A Nemzeti Színház fõigazgatói posztjára pályázatot írtak ki

2002-10-03 07:36 ATV

Más-Nap



Mv.: - A Nemzeti Színház főigazgatói posztjára pályázatot írtak ki, tízen jelentkeztek, hat nevet lehetett nyilvánosságra hozni. És a hatból ketten vannak ma itt. Szűcs Miklós és Székhelyi József, mindketten pályáznak a Nemzeti Színház vezetéséért. Merész vállalkozás a történeteket eddig tekintve egy ilyenbe belevágni. Minek örülnének jobban, ha megnyernék vagy hogyha mégsem?

Szűcs Miklós: - Hát hogyha már az egyszer elindult az ember, akkor szeretne gondolom nyerni. Gondolom, ezt elég nehéz lesz csinálni, de én nem, sohase hátráltam meg a nagy feladatoktól.

Mv.: - Milyen Nemzeti Sz, pa, parancsolj!

Székhelyi József: - Hát természetesnek tartom azt, hogy egy ilyen szellemi tornán, mint egy komoly nemzeti alapintézmény kapcsán egy versenyben részvenni, az baromi nagy kihívás és tök természetes, ha az ember el akarja nyerni a megbízatást. Ezzel nem viccel az ember 56 éves korában, hogy viccelek azzal, hogy elindulok egy ilyen versenyben. Hatalmas felhozatallal szemben. Hiszen te is mondtad, hogy tíze talán tízen...

Mv.: - Tízen eddig, azt hiszem, igen.

Székhelyi József: - Tízen pályázunk.

Mv.: - Mennyien...

Székhelyi József: - Nyerni akarunk. Munkatársaimmal együtt feltétlen.

Mv.: - Mit gondolnak, mennyire szakmai vagy mennyire valamiféle politikai döntés fog születni? Hiszen a Nemzeti igazgatójának lenni, az nem nemcsak az ország első színháza, hanem az egy, az egy jelkép is.

Szűcs Miklós: - Hát én ezt nem tudom megmondani most, de én azt szeretném, hogyha nem a politika döntené el, hogy ki lesz a Nemzeti Színház igazgatója, hanem a szakmai kérdés vonalán...

Mv.: - Ön bízik ebben?

Szűcs Miklós: - Én bízom abban. Én még most is naiv vagyok és hiszek abba, hogy a tettei alapján ítélik meg az embereket.

Székhelyi József: - Csatlakozom a Miklós véleményéhez. Én magam, a pályázatom preambulumában is írtam ennek kapcsán egy gondolatot, hogy én szeretném lehámozni erről a pozícióról a politikai főfunkci maszkot, amely az én szakmai életemben közel 40 éves szakmai gyakorlat áll mögöttem, ami rengeteg időt növendéktől színészen, rendezőn és most pályázón keresztül sőt, az új Nemzetiben játszó színészként is úgy éltem meg, hogy ez egy szakmai, politikai főfunci sarzsi. Én meg azt gondolom, hogy ez alapvetően egy komoly, nagyszerű szakmai megbízatás és nem politikai sarzsi.

Mv.: - Akkor ne is beszéljünk többet a politikáról, hanem arról, hogy melyikük milyen színházat képzel el? Milyen darabokat játszanának? Milyen jegyárak, bérlet, és a többi?

Szűcs Miklós: - Én azt hiszem, könnyebb helyzetbe vagyok, mert 12 éve vezetek egy színházat, a Budapesti Kamara Színházat.

Székhelyi József: - Szerintem ez nagyon nehéz.

Szűcs Miklós: - Mert tulajdonképpen 12 év munkája van mögöttem, azok az előadások, azok a bemutatók és én azt gondolom, hogy az elmúlt 12 évben tulajdonképpen egy Nemzeti Színház-i műsort valósítottunk meg a kamara színházba. És nem fogom felsorolni az összes szerzőt, de...

Mv.: - Klasszikusat játszik...

