F. G. Lorca Vérnászának roma környezetbe helyezése meglehetősen kézenfekvő ötlet. A helyszín azért nem lehet színházi közegben, mert ez a darab sokkal jobban érvényesülhet egy valóságos helyszínen. Mondjuk foghíjtelken vagy lerobbant bérház külső-belső tereiben. Egy-egy nagyobb jelmez mondjuk díszes esküvői ruha a mállott vakolat előtt egyszerre reális és szürreális, és már meg is érkeztünk Lorcához.
A jelmezek hétköznapi ruhák, nem tűnnek jelmeznek. Nem baj, ha a nézők az első pillanatban nem tudják, ki tartozik a játszókhoz, ki a közönséghez.
Nincs elég szereplő az esküvői tömeg eljátszásához, ezért be kell vonni a publikumot. Legalább százan vannak. Ez már egy valóságos esküvőn is igazi tömeg. Ők szórják a rizst az ifjú párra.
A lakodalomhoz a legmegfelelőbb helyszín a Roma Parlament udvara. Ezt berendezzük, feldíszítjük, a nézők az asztaloknál ülnek, bort kapnak, közöttük játszódnak a jelenetek.
A kezdést úgy időzítjük, hogy a lakodalom alatt lemenjen a nap, és az üldözés már félig sötétben, a fáklyák fényében játszódik.
Az utolsó kép az előadás egyik legdurvább és legszemélyesebb jelenete. A nézők szinte zavarba jönnek attól, aminek tanúi lesznek. A gangról nézik az udvaron elkövetett gyilkosságot. A jelenet olyan, mintha a csúcsforgalomban lennének, mondjuk a hetes buszon, és ott kezdene el valaki üvöltözni, verekedni.
Rendezte Lendvai Zoltán
Zene Energiepsy együttes
Anya Jónás Judit
Apa Szegedi Dezső
Menyasszony Parti Nóra
Vőlegény Dévai Balázs
Cseléd Sárközi Krisztina
Leonardo Felix Balogh Rudolf
Feleség Varga Izabella
Leonardo feleségének anyja Bakos Éva
Szomszédasszony Molnár Erika
Hold Balog János
Halál Vadászi Éva
V. G.