telefonnál Törõcsik Mari

2002-09-28 8:18 m1

Nap-kelte



Mv.: - A most következő beszélgetés előtt egy szokatlan személyes közlést engedjenek meg. Amikor azt olvastam, hallottam, hogy a Nemzeti Színház megbízott vezetője egy meghiúsult produkció kapcsán Törőcsik Marival és még néhány jeles színművésszel alkuba bocsátkozik, én igen meglepődtem és igen ezt furcsálltam. Ami azóta történt, hogy tudniillik Törőcsik Mari szerződése felbomlott, az kifejezetten felháborít. A vonalban Törőcsik Mari. Csókolom Mari, csókolom a kezét.

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Jó reggelt, jó reggelt. Föl akartam hívni magát, mert tudja a mobiltelefonom nem él itt a hegyek alatt és Kőszegen leolvastam, de még nem volt időm visszahívni, mert tegnap történt.

Mv.: - Jó, köszönöm szépen. Adásban vagyunk édes Mari és az első kérdésem az, hogy ki bontotta fel a szerződést, ön vagy pedig a megbízott igazgató?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Nem, nézze. Nagyon buta helyzetben vagyok azért, mert ugye a szerződésről általában nem tudok beszélni, mert az mit tudom én akkor én szerződő szegő leszek. Én azt tudom magának elmondani, hogy én a szezon végén leültem az ügyvezető igazgató úrra és a gazdasági igazgató úrral és beszélgettünk és abban maradtunk, hogy ezt a beszélgetést folytatjuk, miután ők tárgyalnak az oda kinevezett ügyvédasszonyal. Én mondtam, hogy mikor utazom el és mondtam, hogy kérem, hogy addig jelentkezzenek. Annyira nem volt bennem hiúság, hogy én telefonáltam, hogy emberek, hát utazom el, hát üljünk már le, de nem találtam bent az ügyvezető igazgató urat és ezért kértem a gazdasági igazgató urat és hát mondtam neki, hogy hát ahogy megbeszéltük, én utazom el. Ő nagyokat hallgatott és mondtam, miért valami baj van? És azt mondta, hát ő mondta, hogy velem még egyszer le kéne ülni, de írtak egy levelet. Hát mondom akkor ezt a levelet most már Velemre küldjék, mert én elutazom. És akkor mondták, hogy már elküldték, de mondtam, hogy küldjenek még egyet ide, Velemre. Ezt a levelet elolvastam, ugye erről nem beszélhetek, mert ugye nem beszélhetek a szerződésemről, de én valahogy úgy éreztem, hogy ezzel én nem értettem természetesen egyet. Akkor most ugye én most ezért fordultam a Szikinger ügyvéd úrhoz, hogy ő beszélgessen tovább.

Mv.: - Én úgy gondolom Mari, hogy már az nagyfokú nagyvonalúságról tanúskodik, hogy ön egyáltalán hajlandó volt párbeszédet folytatni, hiszen önnek és én mondhatom, mert az én szerződésemről nincs szó, önnek járt volna, illetve jár egy összeg azért, mert meghiúsult egy produkció és az ön idejét lefoglalták. Ön vállalhatott volna más munkát ez idő alatt. Azt mondja meg nekem, hogy történhet meg az, hogy erről ma vita folyik?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Hát ezt ne tőlem kérdezze, ezt én sem tudom. Azonkívül tudja én nem zárkózom el. Én nekem, hogy mondjam, a Huszti Péterrel beszélgettünk is arról, hogy ha ez nem jönne létre, akkor valami. Hát le kell ülni és beszélgetni kell, na. Ez a beszélgetés elmaradt, úgy gondolom, hogy ezt nem folytattuk, na. Ennyit tudok erről mondani.

Mv.: - Volt-e valaki, nem a Nemzeti Színház igazgatója, hanem az ő kinevezői közül valaki, akit önt felhívta és elnézést kért?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Én velem senki nem beszélt. Ha a kulturális vezetésre gondol, onnan engem senki meg nem keresett, én meg természetesen hát hogy jövök ehhez, na. Hát ez van.

Mv.: - Na de azért mégis, azért ki vállal felelősséget azért, hogy önt, aki a magyar színház művészetnek legeleje, mondjuk azt, hogy legeleje, lehet mondani azt, hogy egy világhíres színésznő, a legelismertebb, hogy ezt meg lehet tenni önnel, akkor ennél lejjebb miket lehet megtenni velünk? Szóval, hogy ha az ön múltját, rangját nem tisztelik, akkor mi várható itt a fiataloknak az elkövetkezendő időkben?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Hát nézze, ezen tényleg el kellene gondolkodni, mert hála istennek olyan gazdag múltam van, hogy azért én ezt úgy élem meg, hogy nem értem, de hát én boldog vagyok, mert vagyok és én tudom azt, hogy ahogy eddig is kinyúltak felém, méghozzá hála a jó istennek a legjobb erők, ezután is ki fognak nyúlni. Úgyhogy ezt egy átmenetnek tartom, de elgondolkodtató, hogy ezek a dolgok miért így történnek meg?

Mv.: - Nem rázta meg magát ez a dolog? Úgy hallom, hála a jó istennek, hogy nem?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Én nagyon jól vagyok különben. Ezek nem akarok nagy szavakat használni. Talán-talán azért azt ki lehet mondani, hogy ezek méltatlan pillanatok, nem? Azt hiszem, hogy ezek, én hajlandó vagyok erős szavakat használni, mivel a pályán megszoktam próba közben, de én úgy gondolom, hogy ennyit azért el lehet mondani.

Mv.: - Beszélt-e jeles, rangos kollegáival?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Engem felhívtak sokan, nagyon kedvesek, aranyosak és mindenkinek mondtam, hogy én jól vagyok.

Mv.: - Jó. Hát akkor legyen is jól, mert nagy szükségünk van magára és élvezze a velemi szépségeket.

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Most éppen utazom Budapestre.

Mv.: - Igen?

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Igen, mert azért én játszom, meg dolgaim vannak, csak több időt töltök itt.

Mv.: - Csak én azt gondolom, hogy nem eleget. Jó. Csókolom a kezét és minden jót, jó egészséget kívánok. Köszönöm szépen, hogy hajlandó volt beszélgetni velem.

a telefonnál Törőcsik Mari, színművésznő: - Köszönöm, isten vele, isten vele.