Szűcs Miklós: - Mert például klasszikusokat, például 36 magyar darabot mutattunk be az elmúlt 11 évbe és ebből 20 ősbemutató volt. Ebben a szezonban most négy magyar ősbemutatót fogunk tartani a színházban. Ezenkívül harmincszor voltunk külföldön. És minden alkalommal hívtak bennünket és nem küldtek. Most jöttünk haza Belgrádból a Bitefről és most jött a másik csoportunk haza Amerikából.

Székhelyi József: - Gratulálunk a Budapesti Kamara Színháznak. Valóban nagyon szép és szakmailag nagyon gazdag program az övék. Azt gondolom, hogy egy Nemzeti Színház-i arcnak az összeállítása, a pályázókban feltétlenül, de bennem mindenféleképpen elindított egy gondalatsort, hogy megpróbáljam definiálni a magam és a pályázat számára is, hogy mit gondolok arról, hogy Nemzeti Színház-i arcnak hogyan is kéne kinézni a globalizáció évtizedében, amikor a nemzetek nagy összefogása van. Én pontosan a globalizáció gondolata kapcsán filozofálgattam akörül, hogy mit is jelent ma egy Nemzeti Színház-i arculatot megkomponálni...

Mv.: - Pont SMS-en valaki ezt kérdezi.

Székhelyi József: - Tessék?

Mv.: - Pont SMS-en valaki ezt kérdezi.

Székhelyi József: - Húúú! össze... beszéltünk. Nos, azt gondolom, hogy a globalizáció sem szól egyébről ebben a nemzeti összeborulásban, minthogy minden társuló nemzet azt a leg nemzet specifikusabb gesztus rendszerét és kulturális hagyomány kincsét vigye ebbe a nagy európai családba, ahova mi is igyekszünk. És én ezen nemzetspecifikus hagyományok környékén kutakodva bukkantam rá egy semmilyen más nemzetre nem hajazó nemzetspecifikumra, a tiszta szobára. Én azt gondoltam, hogy ez a tiszta szoba hagyomány, amely arról szól, hogy lehetünk akár szegények, vagy egy kicsit szűkösebben is élhetünk, de házunkban van mindig egy olyan patyolatragyogású, vendégváró, nagy szeretettel és nagy emberi humánus melegséggel fűtött, patyolattiszta szoba, ahova bárki, bármikor jön, lehajthatja a fejét, mesélünk egymásnak, visszavárjuk. Tehát a Nemzeti Színháznak egy ilyenfajta arculatot is...

Mv.: - Afféle kirakat?

Székhelyi József: - Nem. Nem. Ez nem kirakat, ez egy, egy otthon, egy nagyon nyitott, melegszívű otthon.

Mv.: - Milyen darabokat játszana ebben a tiszta szobában vagy otthonban?

Székhelyi József: - Ami a darabválasztást illeti, vannak bizonyos pillérei a dramaturgiánknak, amit elképzeltünk. Talán képletesen úgy lehetne láttatni, mint a hortobágyi kilenc lyukú hidat, hogy azok a bizonyos pillérek, amelyekre a dramnaturgiát építettük, azok állnak. Természetesen a nemzeti dráma termés ciklikus feldolgozásából. A gondolatom az, hogy Shakespeare ciklust indítanánk Hevesi Sándor nyomán, amely Nemzeti Színház-i hagyományú gondolat, tehát egy új Shakespeare folyamot indítanánk el. Gondolatom az is, hogy hirtelen szaladt ki belőlünk a XX. század és ez az Isten veled XX. század gondolat, ez ez rengeteg olyan fantasztikus darab újrafeldolgozását teszi indokolttá, amelyek a dramaturgiánban szerepelnek. A kortárs dráma, a velünk együtt élő irodalom megszólítása, a legősebb ősbemutató, hiszen direktor úr is említette, hogy az ő színházában mannyi ősbemutató van, nos én, mint színész-rendező is ősbemutató mániákus vagyok. A rendezői munkám sok-sok darabja ősbemutató, vagy magyarországi bemutató volt, mert nagyon fos, fontosnak tartom. Természetesen ezek a dramaturgiai pillérek, a kötelező olvasmányok vagy amit akartok című gondolatom az a klasszikus irodalom, drámairodalom feldolgozását célozná meg, és így tovább. Nagyon gazdag és árnyalt és szerteágazó spektrumú kínálatot kínál a mi pályázatunk. Egy olyan dramaturgiát, amelyben a halaskofától az akadémiai értelmiségig fantasztikus, kulináris élményeket nyújt egy művész színház. Hangsúlyozom, művész színház.

