Maradjunk még a rendezésnél

2002-09-22 06:15 m1

Nap-kelte



(Műsorvezető: Bánó András)

- Mv.: Horváth Ádám, amikor a vendégváróban mutatták a képet Mélykuti Ilonával akkor az volt a felirat, hogy "csak a rendezést sírja vissza", igazából nem tudom, hogy a szerkesztő miért ezt a feliratot tette ki, de te valamit egyáltalán visszasírsz?

- Horváth Ádám: Én nem, visszasírásról nincs szó, szívesen emlékszem vissza. Visszasírni nem lehet, mert ha most kéne csinálni, akkor egészen mást kéne csinálni. Azt nem. Megváltozott a világ, megváltoztak a nézők, megváltozott a szemlélet, valami egészen újat kéne csinálni.

- Mv.: A rendezésben vagy a tévéelnökségben?

- H.Á.:A tévéelnökségben végképp mást. Még a rendezésben is. Más ritmust, más világot kéne a rendezésben, az elnökségben, bár nem jutott eszembe, hogy elnök legyek újra, előről kéne kezdeni egy fiatal televíziót felépíteni.

- Mv.: Maradjunk még a rendezésnél, te mikor rendeztél utoljára a tévében?

- H.Á.: Talán egy olyan két éve.

- Mv.: Mi volt az?

- H.Á.: Jótékony célú koncert, egymás után három, beteg gyerekek javára, aztán kettőt rendeztem a Kocsis Zoltán-féle Nemzeti Filharmónia megrendelésére, két nehéz koncertet, és kész, azóta nem.

- Mv.: És akkor, a jótékonysági koncertekre hány napos vagy hány hónapos szünet után került sor? Tehát mikor jött a felkérés és tulajdonképpen meglepett-e ez?

- H.Á.: Nem lepett meg, mert a mi alapítványunk szervezte, tehát tudtam, hogy erre sor fog kerülni, egy másik jótékonysági koncertre felkértek, nem lep meg, mert azért még rendez őként tartom magam számon, csak most éppen ilyen a dokkban vagyok, téli időszakban,

- Mv.: és mi az, amit másképp csinálnál a rendezésben, koncerten, ami a te igazi nagy műfajod, ha szabad ezt mondani, hát ott ugyanúgy menni kell a fafúvókra, a húrosokra, zongorára,

- H.Á.: Azt igen, de azért a Szomszédok mondjuk, ami szintén egy nagy dolog volt, vagy a 100 tévéjáték, amit rendeztem, prózai, meg 25 opera, azoknak valószínűleg más stílusban kéne lenni, ritmusban, íróilag, dramaturtiailag, képileg, itt most születik egy olyan filmes generáció, amelyik másként lát, sokkal modernebb, rááll három kamera a színészekre, az már elmúlt.

- Mv.: És akkor most mi van?

- H.Á.: Most képeket kell kitalálni, újabb tipusú képeket, más ritmust, rengeteg fiatal arcot, nem látok elég fiatal színészt, nem látok olyan darabot, ami fiatal színészekre készült. Ezeket mind meg kéne csinálni, meg kéne rendezni és ehhez bizonyos tapasztalat nem árt és ez van mögöttem.

- Mv.: Neked volt, amikor tévéelnök lettél, egy híres mondásod, hogy 100 politikus helyett 100 színészt szeretnél látni a képernyőn, aztán ez nem valósult meg olyan teljes mértékben.

- H.Á.: Nem, szerencsére a politikus szám az olyan 50-80 körül maradt, a színész szám az majdnem lement nullára. Aztán úgy is maradt, a politikus szám viszont nőtt.

- Mv.: Miből gondolod, hogy most egy friss szemmel, új koncepcióval látnának neki a rendezésnek, több fiatal színészt tudnak a képernyőre vinni? Hol lesz pénz arra, hogy fiatal színészeket újra képernyőn lehessen látni, hacsak nem reggeli műsorokban, mert mint látom a legfiatalabb színészgeneráció vagy a Lazacban, vagy a Reggeliben van az RTL-en.

- H.Á.: Igen, de nem színészként, tehát itt, ha egyszer lesz egy rendes televízió, most még kétszer-háromszor pályáznak elnökök, aztán vagy kineveznek egyet és nem sikerül, ugyanis nincs anyagi forrás, nincs tisztázva, hogy miből. Addig nincs tévéjáték sem, meg egyáltalán nem biztos, hogy villany van. Tehát, ha egyszer elindul egy ilyen televízió, akkor fiatal írókat kell keresni, fel kell nevelni, ez 5-6 év, fiatal írók, fiatal színészek, idősebb színészek is persze, új darabok, új magyar sorozat, ki kéne találni a ma Tenkes kapitányát, nem úgy, emígy, egy másik módon, ki kell találni a friss Zenthe Ferenceket. Fiatalokat és betenni őket hősnek a fiatalok elé és az idősebbek elé, mert az egy üdítő dolog, és egyáltalán a kultúrát visszatenni a televízióba. Nincs ott. És attól, hogy most elnököt pályáztatnak, attól nem is lesz ott, mert nincs ott a pénz , nincs ott a székház, nincs ott a gondolat, csak gazdasági tervek vannak a semmire.

