Interjú Németh Ákossal, az idei POSZT válogatójával

- Milyen kihívást jelentett neked a POSZTra történõ válogatás? Mi volt az az ok, amiért életformád felborítva, minden más munkád háttérbe szorítva elvállaltad ezt a felkérést?

Németh Ákos: - Ez egy olyan munka, amit még sosem csináltam és egyszerûen kíváncsi voltam, milyen lehet. Kiváncsi voltam, hogy hogyan néz ki egy évad Magyarországon meg a magyar nyelvterületen. Egyelõre nem rendeztem össze a gondolataimat, nincs konklúzió, de lehet mondani, hogy most egy teljes keresztmetszetét ismerem a magyar színháznak. A legnehezebb része az volt, hogy haverok felett kellett dönteni, az egyikre azt kellett mondani, hogy jó, a másikra hogy nem. Számomra az idei fesztivál - és ezt mottóul is szántam -
a rendezõk fesztiválja.

Ha az ember végignézi, hogy milyen darabokat hívtam meg, akkor látható, hogy egy vagy két kivétellel a nemzedéktársaimat, rendezőtársaimat hívtam meg. Arra csak másodlagosan figyeltem oda, hogy melyik színházban dolgozik éppen. Egy palettát akartam felmutatni: íme az én nemzedékem rendezői ezeket és ezeket tudják. A teljesség igénye nélkül: Novák Esztertől Hargitai Ivánon át Forgács Péterig, Bodolay Gézától Béres Attiláig. Egy-két név hiányzik csak, egész egyszerűen azért, mert mennyiségileg nem fértek be. Nincs itt pl. az Alföldi Robi, akinek a Kabaréját a Fővárosi Operettszínházban nagyon szerettem, vagy Naszlady Éva -aki egyébként színésznő- munkája a József Attila Színházban, a Manó, illetve Tatabányán volt még egy-két előadás, amit nagyon szerettem.


- Ha eleve volt egy rendező elved, prekoncepciód, kizártál olyan, esetleg kiváló előadásokat, amiket idősebb rendezők jegyeztek?

- Valóban így van. Itt jegyzem meg, hogy valahogy a rendszer egy kicsit rossz, tudniillik, hogy a kötelezően megnézendő darabok kijelölt idő végére torlódtak és egész egyszerűen nem tudták számomra, és a mindenkori válogató számára egyeztetni a megnézendő előadásokat. Ezért nem jutottam el néhány előadásra, amit nagyon megnéztem volna. Pl. a Pinczésnek volt Debrecenben egy előadása és a Csiszárnak Szolnokon, amire nagyon kíváncsi voltam. Egyikre sem jutottam el. Azért van benne egy Szikora rendezés...

Még egy érdekességet mondanék el. Egy fájdalmas limitbe ütköztem bele, miszerint a határon túlról csak két előadást lehetett meghívni. Nagyon furcsa benyomásom lett, mintha az anyaország egy kicsit súlytalanabb évadja mellett a határon túl négy-öt színház is kifejezetten erős előadásokkal jelentkezett, amik között egyszerűen nem tudtam dönteni. Korábban nem ismertem határon túli színházakat, eltekintve a szórványos benyomásoktól, úgyhogy nekem kifejezett meglepetés volt, hogy ilyen komoly színházak vannak Erdélyben, Délvidéken, sőt újabban Szlovákiában is. A végén a leghirtelenebb benyomásom alapján választottam ki kettőt. Így maradt ki egy újvidéki, agy komáromi, egy kolozsvári és egy sepsiszentgyörgyi előadás, amiket szerettem volna elhozni.


- Ezek az előadások nyilván láthatóak lesznek a Határon túli Színházak Fesztiválján, amely kifejezetten az ő anyaországi bemutatkozási lehetőségük valamint voltak/lesznek a Thália Színházban.

- Jó, hogy ezt szóba hoztad, mert pl. azért döntöttem a váradi előadás mellett, mert tudom, hogy nem fog Pestre jönni és szerintem Bodolay Gézának egy nagyon szép munkája. De mondok egy ellenpéldát is. Pintér Béla Parasztoperáját Budapestről azért nem hívtam meg -különben nagyon kedvelem-, mert egyrészt itt Budapesten a szakma mindenképpen megfogja nézni, másrészt, mert amúgy is ott lesz, mint egy másik fesztivál díjnyertese, helye van az OFF programjában.


- Mikor következett be a csömör? Mikor érezted úgy, hogy fizikailag és szellemileg sem bírod tovább? Ezen persze gondolom túl lendültél egy idő után.

