HazámHazám - utoljára

2003 augusztus 1-én látható utoljára a Krétakör Színház HazámHazám címû elõadása Monostorapátiban.

2003. augusztus 2-án 20:00 órakor:
ÁLMODJ ÁLMOKAT! - KRÉTAKÖR GÁLAMÛSOR
FIGYELEM A NYOMTATOTT MÛSORTÓL ELTÉRÕEN A PROGRAM ESTE NYOLCKOR KEZDÕDIK!
A Krétakör gálaelõadása a Cirkuszsátorban, Rába Roland rendezésében.
Zenés-táncos esztrád mûsor a színház valamennyi tagjának részvételével. Igazi unikum, csak itt, csak most, csak Önöknek - csak tessék, tessék....

Interjú Zöldi Gergellyel a Gála kapcsán

Zöldi Gergely főállásban a budapesti Katona József Színház sajtóreferense. Monostorapátiba azonban nem ebben a szerepben került. Régről ismeri a Krétakör Színház minden tagját, Csákányi Eszterhez külön meleg barátság fűzi, s most a Vándorcirkusz állandó kék belépője fityeg a nyakában. Ez azt jelenti, hogy a Krétakör heti programjában fontos feladata van.

Meglepve láttam, hogy te is a Krétakör Társulat tagja vagy. Mit jelent ez?

Csak egy alkalomra. Szombaton mutatjuk be a Krétakör "Álmodj álmokat" című gálaműsorát. Az ötlet még a tavalyi kapolcsi élmény nyomán született. Ott Rolanddal [Rába] csináltunk egy előadást, amelyben akkor ő még nem szerepelt.

Ez a Varroda volt?

Igen, a Varjak című zenés nyári varroda. Felmerült, hogy idén valami nagyszabású dologgal álljunk elő. Márta [István] vetette fel, csak attól tette függővé, hogy Süsüék csinálnak-e majd valami zenéset. Végül egybeforrt a két dolog. A feladat ettől a pillanattól az volt, hogy a Krétakörrel csináljunk zenés előadást. Sok darabot megnéztünk, míg végül mindent egybevetve a Sweet Charityre esett a választásunk. A darabnak van ugyan már magyar fordítása, de mi szinte újrafordítottuk. A részletekbe nem akarok belemenni, summa summarum túl késő lett, a jogokat nem lehetett már nyárra elintézni, viszont addigra már beadtunk már pályázatokat: Gondoltuk, hogy esetleg átdolgozásként, nem eredeti címmel kéne játszani, és akkor kapta az előadás az "Álmodj álmokat" munkacímet - ez egyik számról. Aztán egy kis pénzt is kapott a produkcióra a Krétakör, úgyhogy kitaláltuk ezt a zenés esztrádműsort.

Mind amerikai musicalek?

Majdnem mind magyar számok mindenféle stílusban: van benne rap, rockszám, van kuplé, színészsanzon, Brecht - úgyhogy mégsem csak magyar... Minden, ami eszünkbe jutott. Nem határoztuk meg a stílusát, inkább színészben gondolkoztunk, hogy kinek mi állna jól.

Tudsz példát mondani: hogy miről ki jutott eszedbe?

Csákányinak van Kulkával egy music hall estje: abban ő eljátssza a nagy dívát. Most valami egész mást akart - s ez azt hiszem, sikerült is. Ezúttal valóban olyasmit ad elő, amit még soha. Ennél többet inkább nem mondok, a többiekről sem, mert akkor oda a meglepetés.

Kár lenne. Te állítottad össze a műsort vagy Rolanddal ketten?

Én csináltam az előválogatást, hogy ne váljon parttalanná a dolog, aztán megmutogattam neki. Ő meg elmondta, mi hiányzik neki: milyen téma vagy stílus, és én utánajártam. Például a sátorról jutott eszembe a Miénk ez a cirkusz az LGT-től - igazán adja magát. Lilla viszont Brechtet szeretett volna énekelni. És miért is ne?

Ahhoz képest, hogy a Sweet Charityből indultatok ki, végül egyetlen amerikai musical-szám sem került a műsorba. Miért alakult ez így?

Mostanában úgyis sokat dolgoztam amerikai számokkal, miközben annyi jó magyar dal van. Nekem régóta kedvencem mondjuk a Villa Negrából Ránki György "Bolhatwist"- je, amelyet eredetileg Márkus Lászlónak írt. És volt még jó néhány régi kedvencem, kattogós kislemezeken. Ezeket senki nem hallgatja, pedig olyan jók! Érdemes előásni őket.

Csináltál már ilyet a Varjak előtt?

A Csákányi-Kulkát [vagyis a music hall-estet].

Persze. De azt csak fordítottad, nem?

Én állítottam össze.

Szóval mégiscsak átállsz dramaturgnak, valld be. Hagyod a sajtókapcsolatokat.

Ezt azért nem mondanám. De ezt a munkát is nagyon élvezem.

Mindenesetre nyilván lesz folytatás. Van rá közönség is, nem?

Legalábbis a Varjakból úgy tűnt.

Pesten csak kétszer ment, igaz?

Ott kétszer, itt ötször vagy hatszor.