- Mv.: Azt mondod, hogy nem pályáztál most tévéelnökségre, pedig korábban az újságokban felmerült a te neved is, hogy majd újra ringbe szállsz.

- H.Á.: Lehet, hogy tippet akartak adni, de az én fejemben nem merült fel.

- Mv.: De miért nem?

- H.Á.: Hát, mert ameddig nincs tisztázva a gazdasági háttere, hát ehhez kell 20 milliárd,

- Mv .: lehet, hogy írsz egy jó pályázatot és akkor azt mondják hogy Horváth Ádám nagyon jó,

- H.Á.: én megpályázom azt, hogy a médiatörvény érvéyntelen, bele van fektetve a finanszírozás, azt én eltörlöm, a parlament, azt mondom a kormánynak, hogy te most adsz nekem 18 milliárdot, meg egy székházat építsz gyorsan, ez lenne a pályázatom és akkor én megcsinálom a televíziót. Csak ezt lehet. Hát hiszen a törvényen belül kell most már ezt,

- Mv.: de ezzel azt akarod mondani, hogy akik most pályáztak, azok végül is céltalanul pályáztak volna? Azért 15 ember hiábavalóan nem adja be a pályázatát.

- H.Á.: De, elnök, hát az nagy dolog, elnök, három napig elnök úr, elnök asszony pláne, az nagyon jó érzés biztosan, én nem élveztem nagyon, de nincs mire pályázni, először meg kellett volna mondani, nem a kuratóriumnak, hogy tessék pályázni, a kiírás szerint írja meg, hogy milyen kereskedelmi terve van. 10 milliárdos deficitet lehet megpályázni, ez azért nem akármi.

- Mv.: De ezt most állítólag szanálni fogják.

- H.Á.: És akkor lesz 2 milliárd fölösles, azt el lehet költeni miután 1 milliárd egy évben az épület bére. Csak a Tőzsdéé, Óbuda nincs benne, a fenntartása még nem szerepel, akkor hol a műsor ára? Ez naivitás, hát először a törvényen kell módosítani, alapvetően.

- Mv.: De te is tudod, hogy nincs meg a politikai konszenzus arra, hogy ezt a törvény módosítsák.

- H.Á.: Így van.

- Mv.: sőt most azt fogják beadni, hogy legyen egy jobboldali televízió, meg legyen egy baloldali televízió. A parlament elé kerül ez a javaslat.

- H.Á.: Én meg beadom, hogy a Madách Színház nézőterét osszák ketté, és az egyik oldalán a színpadnak menjen jobboldali darab, a másik oldalon baloldali, és üljön szét a közönség a két oldalra, és akkor mindenki magának, hát ennek egy központi helyen lévő teljesen olyan független intézménynek kéne lenni, mint amilyen a BBC, ott is van jobboldal, baloldal, még csinálhat is magának magántelevíziót, de a BBC-t nem mozdíthatja el középről.

- Mv.: De akik ezt a javaslatot szorgalmazzák, azok azt mondják, hogy Olaszországban ez bevált.

- H.Á.: Olaszországban nem most vált be, sok évvel ezelőtt bukott meg, hogy a RAI-t kettéosztották és az egyik fele ez volt, a másik az, pillanatok alatt tönkrement a RAI, senki nem nézte. Nem a politikáról szól a televízió, az egy ilyen kis szegmense, csak itt nagyon megnőtt. Az, hogy a CNN éjjel-nappal híreket ad, az egy hírtelevízió. Egy közszolgálati magyar televíziónak az egyik és nem is a legfontosabb munkája az, hogy hír vagy hírmagyarázat, rengeteg egyéb, kultúra, zene, ifjúság, gyerekek, nevelés, mindenféle van ott, egy közszolgálatnak nem az a dolga, hogy a politikai orientációt szabályozza, most az történik, hogy négyévenként változik, de ez a királyi alapító levéllel működő angol televíziónál nem lehetséges. Lehet, hogy az a baj, hogy nincs király.

- Mv.: Ha most mégis kapsz egy telefont, egy jövendő elnöktől, akkor mit csinálnál szívesen a Magyar Televízóban?

- H.Á.: E pillanatban nem tudok olyat, azt mondanák, hogy tévéjátékot fogok rendezni, és az jó, akkor azt jó, elvállalom, ha garantálják, hogy a munkámat kifizetik, de egyelőre erre sincs garancia, vagy megbecsülik.

- Mv.: Köszönöm szépen.