Most pedig következzen néhány mûvész és sportember, akik Siklósi Beatrix kamerája elõtt szólaltak meg

2002-10-10 23:40 m1

+1



Mv.: - Most pedig következzen néhány művész és sportember, akik Siklósi Beatrix kamerája előtt szólaltak meg. Ők, ahogyan magukat nevezik, az értékmegőrzők. Néhány név az illusztris csapatból, Bubik István, Kárpáti György, Szabó Csilla.

R: - Politizáljon-e egy művész? Egyáltalán politizálás-e, ha valaki egy értékrend mellett kiállva véleményt mond, és ennek alapján valamelyik párt mögé sorolják be. Szándékosan vagy sem. És vajon a művészvilág ahol él, ezért szereti vagy megveti, kiközösíti vagy befogadja? Származhat-e abból előnye mondjuk, ha liberális érzelmű, és hátránya ha konzervatív gondolkodású? A Kossuth téri nemzetgyűlés ebben a kérdésben is vízválasztóvá vált áprilisban. Voltak akik kiállásukkal, jobban mondva kiülésükkel hívták ki maguk ellen létfenntartásukat sok esetben befolyásoló munkaadóik rosszallását. Néhányuk emiatt visszavonult. A többségük azonban megy tovább. Kemény Győző elsősorban velük hozta létre az értékmegőrző polgári körét. A felelősségvállalás, a közös gondolkodás, és a nemzet felemelkedése érdekében. Házigazdaként itt látod rendszeresen vendégül a többieket igaz?

Gulyás Dénes: - Hát most vannak itt másodszor, hátha ez rendszer, akkor igen.

R: - De rendszert szeretnél ebből csinálni?

Gulyás Dénes: - Hát én nagyon szeretem ezeket az embereket. Értékes, okos, értelmes, jószándékú emberek, azokat én szívesen látom a házamban. Általában fontosnak tartom azt, függetlenül a polgári körtől, uram,bocsá függetlenül politikai beállítottságtól, hogy az embernek kell hogy legyen emberi, szakmai, esetünkben művészi önbecsülése, és mindentől függetlenül képes kell hogy legyen fölemelni a fejét, és pozitív dolgokat tenni, ami előretolja a szekeret. Tehát ettől a perctől kezdve, vagy pillanattól kezdve ha én ezt igaznak tekintem számomra, már pedig annak tekintem, akkor nagyon fontos hogy emeljük fel a fejünket, és ne kicsik legyünk, hanem nagyok, nagy emberek, nagy művészek, és nyissuk ki a karjainkat egymás felé. Ez a legfontosabb. És most ez történik itt a hátam mögött.

Bubik István: - Színész vagyok, színjátékos. Nekem az alapvető értékek, értékeket a költők és az írók jelentik egyértelműen. Öt lépésre távol kell lenni a politikától. Itt most hallgattam a beszélgetést, szoktunk olykor-olykor persze öltözőben politizálni úgymond, de azt hiszem abban nem ez a lényeg. Nem ez a lényeg.

R: - Mi a lényeg, mi a lényeg?

Bubik István: - Az hogy az ember a mesterségét hivatásszerűen űzze, higyjen benne. Nekünk, minden elfogultság nélkül állíthatom, jobb ideológusaink vannak nekünk színháziaknak, mint akármelyik politikai körnek vagy pártnak.

R: - Azokon az előadó esteken amikor járod az országot ahogy említetted, mi jön vissza a közönség felől? Mire van nekik igazándiból szükségük?

Bubik István: - Döbbenetes a hatás. És ez nem elsősorban az én érdemem, hanem a költők érdeme. A leromlott, és a lezüllött televíziózás és bulvársajtózásnak köszönhetően olyan szinten szoktak el az emberek a költészettől, hát van vers éjfél után fél háromkor bizonyos csatornán, meg a Duna Televízión azért olykor van napközben is, de alapvetően le szoktak az emberek a költészetről, és fantasztikus érzés látni az idősebbek arcát is, hogy újra fölfedezi, én stender verseket mondok, elmondom a Himnuszt, a Szózatot, Egy gondolat bánt engemet, amit soha nem tanultam meg, mert kötelező volt, ugye így indult a kamasz dacc, és most el merem mondani negyvennégy évesen, és fantasztikus látni az arcokat, hogy újra felfedezik maguknak. Illetve hogy élő színészt látnak karnyújtásnyira maguktól, minden trükk nélkül. Nincs tátogás, nincs playblack, hanem legfeljebb a zenei alap jön magnóról, hogyha a banda nem ér rá kisérni. Szóval elképesztő hatása van a költészetnek.

Szabó Csilla: - Van egy gyermekek aki tizenhárom éves, és azt gondolom, hogy ő hogyha egy kicsit felnő és nagyobb lesz, akkor valószínű meg fogja nézni hogy anyu, ebben a helyzetben te mit tettél, vagy hogyan láttad jónak, és ráadásul a munkám is olyan hogy gyerekekkel foglalkozom. Igen fontos felelősségteljes munka, ez a Heim Pál Kórházban való gyógyítgatás.

R: - Zenével igaz?

Szabó Csilla: - Zenével, versekkel, mesével. Tehát én azt gondolom, hogy ha én most megtehetem így, mondhatom hogy már félig érett fejjel amit meg kell tenni, akkor kötelességem.