Telt házzal?

Telt házzal. Egyébként itt jobban megélt, s ebből megint csak kiderült, hogy mennyire fontos megtalálni egy előadás igazi helyét. Persze ez nem újdonság.

Díszlete vagy jelmeze van ennek az esztrádműsornak?

A HazámHazám díszletében játsszuk, apró változtatásokkal, a jelmezeket Kiss Julcsi válogatta.

[Ezen a ponton Csákányi Eszter jelenik meg az asztalunknál a Szegény Asszony arcával (a HazámHazámra készülődik a társulat), még saját ruhában. Csattanósan csókot nyom Gergő kopasz fejére. Eszter, aki született technikai antitalentum, tudja, hogy az interjú az internetre készül, s most szándékosan kacér öniróniával szól oda nekem a magnó felé intve fejével:

Most benne lesz a puszi. Ezt tedd nyugodtan a hálóra föl, ezt a csókot! Na jó, akkor örültem. Szervusztok.

Gergő hibátlan dramaturgiai érzékkel kommentál:

Ehhez a pillanathoz hozzátartozik, hogy ha a Csákányi nem beszél rá, hogy fordítsak dalszövegeket, akkor most nem lennénk itt.

Én már dolgoztam Gergővel, és tényleg fantasztikusakat ír, de most már ezt hallom másoktól is. (kacagva) És ez a legszomorúbb. Hogy most már más is azt mondja: mennyire zseniálisak a fordításai. Tulajdonképpen mostantól csak ezt kéne csinálnia.

Én is épp ezt feszegettem, hogy most vajon szakmát vált-e?

Reméljük.

Lennének számára új megbízásaid?

Már vannak is. Az estünk épp most bővül. Például Kurt Weill-dalokat is fordíthatna, (Eszter az öltözőül szolgáló cirkuszi kocsi felé tekint kötelességtudóan, bár szemmel láthatólag szívesen maradna) Mennem kell, mert ott állnak Cerberusként. Szóval nagyon meg vagyok elégedve. Pedig én Eörsin nevelkedtem.

Mi a különbség?

Hát ezt most még nem tudnám megmondani, de talán majd az előadás után. Na, sziasztok. (majd elmentében még visszaszól) Tehát a hálóra menjen minden!]

Úgy látszik, nagyon sikeres a munkád. Eszterről jut eszembe, a Sweet Charityt akkor teljesen lefordítottad?

Csak teljesen átdolgoztuk. Volt egy régi magyar szöveg, de a fordító nyilvánvalóan nem ismeri New Yorkot, és ez azért nagyon New York-i darab.

Te éltél ott?

Sokat voltam ott. És nagyon sokat néztem színházat.

Ezen a Broadwayt értsük?

Mivel most zenésről beszélünk... Ott van pénz, paripa, fegyver, meg profizmus.

Arra nem gondolsz, hogy olyan esteket állíts össze, amivel haknizni is lehetne? Elvégre a Broadway-színházak egyik legfőbb jellemzője, hogy nyereségesek.

Voltaképpen a music hallnak is van egyzongorás változata. A Kisvárdai Fesztiválnak az volt a záró előadása. Most pedig a Szigetre készülünk egy műsorral Rolival, Fullajtár Andival és Rezes Jucival a Katonából, amihez nem kell más csak egy zongora meg a Darvas Feri.

Nagyon más ezeknek a műsoroknak a közönsége, mint akikkel a Katonában találkozol prózai előadásokon?

Nem feltűnő a különbség, hiszen a Katonába is sok fiatal jár. És ahogy néztem, Kapolcson nagyjából hasonló a fiatal generáció.

Szerinted ez alacsonyabb rendű művészet, mint mondjuk a Bosszú vagy a Stella? Szándékosan mondok katonás példákat, mert ezeket az előadásokat mindketten ismerjük. A művész-színházakban azért általában kissé lenézik ezt a műfajt.

Ezt én nem vagyok hivatott eldönteni. Annyit mondhatok, hogy bennünk Rolival nincs olyan elszánás, hogy most megmutatjuk, hogyan kell színházat csinálni. Egyszerűen azt csináljuk, amihez kedvünk van, azokkal, akikkel kedvünk van. Ebben nincs olyan szándék, ahogy Süsü [Schilling Árpád] megcsinálta a Krétakört. Neki határozott világlátása és közlendője volt, és ezt érvényesíti a saját színházán és a saját társulatán keresztül. Amit mi csinálunk, az egyelőre még inkább ujjgyakorlat. Olyasmi, amit szívesen csinálunk, és amit ezeknek a színészeknek nem áll módjukban olyan gyakran művelni. Bár épp a Krétakörben ez sem áll, hiszen itt ez a műfaj sem számít mostohagyereknek.

A dalszövegeket ezúttal is átírtad?

Mivel itt első sorban magyar nyelven írt dalok szerepelnek, nem igen. Egy számba nyúltam bele komolyabban: Süsü szólójába.

Még jó, hogy mondod! Nem tudtam, hogy ő is szerepel.

Igen, ő maga is fellép, de erről most többet nem árulok el. Tessék megnézni szombaton nyolckor.