- Kb. 2 hónappal a vége előtt lett elegem az egészből. A csömör különben a mai napig tart, nem járok színházba. Tény, ami tény, azt az álláspontomat felül kellett vizsgálnom, hogy emellett bármi mást lehet csinálni. Emellett mást nem lehet csinálni, ez egy egész emberes munka.


- De nem bántad meg?

- Nem. Sőt. Utólag visszagondolva kifejezetten jó volt, hogy csináltam. Bár az meggondolandó, hogy a baráti körömet és a szakmai életemet meglehetősen átrendezte.


- Mert megsértődtek emberek?

- Nagyon sokan. Valamint arról sem vagyok egészen meggyőződve, hogy szerzőként jól tettem, hogy elvállaltam. A magyar színházi szakmát ugyanis az érzékenységnek egy nagyon finom pókhálója vonja be, amiben nekem is megvolt korábban a helyem. Most hirtelen egy másik helyen szerepeltem, és ily módon ezen a pókhálón egész egyszerűen átgázoltam. Akarva-akaratlan érzékenységeket sértettem és emiatt nagyon sokan nemtetszésüket fejezték ki.


- Sok vád ért utólag, hogy túl sok a nagyágyú, olyanokra gondolok, mint Jordán, Balikó vagy Bálint András. Csupa színházigazgató. Mivel tudod magad megvédeni?

- Csak ismételni tudom magam: az én szememben ez egy rendezői fesztivál. Az ördög például Forgács Péter miatt került be, számomra egész egyszerűen ő hiányzott volna a listáról. Plusz komolyan gondolom, hogy egy magyar színházi fesztivált Molnár Ferenc nélkül megrendezni bizonyos értelemben hazugság, hiszen Molnár minden magyar színház repertoárjában minden évben van.

Az imposztor meghívása megint egyértelműen a rendezőnek szól, Hargitai Ivánnak, aki az én nemzedéktársam, és nagyon jó rendezőnek tartom. Az utolsó tangót pedig egyszerűen kifejezetten szerettem. Igazából csak a szubjektív elfogódottságomról tudok beszámolni. Ezek szerintem jó előadások.

Annak idején amikor a felkérést megkaptam Jordán Tamástól, beígértem egy plebejus ízlésű válogatást. A végén el is gondolkoztam, amikor színházművészeti szempontból tényleg jelentős előadás kontra közönségbarát előadás között válogattam, hogy hát hol is vannak azok az előadások, amiket megígértem, és ily módon rakosgattam át egy kicsit a listát, hogy az eredeti ígértemhez egy kicsit közelebb legyen.

Olyan fesztivált is szerettem volna mindenen túl, amit a közönség is nagyon szeret. Remélem, hogy ez a fesztivál így fog bevonulni a köztudatba.


- Annyit azért a védelmedben szeretnék megjegyezni, hogy téged arra kértek fel, hogy a neked tetsző előadásokat válogasd be. Épp ezért szerintem nem jogosak a támadások, hiszen ez a válogatás a te ízlésedet kell hogy tükrözze, nem pedig egy általánosan elfogadott, mindenkivel egyeztetett véleményt.

Nagyon köszönöm, hogy ezt mondod, mert engem igazából meglepett az a kritikai visszhang, amit eddig kaptam és jelenleg is kapok, ugyanis Jordán Tamás azt mondta nekem: “a rendező elv a személyes ízlésed”, és én egy olyan előadás csokrot tettem le az asztalra, amik nekem tetszettek. Azt gondoltam, és ebben a pillanatban is azt gondolom, hogy nekem ennél többet ehhez nem kell hozzátennem és nem is szeretnék. Ezeket az előadásokat én szeretem, azokat a rendezőket és csapatokat, akik ezeket az előadásokat létrehozták rendkívül tisztelem, és örültem, hogy lehetőséget tudtam adni nekik a fesztiválon való részvételre. Nagyon meglep, hogy miféle hátsó, mögöttes és egyéb vonulatokat vélnek felfedezni nagyon sokan a válogatásban. Ilyenek nincsenek, ez a legszemélyesebb tetszésem alapján összeállított lista volt.

Még egyszer mondom számomra ez egy alapvetően rendezői mustra, igyekeztem olyan előadásokat meghívni, amelyek kevés reflektorfényt kapnak, és olyan színházakból, amelyek kevesebbet vagy még egyáltalán nem szerepeltek színházi találkozókon sem Pécsett sem elődeinél.


- Az biztos, hogy nagyon sok a vidéki társulat a meghívottak között.

