A színigazgató levelesládájából

Száz éve született Németh Antal
Közreadja: Gajdó Tamás

A magyar színháztörténet forrásai között az egyik leggazdagabb rendezõ, színházigazgató Németh Antal hagyatéka, mely az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található. A 63-as fondban nemcsak a Nemzeti Színház egykori igazgatójának személyes iratai, tanulmányai, a Nemzeti Színház történetével, a bábmûvészettel, a színházmûvészet elméleti kérdéseivel foglalkozó munkái, feljegyzései találhatók meg, hanem a gyûjtemény levelestára is kimeríthetetlen kincsesbánya.

Természetesen elsősorban a Nemzeti Színház tagjai, színészek, rendezők, írók keresték fel levelükkel az igazgatót, aki nagy pontossággal kezeltette a bejövő leveleket, s igyekezett a válaszokat is megőrizni.



Németh Antal



Válogatásunkban Márkus Emíliának Németh Antalhoz és Németh Antalnak Márkus Emíliához írt leveleiből adunk közre néhányat. Képzeljük el a különös helyzetet: Márkus Emília, aki még 1877-ben szerződött az "ország első" társulatához, pályájának végén, 1935-1944 között fiatal, energikus, tudós színházvezetőt talált a Nemzeti Színház igazgatói székében. Évtizedek óta másról sem írtak az újságok, csak arról, hogy a Nemzeti Színház reformokra szorul. Mindenki tudta, hogy Németh Antal színházeszménye nem éppen a Nemzeti évszázados hagyományát követi. Németh megjelenésekor puccsot emlegettek, hiszen számos kipróbált tagnak nem hosszabbította meg a szerződését, s amit még ennél is arcátlanabbnak tartottak: többeket - köztük Jávor Pált, Góth Sándort, Gózon Gyulát és Berky Lilit - magánszínházakból hívott a rendíthetetlennek hitt társulathoz. De Németh nemcsak a társulatépítéssel, hanem a bemutatókkal is jelezte: új korszak kezdődött az állami színház életében.




Nyizsinszkij-Márkus Tamara


Hogyan válaszolhatott erre a magyar színjátszás legendás alakja, akit fiatal korában csak "Szőke Csodaként" emlegettek? Előszobázott az igazgatónál, jelezve, hogy él, hogy szerepet akar. A közönségnek és a direktornak még 1938-ban is számolnia kellett a híres művésznővel, aki a Nemzeti Színház XIX. század végi stílusát képviselte. Alig várta, hogy felléphessen, ám amikor erre sor került, mégis távirattal kellett hazahívni a nyaralásból.

Márkus Emília

Márkus Emília és Németh Antal kapcsolata Márkus Emília unokájának, Nyizsinszkij-Márkus Tamarának színrelépésével még színesebbé vált. Tamara, Vaclav Nyizsinszkij és Pulszky Romola leánya, 1941-ben elvégezte a színiakadémiát, majd a Nemzeti Színházhoz került. 1945 után az új vezetés természetesen elbocsátotta. Játszott a Vígszínházban (1946-1947), bemondóként dolgozott a Magyar Rádióban (1948-1950), majd az Állami Bábszínház tagja lett. 1957 óta Kanadában él.

Németh Antalt 1945-ben a Népbíróság igazolta, rendezői pályáját mégis csak 1956 után folytathatta - Kaposváron, Kecskeméten és Pécsett. 1965-től az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán dolgozott. Maga akarta feldolgozni színházigazgatói működését. Bár ez a törekvése nem sikerülhetett, gazdag forrásgyűjteményével megteremtette annak lehetőségét, hogy a Nemzeti Színház egyik legellentmondásosabb fejezetéről árnyalt képet festhessen a magyar színháztörténet.

Márkus Emília levele Németh Antalhoz
Balatonfüred Sanatorium*
1938 ápril 23
Kedves Director Ur!
Szeretett Rokon!

Hosszas influenza után itt gyógyítgatom szerelmes beteg szívemet nehány hétig. Miután politikán kívül, amely gyöngém, de a politika előtt a színházi rovatot olvasom - örömmel látom, hogy a Lear király előadásával milyen gyönyörű rendezői sikert aratott. Szívből köszönti mindkettőjüket:
Márkus Emília
kültag és rendező aspirans.

