A teszt ördöge

Kevesen hinnék, hogy Magyarországon nyolcvan, sõt - egyesek szerint - száz kortárs drámaíró van. Igaz, mûveikbõl kevés jut színpadra. Az utóbbi idõben ugyanakkor több a drámafelolvasás: a színészek - néhány próba után - többnyire még be nem mutatott szöveget visznek közönség elé. Õsztõl a Nemzeti Színház Stúdiójában rendszeressé válnak majd ezek az estek.

Ez a cikk a Pécsi Országos Színházi Találkozó újságjában, a Hívóban jelent meg. További Hívó cikkek >>
A teljes fesztiválprogram >>
kapcsolódó fórum >>
A Nemzeti Színház dramaturgja, Upor László a nyolcvanas évek végén próbált megszólalási lehetőséget adni minden írónak, aki igényt tartott rá: "Sokszor hangzott el a vád, a színházak csak az írók szűk köréből válogatnak. Ezért találtam ki, hogy akkori munkahelyemen, a Madách Színház stúdiójában szinte bárki felolvashassa saját művét, szembesülhessen azzal, van-e közönsége. Demokrácia-kísérletnek is szántam, de több felől is kritizálták, így elég hamar fölhagytunk vele. Úgy is mondhatjuk: megbukott a kísérlet. A Dramaturg Céh körülbelül ugyanabban az időben a Radnóti Színházban rendezett - szerintem igen színvonalas - drámafelolvasásokat, de ott is viszonylag kevés volt az érdeklődő."

Upor külföldi tanulmányútjai során sokféle felolvasószínházat ismert meg, és látta, mekkora irántuk a "kereslet". A New York-i Public Theater fesztiváljának kurátoraként például azt tapasztalta, hogy két hétig minden este zsúfolásig megtelik a kétszáz személyes nézőtér.


Johanna, a nőpápa című darab felolvasása (Vörös Róbert, Rázga Miklós, Tóth József és Rába Roland) - fotó: Tóth László


Az elmúlt években nálunk is újra "divatba jöttek" a felolvasó színházak. A Dramaturg Céh által a Pécsi Országos Színházi Találkozón szervezett bemutatók sikere látványos, de tartanak felolvasásokat a budapesti Kolibri Színházban és az Új Színházban is. Tavaly októberben Upor szintén új sorozatot indított a Millenáris Központ felkérésére. A havonta jelentkező esteken a legkülönfélébb stílust képviselő szerzők szövegeit mutatták be - Kárpáti Pétertől Egressy Zoltánig, Nagy Andrástól Filó Veráig, Fábri Pétertől a drámaíróként kezdő Térey Jánosig. Mindegyiküket kicsit más közönség hallgatta, de mindig sokan.

A nézők között akad, aki azt vallja, jobban szereti az ilyen előadást, mert itt nagyobb teret kap a fantázia, mint a "rendes" produkcióknál, amikor minden sokkal kötöttebb és egyértelműbb. "Jó, hogy a közönség is partner ehhez, mert a drámaíróknak és a rendezőknek nagyon hasznosak ezek a felolvasások. Nem árt, ha az író a színészek szájából hallja darabját, hiszen ami neki egyértelműnek tűnt, kívülről nézve nem mindig annyira természetes. Ekkor még lehet változtatni az íráson. A rendezőnek ugyancsak jó előtanulmány; kisebb felelősséggel, de félig-meddig élesben kipróbálhatja, mit tud kezdeni a szöveggel. A felolvasás általában nem cél, hanem a ’drámafejlesztés’ egyik hatékony eszköze" - véli Upor.

És ha minden szerencsésen alakul, a tesztet követheti a darab színpadra állítása. A Radnóti Színház igazgatója, Bálint András például októberben végigülte A negyedik kapu című Kárpáti-darab felolvasását. Mivel tetszett neki, korábbi kétségeit félretéve, műsorra tűzte a drámát, márciusban már be is mutatták.

A Millenárison kezdett sorozatot Upor és dramaturgtársai ősztől a Nemzeti Színház Stúdiójában folytatják. Fele-fele arányban mutatják majd be külföldi és honi írók új alkotásait. Magyar művekből biztos nem lesz hiány, hiszen szeptember 15-én zárul a Nemzeti drámapályázata, lesz miből válogatniuk.

Bernáth Bea