Kárpáti György: - Elkövettem azt az, állítólag hála isten nem sok ember véleménye mondja ezt, hogy, hogy azt a bűnt, hogy a Kossuth téren fölültem az Orbán beszédre, ugye? Na most énnekem, a világot járom már egy negyven éve mint sportoló, vagy elég régóta, és nagyon sok híres sportoló ismerősöm van kint Amerikától kezdve mindenhol, és hát hogy Amerikát említsem, ott, ott mondták, hogy hát van nagy két párt, fölül az egyik az ötvennyolc, a másik a hetvenkilenc, hatalmas nagy baseball játékosok, mind gazdag ember, sokat keresnek, és ide szimpatizálnak, oda, ez a véleményük. Még soha ezért nem szólt nekik senki.

R: - Érzelmileg megviselte ez a történet? Rossz volt ez, rossz volt ezt megélni?

Kárpáti György: - Rossz. Megmondom, habár akik ezt mondták, azok olyanok, akiknek a szájából mondjuk nem zavart hogy mondták, mert meg van az értékítéletem róluk.

Philip: - Soha nem voltam ennyire, ennyire boldog és kiegyensúlyozott, és büszke arra amit csinálok, mint, mint amilyen most vagyok. Tehát akkor áprilisban amikor, amikor én a Kossuth téri műsorvezetést elvállaltam, akkor talán életemben először sikerült úgy döntenem, hogy nem a saját személyes boldogulásomat, karrieremet néztem, hanem, hanem próbáltam távlatokban, vagy, most ezek nagy szavak, de próbáltam mondjuk, mondjuk egy olyan ügy érdekében odaállni, amelyben száz százalékosan hittem természetesen akkor is, és próbáltam mondjuk egy nemzetért idézőjelben, mondom ezek a nagy szavak, tenni valamit.

Hargitai András: - Az ezredforduló volt az a pillanat, amikor hát már nem lehet hazugságban élni. Tehát egyszerűen, ez nem azért mert én egyszerűen elhatároztam, hanem azt gondolom, hogy nem véletlen hogy bizonyos kérdések ilyen élesen és ilyen markánsan azután lesznek megkérdezve, és ezekre válaszolni kell, és azt gondolom hogy most már, ha, ha kérdést fölteszik, akkor válaszolni kell. Azt gondolom, hogy nagyon fontos ez az elkövetkezendő néhány hónap, esetleg esztendő ami a mi életünkben lezajlott, illetve le fog még zajlani. Ez Magyaroszág, az egész országnak a jövőjét, és valószínűleg a múltját is befolyásolhatja, hiszen Magyarországnak volt egy múltja, amit nem nagyon ismerünk, mert, mert olyanok voltak a viszonyok hogy nem ismerhettük meg, és hogyha ez a jövő nem olyan módon fog változni ahogy mi ezt szeretnénk, akkor azt hiszem végképp elfelejthetjük ezt a múltat.

Szikora Róbert: - Szeretnénk normálisan élni, szeretnénk úgy élni ahogy azt gondoljuk hogy kéne egy országban élni. Pontosan abban a korban vagyunk, mikor meg tudunk nyílvánulni, mikor van már egy, egy elég konkrét elképzelésünk az életről. Én egy keresztény Magyarországra gondolok. És, és én, és arról beszélgettünk, hogy, hogy nem kell megenni ezt a maszlagot amit, amit ránk önt a médium. Először is van egy tévé, vagy a két-három tévé, ami olyan nemzeti ..... kezd el, vagy már benne vagyunk javában, amin nem vagyok hajlandó részt venni. Magyarul nem tudok tévét nézni. Tehát big bunkó műsorok, tehát ez hihetetlen, tehát nem lehet Magyarországon magyar tévét nézni, magyar nyelven, nem lehet rádiót hallgatni, mit lehet csinálni itt Magyarországon? Az én országomban?

R: - Mondjuk Szikora koncertre járni. Nem?

Szikora Róbert: - Az igen, és akkor azt mondják hogy miért énekled el a Himnuszt? Miért kell elénekelni, miért kell ebbe politikát vinni? Tehát Magyarországon sok butykó azt gondolja, hogyha a Himnuszt eléneklem, akkor politizálok. Hát lehet hogy ez politika, de én azt gondolom hogy az a, az a Nemzeti dal, azt bármikor el lehet énekelni, a Himnuszt, nem? és ha az Amerikában van, vagy Ausztráliában, vagy éppen Kecskeméten, az tök mindegy. Itt is magyarok vannak, meg ott is.

R: - Ért-e valamiféle hátrány amiatt hogy az arcodat adott olyan rendezvényekhez, vagy kifejted a véleményedet, és már tudják rólad azt hogy mit képviselsz?

Szikora Róbert: - Hát nézd, azt nem tudom pontosan, mert én, én nagyon erős vagyok, nem lehet nagyon kicsinálni, tudod? De mindenkit ki lehet csinálni, de még ezt nem érzékelem. Azt érzékelem, hogy beszólt az összes barátom, akik, akik tényleg tudnak segíteni, segítettek tévések, rádiósok, szerkesztők, mindegy, Robikám, azért nem kéne ennyire. Tehát én véletlen, nem is véletlenül, elmentem egy, egy MIÉP nagygyűlésre, amit a Pannon Rádió hirdetett, tehát nem a MIÉP-nek mentem el, a Pannon Rádiónak, és ezért lehúzták rólam a vizes lepedőt, én minden voltam csak jó fiú nem, és mondták hogy most egy kicsit büntetésbe kerülsz. Hát ez volt a liberális baloldalnak, tehát én kicsit büntibe vagyok most.