Márkus Emília levele Németh Antalhoz
1938 aug. 25
Kedves Directorunk
Igy jár az ember, ha nem engedik meg, hogy beszélhessen a directorával. Háromszor is jártam az irodában s mindig kitérő választ kaptam, s egy szép napon azt hallottam, hogy elutazott. Pedig oly sok mindenről kellett volna beszélnem, s akkor azt is megtudtam volna amit most a sürgönyből tudtam meg, s készültem volna a "Nagymama" szerepre. Elég időm lett volna.
Vagy négy év előtt játsztam s nem tudom mennyire maradt meg az emlékezetemben. Eszem nélkül sietek haza, hogy kezembe vegyem a szerepet.
Szeretettel üdvözli: Márkus Emília

Márkus Emília levele Németh Antalhoz
1939 ápril 12.
Kedves Méltóságos Uram!
Betegségem után ide küldtek az orvosok feléledni, s csak most értesültünk az örömhírről. Szívből gratulálunk. Adja a jó Isten, hogy megelégedettség és boldogság kísérje mindkettőjük életét.
Pirit és Magát is szeretettel öleljük:
Emma
Márkus Emília

Németh Antal levele Márkus Emíliához

Mélyen tisztelt Méltóságos Asszonyom
Hálás örömmel vettem Abbaziából érkezett, kineveztetésem alkalmából küldött szíves üdvözlő soraikat.
További jó pihenést, teljes gyógyulást és "fiatal" kedvben való visszatérést kívánok.
Feleségem szeretetteljes köszöntését tolmácsolva, kedves Férjének sok szíves üdvözletet küldök. Kezeit csókolja, készséges igaz híve: Németh Antal

Németh Antal Márkus Emíliához

Méltóságos Asszonyom!
Kedves Emma!
Elnézésedet kell kérnem, hogy betegségem, majd az ezt közvetlenül követő nagyfokú munkatorlódás, végül pedig egy vidéki előadás és külföldi utam miatt csak most tudok leveledre választ adni.
Úgy érzem, nincs szükség arra, hogy meggyőzzelek arról, hogy nemcsak művészi, de emberi vonatkozásokban is mennyire igaz tisztelőd és barátod vagyok. A Nemzeti Színháznál eddig eltöltött öt esztendő harcaiban mindig abba a kisebb csoportba tartoztál, melyről tudtam, a mellémállás biztos pillérét jelenti számomra.
Mindezt le kellett szögeznem ahhoz, amit most elmondandó lennék.
Tamarát, illetve színpadi képességeit egyetlen fellépéséből ismerem. Ebből természetesen nem ítélhetem meg tehetségét. Készséggel hajlandó vagyok őt a jövő hét elején később megállapítandó időpontban meghallgatni. Ez eddig rendben lenne. Most következik az, jelenthet-e számára már most egy ilyen feltehetően sikeres meghallgatás valami előnyt. Sajnos "nem"-mel kell felelnem. Az utóbbi évek folyamán egészen kivételes esetekben és csaknem kizárólag férfinövendékekkel tettük meg azt, hogy tanulmányaik befejezése előtt ösztöndíjas tagságot nyertek. Ha jól átgondolod, meg kell érezned kedves Emma, hogy ezt éppen Tamara esetében és főként érdekében nem tehetem meg. Sem saját osztálytársai, sem a sajtó, sem pedig a nagyközönség előtt - legyen bármilyen tehetséges - esztendőkig "nem mosná le" róla senki, hogy a nagy Márkus Emília protekciójával és hatalmi szavával, igazságtalanul, mások rovására jutott be a nemzet színházába. A magam részéről úgy vélem és előlegezem neki a bizalmat: nem fog ennek még látszatára sem rászorulni. Márkus Emília unokájának és Waczlav Nijinszkij [sic!] leányának lenni már magában is elsőrendű fémjelzést jelent, ha ehhez még tehetség is járul, az kiérlelődik és utat tör magának, nincs szükség tehát semmi rendkívüli eljárásra, vagy a dolgok menetének erőszakos megelőzésére.
Kedves Emma! Remélem pontosan úgy fogod értelmezni levelem, mint ahogy én azt igaz barátsággal éreztem és megírtam.
Férjedet szeretettel köszöntve, kezeidet csókolja
igaz barátod és tisztelőd: Németh Antal
Budapest, 1940. június 20.