- Ez kifejezetten szándékom volt. Igyekeztem odafigyelni, hogy a kissé hátrányos helyzetű előadásokat hívjam meg. Ebből nem csináltam rendszert, ösztönösen csináltam, csak utólag vettem észre, hogy egyetlen olyan előadást sem hívtam meg, amikor egy színházigazgató-rendező a saját színházában rendezett egy darabot. Egyetlen ilyen előadás sincs a válogatásomban. Igyekeztem mindig mögé nézni, mi az, amit a kötelező ajánlásain túl fel tud mutatni egy adott színház. Az elfogultságok, amivel engem okkal-ok nélkül megvádolnak, már egy előbbi lépcsőfokon kezdődnek, tudniillik, hogy az adott színház mit delegál a maga kebeléből a fesztiválra.


- Mennyire találkoztak az ízléseddel a színházak által jelölt előadások?

- Nagyon sokszor nem találkozott. Ilyen szempontból még nem gondoltam végig. Érdekes lenne végignézni, hány olyan előadás van, amit az illető színház ajánlott. Azt hiszem, hogy a kevesebbik fele. Még egy érdekesség. Volt néhány olyan színház, amelyik nem ambicionálta, hogy ott legyen a fesztiválon, nagyrészük ki is maradt a válogatásból.


- Egyáltalán nem ajánlottak előadást?

- Nem.


- Kiderült, hogy miért?

- Más és más okból. Győrben pl. a nagyszínpad technikailag nem mozdítható, ezért itt nem is néztem előadást. Egy sor színházban pedig igazgató válság volt, és ezek a színházak örültek, hogy túlélik valahogy ezt az évadot, ezért nem foglalkoztak a fesztivállal. Ilyen volt Sopron, Miskolc, Szeged.

Meg kell mondani, hogy az utolsó hónapokban a válogató örül, hogy él. Ha a számára összeegyeztetett heti, havi programot teljesíteni tudja, már az eredmény, és nem keres előadást pluszban, mert nem fér bele a programjába. Valóban azt el kell mondani kritikusan, hogy kicsit múltak a dolgok a színházak pr-ján is. Amelyik színház pr tevékenysége - amibe abszolút beletartozik, hogy a válogatót mennyire ostromolják - gyengébb volt, ott általában kevesebbet fordultam meg én is, nyilván az elődeim is, és a mindenkori utódaim is így lesznek ezzel. Ez áll az alternatív színházakra. Ezeknek a színházaknak a nevével az ajánlásaim között elvétve találkoztam.


- De azért csak elmentél oda is, nem?

- Persze, persze. Nem tudom, hogy az alternatív színházak sokasága tudja-e, hogy van joguk jelölni előadást, mert egy csomó számomra ismert társulat nevével nem találkoztam a delegált előadások gazdái között. Gondolom ezen a jelzőn sokan megsértődnek, de nehéz behatárolni őket.

Pintér Bélát említettem, ő csak azért nem került be, mert egyéb úton-módon ott lesz a fesztiválon. És azt kell mondani, hogy ezentúl nagyon kevés alternatív színházat láttam. Ennek oka igazából azt hiszem az volt, hogy ők maguk mozgolódtak e tárgyban nagyon keveset, nem jelölték saját munkájukat. Ez miért van így, nem tudom, nem is akarom megfejteni.


- Ha visszatekintesz az elmúlt egy évre, most elfogadnád a felkérést?

- Ahogy múlik az idő, egyre múlik az averzióm is. Igen, bizonyos feltételekkel igen.


- És most hogyan tovább? Megpróbálsz visszarázódni az eredeti kerékvágásba?

- Jó kérdés. Megmondom őszintén, lehet, hogy nem megy. Én gyakorló színházi szerző vagyok. Az előző évadban, a számomra utolsó békeévben, négy bemutatóm volt az országban. Pillanatnyilag úgy tűnik a jövő évadban, csak idegen nyelven lesznek bemutatóim. Tudok olyan színházat, aki azért lépett vissza a jövő évben egy bemutatómtól, mert a válogatóval nem akartak semmiféle kontaktusba kerülni. Ezt meg kell értenem, ez rendjén is való.


- A jövő évi válogató Csengery Adrienne, egy más színházi közegből jön. Milyen tanácsot adnál neki?

- Nem irigylem. Szeretettel üdvözlöm ebben a pozícióban és nagyon sok sikert kívánok neki.


- Szerintem jót tesz a fesztiválnak, hogy időnként olyan ember csinálja a válogatást, aki a prózai színháztól idegen, és félig-meddig kívülállóként tud ránézni a dologra. Jó tanács? Ne hagyja magát befolyásolni.


Lejegyezte: Spilák Klára