Mv.: - Direktor úr! Az embernek van egy olyan kényszerképzete, hogy egy Nemzeti Színház, ott persze sok szép darabot játszanak, de kicsit olyan unalmas az egész. Tehát nem ott vannak a nagy színházi felfedezések, a nagy színházi újítások, hanem ott már olyan, olyan kicsit megállapododttan megy minden.

Szűcs Miklós: - Ezt nem egészen így látom, én nem így szeretném csinálni. A Nemzeti Színházból semmiképpen se egy múzeumot szeretnénk létrehozni, hanem kísérleteket is folytatnánk főleg a stúdióba. A legjobb erőket vinnénk oda az országba. A legjobb színészeket, a legjobb rendezőket, ha egy mondatba kéne válaszolnom, akkor azt kéne mondani, hogy jó színházat szeretnénk csinálni, semmi különöset nem csinálnánk ott. Az ország legjobb színészeit, legjobb rendezőit válogatnánk össze és olyan darabokat csinálnánk vagy mutatnánk be, amelyek azokra a színpadokra valók. A nagyszínpadon a nagy színpadra való darabokat, a stúdióba pedig a stúdióra való mai, korszerű színházat szeretnénk csinálni, amelyik rövid időn belül bekapcsolódna az európai vérkeringésbe is.

Mv.: - Senki nem akarja a legrosszabb színészeket, ha léteznek ilyenek, a legrosszabb rendezőket szerződtetni, szóval a legjobb, az pénz, az nagyon sok pénzt.

Szűcs Miklós: - Hát hála istennek, a Nemzeti Színházba úgy tudom, és a pályázati anyagban ez szerepel, első alkalommal fordul elő, hogy nincsenek anyagi gondok. És itt szeretném megjegyezni azt, hogy nem értek azokkal egyet, akik most el akarnának venni a Nemzetitől. Nem elvenni kell a Nemzetitől, hanem a többi színházat kell felhozni körülbelül a Nemzeti Színháznak a 80-90%-os színvonalára.

Mv.: - Többször többesszám első személyében fogalmazott. Mit jelent az a Mi, meg a Mi pályázatunk, a Mi dramaturgiánk. Kik a többiek?

Székhelyi József: - Azok a munkatársaim, akik, akik megszólíttatnak ebben a dolgozatban. Ezt én egyedül írtam, de természetesen a munkafolyamat különböző fázisaiban tárgyaltam munkatársaimmal, akik elsősorban a Nemzeti Színház jelenlegi hajózó személyzetéből állanak és reményeim szerint maradnak is a helyükön. Még az előző kérdésedre, amit a direktor úrhoz intéztél. Én még hozzá csatolnám azt is, hogy természetesnek tartom, hogy, hogy a kísérletező színház, mint olyan, a házon belül létrejöjjön. Erre többféle elképzelésem is van. Részben a két alap játszóhely, tehát a nagyterem és a, a kamara színház mellett még egyéb elképzeléseink is vannak. Nevezetesen szeretném a szobaszínházat megalkotni a Panoráma teremben, amely egy nagyon szép terme az új épületegységnek. Természetesen a Cikurátot is szeretném bevonni, ezt a furcsa, faramuci épületet, ami a művészbejárótól balra látható. A Dunapart közelében. És nagyon-nagyon számítok arra az ifjú rendező nemzedékre, akik egy nagyon érdekes és nagyon furcsa angolszász színházi hagyományt vagy találmányt honosíthatnának meg nálunk. Ezt az angolszász hagyományt úgy hívják, hogy couldrig, ez a legősebb ősbemutatója a műveknek, amelyben vállalkozó szellemű színművészek, tervezők és ifjú rendezők parádézhatnak. Ami az anyagi kérdést illeti, én nem vagyok ennyire derűlátó az anyagi mozgásteret illetően. Nagyon korrekten ellátott ház, de ahhoz a programhoz, amelyet igazi, XXI. századi Nemzeti Színház-i programnak érzek, ahhoz éppen hogy kifér a büdzse lehetősége. Mert valóban, olyan elitállománnyal kell, nagyon elit szolgáltatást nyújtanunk és sokfélét, amikor...