Márkus Emília levele Németh Antalhoz
Balatonfüred, 1943. november 12.

Kedves, jó Direktorom,
Édes, jó Tónikám!

Még mindig csak pár órára tudok felkelni az ágyból és az irás nagyon fáraszt, azért engedd meg, hogy gépbe mondjam a levelemet.
Amiért most Neked irok, az - nem akarok nagy szavakat használni - de egészségemet illetőleg is nagyon fontos, mert minden izgalom nagyon árt, hiszen egész betegségem tulajdonképen izgalmak következménye.
Egy kérésemről van szó, amit módodban áll teljesiteni és aminek a teljesitésére nagyon kérlek.
Oszdd [sic!] ki Támárának a Káméliás Hölgyben Nichette szerepét. Hidd el nékem, hogy nagyon szépen fogja játszani. Bizonyság rá Herczeg Ferencnek egy levele, amelyet az Árva László király egyik előadása után spontán írt Támárának, megjegyezvén, hogy Kanizsay Erzsébet összes női szerepei közül a legnehezebb, mert egy pillanat alatt kell flápperből szentté átváltoznia és ezt Támárá brávurosan oldotta meg. De a mi fő, engem tennél boldoggá, ha Támárával játszatnád el Nichettet, viszont boldogtalanná, ha nem vele.
Ezenkivül érdekes is volna, hogy amikor még én játszottam a Káméliás Hölgyet, Bajor Gizi volt Nichette, most, hogy Gizi játssza, az unokám lesz Nichette. És milyen gyönyörü lenne, ha abban a darabban, mely nemcsak szinpadi szereplésemben, de egész életemben olyan nagy szerepet játszott, mint a Káméliás hölgy, egy olyan nevezetes felujitásban, amilyen a Te vezetésed alatt lesz most, az egykori Káméliás Hölgynek az unokája lesz Nichette.
Tudom, hogy mindezt Te épugy átérzed, mint én és bizonyos vagyok benne, hogy már gondoltál is rá, de nékem jól esik, hogy azt, ami a szivemen van, elmondhatom Neked, akiben oly megértő lélek lakozik.
Édes, drága jó Tónikám, nagyon szenvedek tedd meg ezt a kérésemet.
Pirit Veled együtt sokszor ölelem és maradok [innét kézírással] es maradok
hálás híved Emma

Márkus Emília levele Németh Antalhoz

Édes jó Directorom

Tudtam, hogy nemes jó szíved van és ezt nem tudom eléggé meghálálni. Még az egészségemnek is jót tettél, mert leveled óta könnyebben viselem a fájdalmakat, úgy, hogy reményem van arra, hogy egy hét mulva talán már útra is kelhetek és megnézhetem a Kaméliás hölgy előadását, amire már ideutazásom előtt készültem. Meg is bíztam Tamarát már akkor, hogy vegye meg számomra a földszinti hármas számu páholyt amelyben főpróbákon szoktam ülni, remélem sikerül neki... --
Ma egy kicsit gyönge napom van, nem tudom az egész szívemet kiönteni, de könnyekre fakadnál, ha látnád azt a mélységes szeretetet ami bent van. Végtelenül örülök annak, hogy Te fogod rendezni a Kaméliás hölgyet, s így közvetve, Tamarát is, aki uszik a boldogságtól. Most csak arra kérlek még nagyon szépen, légy kegyes oltalmadba venni Tamarát és tanácsaiddal ellátni. --
Mint vérbeli színésznőnek elképzelheted, mennyire fáj, hogy nem vehettem részt a kassai díszes ünnepségeken.
Igaz mélységes szeretettel ölel: hív Emmád

Közreadja: Gajdó Tamás