Égbõl kapott gondolatok

Már az elmúlt évadban fontos szerepeket kapott a Katona József Színházban Mészáros Béla. Ippolit alakítója Az idiótában, Johanné A bosszúban. Dolgozott - többek között - Babarczy Lászlóval a Játékszín Pokol címû elõadásában és Bodó Viktorral az Attackban. Mészáros idén végez Máté Gábor színészosztályában, õsztõl a Katona tagja lesz. A POSZT-on a Dosztojevszkij darabban és az egyetem Slussz... címû produkciójában szerepel. Zöldi Gergely írása

Ez a cikk a Pécsi Országos Színházi Találkozó újságjában, a Hívóban jelent meg. További Hívó cikkek >>
A teljes fesztiválprogram >>
kapcsolódó fórum >>
Már kilenc-tízéves korában szerette a verseket, és azt gondolta: szívesen foglalkozna velük többet. De mit felelne a színészinterjúk legsablonosabb kérdésére: miért épp erre a pályára lépett? Azt mondja: "Ezek a döntések összecsúsznak időben. Ahogy arra sem emlékszik az ember, mikor volt először szerelmes."

Mészáros Béla - fotó: Szilágyi Lenke

Mindenesetre egyszercsak elhatározta: teniszező lesz vagy színész. Pedig nem érdekelte különösebben a sport, később lett csak szenvedélyes focirajongó. Színész-stúdiókba azért járt, mert érdeklődni kezdett maga iránt. Érettségi után azonban nem felvételizett a színművészetire, korainak tartotta. Egy évig felsőfokú ügyintéző titkárnak tanult: "Az is jó volt valamire: tudok gépelni."

Aztán megpróbálta a színi egyetemet, s bár az első rostán a csoportjából csupán ő jutott tovább, a másodikon nem volt ilyen szerencsés. Felvételizett tehát az Új Színház és az akkori Nemzeti stúdiójába is: "Nővéremtől megtudtam, hogy Gáspár Sándor és Eperjes Károly az Új Színházhoz szerződik, ezért végül én is azt választottam." Csoportos szereplőként több későbbi osztálytársával dolgozott együtt. Mert egy év múlva aztán felvették a Színművészeti Egyetemre, Máté Gábor növendéke lett. "Az igazi szakmát az egyetemen tanultam. Például azt, hogy színpadon mindent úgy kell fogalmazni, mintha az adott pillanatban történne veled. És minden mozdulatodnak célja és indoka kell hogy legyen" - mondja.

Egész napját osztálytársaival és a színházzal töltötte. Kifejezetten jó érzés volt néha kijönni a kollégiumból, és látni más embereket is - például azt a három barátot, akivel minden vasárnap "civil életet él". Még egy távcsövet is vett magának, mert vonzza a csillagászat. "Jó, ha néha másról is szól az élet, mint arról, ki milyen egy jelenetben."

Közben azért észrevette, a legkomolyabb privát pillanatokban is figyel és elraktároz minden mozdulatot, érzést: "Olyan ez, mintha elárulnád az emberi mivoltodat. Néha elszégyellem magam emiatt. De mégis azt a színházat szeretem, ami igazi." Diplomamunkáját Krzysztof Kieslowski Három szín: Piros című filmjéről, illetve színészeinek őszinte játékáról írja.

Azt mondja, egyre gyakrabban elégedetlen magával. Szeretne úgy játszani, hogy ne kelljen figyelnie a hangsúlyokra, gesztusokra, hanem könnyedén, magától működjön minden a szerepekben. Ha nem lenne ennyire kiszolgáltatva annak, mit mondanak mások. Aztán bevallja, a közönség sok elégedetlenségért kárpótolja: "Talán csak egy dolog lehet jobb annál, mint tapsot kapni: megmenteni egy ember életét. De azt még nem éltem át."