Október 1-jén és 2-án este 7 órától

2002-09-30 14:45 Infó rádió

Info - délután



Budapesti hírek: - Október 1-jén és 2-án este 7 órától a MU Színházban Tanú vagyok rá címmel Erdélyi György egyszemélyes színházának lehetnek szemtanúi. A Márai Sándor írásaiból szerkesztett előadás háromrészes. Erdélyi Györgyöt Borkesz Andrea kérdezte.

R.: - Ön mikor döntött úgy, hogy Márai Sándor írásaiból szerkeszt egy játékot?

Erdélyi György: - Nem játékkal kezdődött. Úgy kezdődött, hogy 25-30 évvel ezelőtt elkezdtem nagyon komolyan foglalkozni Máraival. Aztán tanítottam, sokat jártam Máraival előadásokat tartottam róla. És rájöttem arra, hogy ma abban az időben, amikor viszonylag keveset olvasnak a fiatalok és az emberek is. Egészen más idő ez, mint volt 20-30 évvel ezelőtt, amikor nem volt tévé, nem képcentrikus, hanem inkább könyvcentrikus világban éltünk, meg a Márai életmű sem férhető hozzá olyan bőségében, ahogy kellene. Én úgy döntöttem, hogy egy olyan negyven kötetből csinálok egy olyan breviáriumot, amely ezt az életművet summázza, akár filmszerű vágásokkal is, amely egy egész századot, magát az írót mutatja fel. No ez meglett, a könyv nyomdában van és egy lektora ennek a könyvnek, aki engem hosszú évek óta ismert tudja, hogy az írás mellett színházzal foglalkozom szinte gyerekségem óta megkérdezte tőlem és miért nem akarod te ezt játszani. Azért, - azt mondtam, mert nem jutott eszembe eddig. És akko nekálltam. De át kellett szerkeszteni az egészet, mert ami olvasmánynak jó, az nem jó drámának. Tehát ki kellett keresni azokat a dolgokat belőle, ami megállja a helyét drámai szituációként is a színpadon. Léthelyzet kell.

R.: - Mennyire játék, ez a játék. Vagyis hát mi zajlik a színpadon?

E.Gy.: - A XX. század nem úgy játék, hogy cselekményes, úgy játék, hogy bejön közénk valaki, mint a fonóban a mesélő, ahol folyik valami és egy környezetben tárgyakkal attributumokkal fölszerelve helyről-helyre vándorol, nincs helyhezkötöttsége a dolognak. Az otthon más területen játszódik, mint a külföld. De a külföld is más, mert más Bécsben lenni neki, a határhoz közel. Más Párizsban, más Amerikában. Más reménykedni 56-ban és visszaigyekezni, más vágyakozni kintről azt mondani, hogy nincs honvágya, közben majd bele pusztul. Ez mind más és más helyeken történik és mégis van az egésznek egy centrális magja, ami olyan, mint az örvény közepe, szinte mozdulatlan, de mégis az a tengely.