Hétvégi kulturális ajánló Bánkúti Gábortól

2002-10-04 7:45 Kossuth

Reggeli Krónika



Kristóf Gábor: - Hétvégi kulturális ajánló Bánkúti Gábortól.

Bánkúti Gábor: - Így talán sokan ismerik, de van-e, aki a nálunk 50 éve először Székely Mihállyal bemutatott Muszorgszky-opera forrását fölismerné?

- Istenkém, ki fog kormányozni minket?
- Csöndet. Mi ez a lárma?
- A duma Griskája szól.
- A tűrés úgy határozom, oly sokszor próbál tűrés erejével Godunov vívódó lelkére hatni.
- Ki tud kiigazodni?
- Övé a korona.
- Hát elfogadta?
- Borisz a cár. A cár.
- Éljen Borisz.
- Nagy pátriárka és ti mind bojárok, akik előtt most mit vár a lelkem, láttátok milyen alázattal, félelemmel fogadtam csak el a legfőbb hatalmat. A felelősség súlya nagy.

B.G.: - Puskin dramatizált krónikája Borisz cárról és Griska Ottrepjevről más és másról is szól, többről, mint az orosz történelem egy részletéről. Nincsenek benne tömegjelenetek, mint az operában, hanem 23 színből álló kamaradarab, mindig csak néhányan vannak jelen. Ez a mű a hatalom természetrajza. Borisz nem természetesen jut hatalomra, hanem Iván cár fiának halála, megöletése révén, amit hozzákötnek. Aztán a kolostorból megszökött léha szerzetes Ottrepjev, aki a megölt cárevicsnek Dmitrijnek adja ki magát, Borisz halála után megöleti családját és magát koronáztatja meg. Ám hiába szólítják föl az embereket éljenezzenek, a tömeg hallgat. Nem történt más, csak egyik zsarnokot fölváltotta egy másik, aki pontosan ismeri a politikát. Kovalik Balázs meghökkentő előadást állít színre. Nem az eredeti történelmi háttér érdekli, hanem az, mit lehet a darabból a mai világról kihozni. Űrfilmek parancsnoki kabinjára emlékeztető fémdíszletben, hullaházi hűtőkamra előtt játszatja a művet, ehhez illő jelmezekben. Így téve időtlenné. Történetnek érzelemnek nincs szerepe, csak gondolkodtatni akar, elvontan. És most jöjjön egy kis krimi.

- Nem is akarták elhinni, hogy öngyilkosság történt. Azt mondták, túlságosan sok a vér. Mind békülni akartak. Hogy szomorú volt-e? Hogy veszekedtek-e? Hogy mióta házasok? Hogy miért nincsen gyerekük? Az egyik rögtön letegezett. Nyugtalan a főnököt hallod-e. Tudod mi volt? Bokszoló New Yorkban. Hát aztán. Nem megy nekik. Beállt rakodómunkásnak a kikötőbe, ahhoz sem fűlött a foga. Elment szaxofonozni Mexicóba, aztán Párizsban talál magának egy fiatal nőt, akinek pénze is van. Feleségül veszi, beházasodik ebbe a slagyba és mit csinál? Semmit.

B.G.: - Így kezdődik az Utolsó tangó Párizsban, amit 8 nap híján 30 éve az ősbemutatón, a New York-i fesztiválon heves tetszésnyilvánítással és ugyanakkor kifütyüléssel fogadtak. Olaszországban pedig a pornónak bélyegzett szexjelenetek miatt be is tiltották. Pedig művészfilm volt. Az imént emlegetett öngyilkosság után a férj megismerkedik egy francia lánnyal, kettejük közt hirtelen szexuális vonzalom támad és szerelmi játékukban nincs semmi érzelem, ám soká tart. Amikor a férfi házasságot ajánl és ennek érdekében meg is fenyegetik, a lány visszahúzódik, aztán megöli a férfit. Ez a sztori. De a mondanivaló, hogy a csak testi kapcsolat üres. Magánnyal és fájdalommal jár. Vigyázat. A Tivoli Színház előadását 18 éven felüliek látogathatják csak, mert ha mímelik is a szerelmi játékot, jelmez nélkül teszik. Néhány méterrel arébb, a Thália Stúdiójában szintén csak felnőttek részére rendez darabot Alföldi Róbert, Ravenhill Shopping és , nem, még angolul sem mondhatom ki a rádióban a szeretkezés durva nevét. Érdekessége, hogy anya és lánya, Almási Éva és Balázsovits Edit együtt játszik benne. Úgy látszik nem árt ilyen előadáson a színésznőnek se a szülői felügyelet. Ez holnapi bemutató. Mától viszont a Thália nagyszínpadán az Operett Színházzal együtt egy 18 éven aluliaknak is megengedett darabbot játszanak a szerelemről, Bernstein West Side Story-ját. Most José Carrérassal idézünk egy részletet