Csapatjátékos

Interjú Básti Julival
Zöldi Gergely írása

Egy év telt el azóta, hogy Básti Juli átszerzõdött a Katona József Színházból a Nemzetibe. Az elmúlt évad kisebb feladatai után jövõre fontos szerepekre készül, és kollégái között egyre több a régi ismerõse.

Ez a cikk a Pécsi Országos Színházi Találkozó újságjában, a Hívóban jelent meg. További Hívó cikkek >>
A teljes fesztiválprogram >>
kapcsolódó fórum >>
- Korosztályából sokan választották a szabadúszást. Nem csábította ez a függetlenség?

- Nem. Nagyon fontos nekem, hogy ugyanazokkal az emberekkel dolgozzam, társulatban éljek. A dolognak persze van gyakorlati oldala is: hosszú távon borzalmasan nehéz többfelé egyeztetni magam. Persze kár lenne tagadni, mi, családos emberek kevesen engedhetjük meg maguknak, hogy ne törődjünk az anyagi biztonsággal.

- Ez is oka annak, hogy a Nemzetihez szerződött?

- Részben ez is. Annak idején azt is sokan kérdezték: miért vállaltam mellékszerepet Az ember tragédiájában. Egész életemben folyton csak "szakítottam a családommal" - akkor úgy éreztem: a nevemnek is tartozom azzal, hogy fellépek az új Nemzeti első előadásában. Következő munkámban, A pesti színben pedig olyanokkal játszottam, akikkel már Kaposváron és a Katonában is szerepeltem. Megint együtt volt egy csapat, hasonlóan gondolkodtunk. Régóta ismerem Jordán Tamást, hiszek abban, hogy jó színházat csinál majd az épületben, ahol egyébként egyre több a nagyszerű színész.


Básti Juli
fotó:Kovács Bence

- A Kecskeméten készült, később a Vidám Színpadon is bemutatott Fekete Péterben szintén nem főszereplő. Idén szándékosan nem vállalt nagy szerepeket?

- Szó sincs arról, hogy elárasztottak volna főszerep-ajánlatokkal, és nem vállaltam egyet sem. Egyébként a Katonában még játszom a Hedda Gablert; ez a szerep minden előadáson kihívás. Nehezen született, estéről estére változik. Kísérletezem, sokat gondolkodom rajta, hogyan lehetnék jobb, és mitől működne még inkább az előadás. Sajnálom, hogy ennek vége, jövőre már nem játsszuk a darabot. Ellenben két új izgalmas munka vár. A Vígszínházban Zsótér Sándor rendezi Brecht Kaukázusi krétakörét, amelyben az egyik főszerepet, Grusé-t játszom. A Nemzeti Színházban pedig Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című művét mutatjuk be - Spiró György átiratában, Babarczy László rendezésében. Szilágyi Erzsébet szerepe az enyém.

- Erről a szerepéről miért nem lehetett olvasni a Nemzeti jövő évi műsortervéről szóló beszámolókban?

- Nem tudom. Bevallom, először megijedtem a darabtól. Attól féltem, nem lehet máshogy játszani, mint hogy kiállunk a színpad közepére, és fennhangon szavalunk. Erre én nem vagyok alkalmas. Jordán megnyugtatott, hogy Spiró az egészet átírja, átcsoportosítja a jeleneteket, és ami fontos: nagy és jó szerepet ír Szilágyi Erzsébet alakjából.

- Évek óta dolgozik Puskás Tamással Keszthelyen és Kecskeméten. Ez a munka folytatódik?

- Kecskeméten a Fekete Péter volt az utolsó bemutatónk. Az elmúlt években öt sikeres előadást készítettünk ott, de megszakadt az együttműködés. A következő darabot, Shakespeare-től az Ahogy tetsziket Keszthelyen játsszuk, talán Budapesten is. A produkció a Quimby zenéjével készül, én - az együttes frontemberével, Kiss Tiborral párban - énekelni fogok az előadásban.

- Zsámbéki Gábor tavaly azzal búcsúzott öntől: bár elszerződik a Katonából, reméli, hogy ettől függetlenül folytathatják a közös munkát. Számít erre mostanában?

- Konkrétumot még nem tudok mondani, de már beszélgettünk erről. Örülnék, ha újra együtt dolgoznánk.