Mv.: - Pedig a színészek el vannak kényeztetve, mert állítólag nagyon jól fizetett a Nemzeti Színházban.

Székhelyi József: - Ez a nagyon jól és ez az elkényeztetett, ezzel én óvatosabb lennék. Ma, a mai magyar színházi struktúra mindenféleképpen megérett arra, hogy a struktúra átgondolandó és újragondolandó legyen. Azt hiszem, hogy az az irtózatos lótás-futás, amiben a pályatársaim kényszervállalkozóként jönnek-mennek, rohangálnak és a társulati élet az egykor gyönyörű és hasznos társulati élet minden szépségétől már tökéletesen elszakadva rohannak feladattól feladatig. Ezek nem tarthatóak hosszú távon. Gondolj bele, hogy az én szakmai gyerekkoromban hírértéke volt annak, hogy sikerült megnyerni vendégnek Básti Lajost. Ma, amikor mindenki vendég mindenütt, ez azt a veszélyt hordozza magában, hogy senkiből nem lehet Básti Lajos. Márpedig Básti Lajosokra jön be a közönség.

Mv.: - Eltelt az időnk, csak egy-egy gyors dolgot arról, hogy mi lenne az első bemutatójuk, amit már maguk csinálnának? Gondolkoztak-e ezen?

Szűcs Miklós: - Mi szeretnénk a fiatalságot és a gyerekeket is bevonni, egy gyerek musicalt csinálnánk vasárnap a gyerekeké volna a Nemzeti Színház, a jövő színházlátogató közönsége számára feltétlenül fontos volna, hogy legyenek gyerekelőadások, és nincs Magyarországon nagyon kevés gyerekelőadás születik és ijfújsági előadás.

Mv.: - Ön egy gyerek musical-lel kezdene és?

Székhelyi József: - Gyerek musical természetesen nálunk is van, gyermek...

Mv.: - Mi lenne az első?

Székhelyi József: - A legelső, a legeslegelső, ami a társulat névjegye lenne, az még, még egy szellemi tusa bennem, hogy mi legyen. Én két darabban gondolkodom, az egyik egy Williams Sarojan nevű amerikainak Így múlik el az életünk című színdarabja, amely egy hihetetlen parti, 22 parádés szereppel. A másik gondolatom az pedig egy furcsa est, amelynek az lenne a címe, hogy Próba pör. Ez két mű egyestés produkciója. Az egyik a Chapek fivérek Végzetes szerelem játékai című színdarabjából és az est második fele pedig Dürenmatt Pör a szamár árnyékáért című fantasztikus látomásából összeszőtt csoda.

Szűcs Miklós: - És akkor had mondjak egy mondatot, egy felnőtt darabot is. Mondjuk Füst Milán IV. Henrike és Badel Alkonyával, két felnőtt előadás.

Mv.: - Meglátjuk, hogy melyik koncepció, melyik darab nyer, uraim, kéz és lábtörést!

Székhelyi József: - Nagyon köszönjük!

Mv.: - Köszönjük szépen!