Április elején jött a telefon. Van még hely. Gyere. Te amúgy is franciás vagy. Persze, hogy tudtam róla. Az ember belép a színházba és rögtön a próbatáblát vizslatja. A felhívás már hetek óta ott volt. Daniel Mesguich francia színész-rendezõ, a párizsi Színmûvészeti Fõiskola tanára kurzust vezet a Merlin Színházban. Menjek, ne menjek? Most lett vége egy hosszú próbaidõszaknak, beteg voltam, egy csomó elmaradásom van, végre otthon lehetek... És hát ki ez a Mesguich?
Oberfrank Pál írása
Az újság teljes tartalmát itt találja >> Ki is? A párizsi Színművészeti Főiskolán végzett, 1983-tól ott tanít. 1974-ben alapította társulatát Théatre du Miroir néven. 1986 és 1988 között a Théatre Gérard Philipe de seint Denis igazgatója és 1991 és 1998 között pedig a Théatre National Lille Tourcoing Région Nord-Pas-de-Calais-t vezeti. 1988 ősze óta társulata Miroir et Métaphore néven működik.
A 2001/2002-es szezonban Sartre: Az ördög és a jóisten, Racine: Esther, majd Andromaché c. darabját rendezte utóbbit a Comédia Francaiseben. Majd Moliere: Don Juanját vitte színpadra, melyben a főszerepet is ő játssza. Legjelentősebb rendezései Marivaux, Racine, Claudel, Csehov, Victor Hugo, Shakespeare, Moliere műveiből születtek. Ligeti, Prokofjev, Wagner, Verdi, Offenbach, Alban Berg operáit állította színpadra. Filmezett Costa Bavrassal, Truffaut-val...
Elmentem. Nem bántam meg. A kurzuson tizenöten vettünk részt. A program Shakespeare: Hamlet, Racine: Andromaché, Corneille: Cid, Pinter: Árulás c. darabjának egy-egy jelenete volt. A módszer menet közben alakult ki. Végül felosztottuk az öt napot, hogy mindenkire jusson lehetőleg idő. Általában nem sokáig jutottunk el e jelenetekben, mikor Mesguich úr közbeszólt és megpróbált valamit átadni abból, amit e szerzőkről, darabjaikról, a korról, a verselésről, a játékról tud, gondol és egyáltalán olyan konkrétumokról, amelyek nélkül nem lehet, nem érdemes a jelenethez hozzákezdeni. Mindebben volt filozófia, történelem, pszichológia, esztétika, metafizika, irodalom, versek és színház és sok minden még. Úgy éreztem, hogy semmilyen izmusnak nem híve. Minden szerző, minden darab más. Tüzetesen, aprólékosan és széles látókörrel kell átgondolnunk mindent. A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb kérdéseket is fel kell tennünk magunk számára. És persze a legjobb lenne, ha most mindent elmondhatnék, hogy ezt mondta, meg azt, és így volt, meg úgy, de ez lehetetlen.
 |
Jó volt együtt lenni, együtt látni ezzel az emberrel, aki egyszerűségével, természetességével és óriási tudásával, amelyet igazán nagyon közvetlenül próbált e szűk időben, minél nagyobb mennyiségben átadni nekünk, nagy hatással volt mindnyájunkra. Egy kisebb vérátömlesztéshez vagy vitaminkúrához tudnám talán hasonlítani, melynek során mindenki érezte, hogy mennyi minden van még a mi csodálatos szakmánkban, mennyire érdemes még tovább gondolni a dolgokat, és egyszer-egyszer láttuk is, éreztük is ennek a felfedezőútnak az izgalmát, varázsát. Talán azt, amiért ebbe belevágtunk annak idején.
 |
Köszönet Lakos Annának a kiváló és szakszerű tolmácsolásért.
Köszönet a MASZK Országos Színészegyesületnek és a Francia Intézetnek, M. Pierretnek, hogy lehetővé tették ezt a találkozást.
Most is elszoruló szívvel gondolok arra a pillanatra, amikor e röpke öt nap után elment, és mi ott maradtunk a színházteremben. És tudom, hogy neki is fájt.
Úgyhogy lesz folytatás...
Oberfrank Pál
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.