. Kell több? Nem mond ez eleget? Méltán tarthatja hát jogának, hogy most megvessen engemet. Ezt Anyegint idéztük. Aki kicsit jártas a zenében, legalább hallgatni szokta a Ki nyer ma?-t, most akár megütközhet, hiszen ez a Moktürna 6 zongoradarabból, valóban, méghozzá a szerző Csajkovszkij átiratában és hangszerelésében. De mostnem az operáról, hanem a balettról beszélünk. Ezt a remek előadást a dél-afrikai születés John Krenko mester formálta táncjátékká a Stuttgarti Balett élén. Az most lenne 75 éves, de egy híján 30 esztendeje hogy repülőszerencsétlen érte. Tudta, hogy azt a kort zenében Csajkovszkij fejezheti ki leginkább, de operáját nem akarta használni és az oly ismert, hogy elvonná a figyelmet amozgásról. Különben is, másként fejeződik ki az érzelem énekhangon és egészen más, ha a test, és hadd tegyem hozzá, mert egy igazi nagy táncosnál ez is lényeges, az arc beszél. Így Kurtheinz Stolcze csupa-csupa más Csajkovszkij zenéből rakta össze és hangszerelte meg a Puskin költemény követelte érzelmeket. Most hát A hattyúk tava, a Csipkerózsika, a Diótörő mellett holnaptól lesz még egy Csajkovszkij balettünk. Azt hiszem nagyon soká játssza majd telt házakkal az Andrássy úti társulat itthon és másutt. A múlt század hőse, Anyegin nem vette komolyan az ifjú lány nyíladozó szerelmét. Aztán, amikor újra összetalálkoztak, az már hercegnévolt és mostmár fellángolt Jevgenyijben is az érzés. Tatjanában volt annyi tartás, hiába szerette még, visszautasította. Igazából egy ilyen újratalálkozás elevenedik meg néhány 100 m-re az Operaháztól a Radnóti Színházban is. Csak a színhely nem Szentpétervár, hanem Pest. Az idő nem a XIX. század dereka, hanem a XX. legeleje. A szerelem és a házasság itt sem járt feltétlenül együtt. János és Jolán szegény legényként, ill. lányként kóstol bele az érzésbe. Aztán mire újra összetalálkoznak, Jolán már méltóságos asszony, János meg jó hírű festő. Csakhogy jön egy nagy tehetségű újságíró, aki magában éppúgy nem tud segíteni rajtuk, minthogy Nemecsek Ernőből is csak hőst tudott csinálni. De eszébe jut Goethe, aki Martithoz fiatalította Faustot és teremt egy ördögöt, aki szép és bűnös szerelmeseket egymás karjaiba segít. Molnár Ferenc első darabját épp 95 éve mutatták be, szintén áprilisban és azonnal átütő siker lett. 1 év múlva már 4 New York-i színház tűzte műsorára. Bejárta a világot. Miért? Schopflin Aladár így magyarázza: Molnár nem meggyőzni akarja a színházi nézőt, hanem meglepni, hatalmába keríteni, szuggerálni. Túl is megy a valós világon. Szimbólumhoz, az álomkép és a valóság összekapcsolásához, a fantasztikum felhasználásához is hozzányúl, hogy ezzel is az eredetiség meglepő bélyegét nyomja drámai alkotására. Az ördög most a Jánosnak választott gazdag mennyasszonnyal társalog.
( részlet a darabból )
Gondolom megismerték a címszerepben, amit az ősbemutató Hegedűs Gyula játszott, Bálint Andrást. A lemondásról idézünk még egy kis leckét a mértéktartóan erotikus előadásból.
( részlet a darabból )