A hétvége színházi kínálatáról hallják Bánkúti Gábor összeállítását

Reggeli Krónika



Mv.: - A hétvége színházi kínálatáról hallják Bánkúti Gábor összeállítását.

(Részlet)

R.: - A szerelmet meg kell ragadni, magadhoz ölelni, nem engedni közelébe a gőgöt, tartózkodást, nem kérni árat érte, mert a szerelem bosszúálló és könnyen visszafordítja a fegyver élét arra, aki ellene emelte. Ősidőkbe visszanyúló örök témája ez a szerelmi költészetnek - írta a híres kritikus, Schöpflin Aladár, amikor a Magyar Színházban 1936-ban Hevesi Sándor rendezésében bemutatták a Néma leventé-t, s hozzátette: ősi hagyomány szinte kötelez rá, hogy a költő az ilyen szerelmi bölcsességet versben a lovagkor vagy a reneszánsz jelmezébe öltöztetve öntse formába. Heltai Jenőben is bizonyosan darabja ötletével együtt született meg a verses forma kényszere. És most következzék egy másik, egy női olvasata a darabnak, Wagner Lilláé, ugyancsak az ősbemutatóról a Nyugatban: "Nem Cília hűségének, hanem Cília szerelmében való kételkedésének Othellója Agárdi Péter a hóhérjeleneteken keresztül az oltárig nem megleckéztetni akarja ő Cíliát, hiszen nem tud már neki hinni, mind súlyosabb, mind veszélyesebb próbák kellenek, hogy lelke betegségét az elharapódzó kételyt legyőzze." Hány nagyszerű Cíliát láthattunk azóta, Ruttkai Éva, Sunyovszky Szilvia, Udvaros Dorottya, hogy csak néhányat említsek. Most az első rendező nevét viselő téren újra Magyar Színház nevet viselő épületbe került vissza a darab. A nőt ezúttal Gregor Bernadett játssza, s talán ő a legszebb Cília, ha nem is merném állítani, hogy az ő alakítása a legmegragadóbb a színháztörténetben. Hideg, talán kissé rideg szokott lenni szerepeiben, nem rajongó, odaadó nőtípus, most mégis melegebb a szokottnál, és ami megmaradt hajdani merevségéből, épp a szerephez illik. Berényi Gábor rendezése őrzi a hagyományokat. De váltsunk helyszínt!

(Részlet)

R.: - Ugye az idézetből is rájöttek, ez Shakespeare Antonius és Cleopatra-ja, hajdan ez is Bajor Gizi nagy szerepe volt Tímár Józseffel, aztán Ruttkai Éváé Darvas Ivánnal, diákként Bajorral is láttam. Most Eszenyi Enikő játssza és rendezi a Pesti Színházban, ő aztán pont az ellentéte az iménti Cíliának, felfokozottabb, szélsőséges kitöréseiben sokakon túltesz. Rendezése a mai megszokott terjedelemre húzott előadást sok szokatlan ötlettel mutatja be, a terhes Octavia és száradó pelenkák mellett háziruhában babakocsit ringató Antonius, hogy a tengeri csatát, parányi játékhajók vitorláit négykézláb fújva lejátszó hadvezérek ilyenek. Az előadás már szerepelt a Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztiválon, és díjat nyert, most láthatjuk: méltán. A Vígszínházban Gorkij darabját, a Nyaralók-at viszik színre, kiégett, magukat feleslegesnek érző emberek találkoznak benne, hajdan nem volt igazi siker, azóta változott a világ, talán most Valló Péter rendezésében, a kitűnő szereposztásban jobban fogadják. Végül az Operettszínházban újra színre kerül a Mágnás Miska. Szirmai Albert operettjét Verebes István rendezi, a szövegkönyvbe is beleírva, Miskát Bajor Imre, Marcsát Oszvald Marika játssza. Kedvcsinálónak azonban inkább egy klasszikus felvételt játszunk a belőle készült filmből, Pixi és Mixi, a két Latabár, Kálmán és Árpád, Marcsa pedig Mészáros Ági.

(Részlet)