sziget 2003

(kép: Népszabadság – Domaniczky Tivadar)
Mire megszokná az ember a monoton menetelést körbe-körbe a Hajógyári-szigeten, mire sikerül összetalálkozni a szigetező ismerősökkel, mire kiderül, hogy hol vannak még hideg ásványvíztartalékok a por és a hőguta ellen, addigra éppen vége a fesztiválnak. És tegnap véget is ért.

A végletek Szigete volt, rossz idővel, esővel és iszonyúan alacsony nézőszámmal kezdett. Aztán a hét végén megdőlt az eladott napijegyek minden eddigi rekordja. Nagy sztárok múlták alul önmagukat a Nagyszínpadon, máshol meg telt házat produkáltak a „kisebb nevek”. Ha minden igaz, azért az idén is legalább nullszaldós lesz a Sziget. A csaknem négyszázezer embert megmozgató kulturális fesztivál rekordot döntött abban is, hogy soha ilyen kevés bűncselekmény és baleset nem volt az egy hét alatt.

Ötvenötezer látogató a Szigeten. Az utolsó napon fellépett az Anima Sound System és a Massive Attack. A tizenegyedik Sziget Fesztivál ezennel bezárta kapuit.

ire megszokná az ember ezt a monoton menetelést körbe-körbe az óbudai Hajógyári-szigeten, mire majdnem sikerül végre összetalálkozni a szigetező ismerősökkel, mire kiderül, hogy hol vannak még hideg ásványvíztartalékok a por és a hőguta ellen, addigra éppen vége lesz a fesztiválnak. Mivel az előző években többször is úgy jártam, hogy leragadtam itt meg ott, aztán már csak hallgathattam tátott szájjal mások elbeszélését a távoli pontokon megesett csodákról, az idén taktikát váltottam, és erőltetett menetben végigvágtáztam rajta az egyik végétől a másikig. Jelentem, láttam például a Magyar Honvédség kalandparkját a Metálsátor mellett, ahol egy faágakkal punkfrizurává alakított görögdinnyehéjat fején viselő srác lelkesen lőtte – csak játszásiból! – egy harckocsi tetejéről a tömeget. Együtt ráztam az Afrika faluban törzsi zenére a helybéliekkel, belehallgattam előadásokba, harekrisnáztam az egyre durvább metált játszó Krisna zenekarokkal, sőt, családi unszolásra – legyőzve klausztrofóbiámat – még az élménylabirintusba is bemerészkedtem, ahol földön csúsztam időre, hogy három piros pecsétet nyomhassak versenyből a kezem fejére.

Valaki azt mondta nekem, hogy átláthatatlan már ez a Sziget. És igaza is van, azzal persze, hogy nem is érdemes azzal fáradozni, hogy átlássuk. Elég csak úgy benne lenni, menni, és nézni a tolókocsis akadályversenyt, az autogramot osztó pornószínésznőt, tanácsot adó rabbit, az állatkínzást ellenző zöldeket, a sörösrekeszekből tornyot maga alá építő bátor próbálkozót, a lángost rágó filozófust, a bulizó politikusokat. Az egész egy nagy, fárasztó, gyaloglós cirkusz. Nincs két ember, akinek egyforma lenne a szigetélménye, abban is biztosak lehetünk. Valamiről meg úgyis mindig lemaradunk. Mint én a napi közös ufóvárásról, szerencsére – legalábbis azzal nyugtatnak, akik szemmel tartották a helyet – hogy nem jöttek.

Az igazán profik persze akkurátusan végigolvassák a programfüzetet, kigyűjtik belőle a számukra érdekes programokat, kiprintelik külön lapra a napi menetrendet, melyik koncert melyik után, és milyen kocsma esik taktikusan közbe. Láttam egyiküket a minap sírva ugrálni a miszlikbe szaggatott menetrendjén, amely szerint éppen egyszerre kellett volna lennie akkor éppen két helyen.

Ez az idei valahogy a végletek Szigete, hiszen rossz idővel, esővel és iszonyúan alacsony nézőszámmal kezdett. Aztán a hétvégén megdőlt az eladott napijegyek minden eddigi rekordja. Nagy sztárok múlták alul önmagukat a nagyszínpadon, máshol meg telt házat produkáltak a „kisebb nevek”. Sokaknak nem tetszett például a hétfő esti Slayer, amely banda a világ legjobb koncertzenekarának hirdeti magát – mások ugyanezt életük legjobb koncertjének nevezték.

A szervezők hetvennyolcmillió forintot vesztettek az első két esőáztatta napon, majd ez visszajött a telt házas hétvégén. A fesztivál költségvetésének majdnem felét ugyanis az eladott heti- és napijegyek teszik ki. Ha minden igaz, azért az idén is legalább nullszaldós lesz a Sziget.

A közel négyszázezer embert megmozgató kulturális fesztivál rekordot döntött abban is, hogy még soha ilyen kevés bűncselekmény és baleset nem volt az egy hét alatt.

Olykor anyázásig kevésnek bizonyult a Szigetre tartó hajók befogadóképessége, túl sok volt viszont a Szigeten furikázó autó, busz, és egyéb, szüntelenül a tömegbe „botló” jármű.

Medgyessy Péter kormányfő az idén más elfoglaltságai miatt nem ért rá kilátogatni a Szigetre, jött helyette számos egyéb politikus, körbenézni, beszólásokat bezsebelni. Jövőre esetleg napi rendszerességgel kellene szervezni a látogatótúrákat, és feltüntetni előre a műsorfüzetben: körséta a Szigeten délután négykor minisztereknek, ötkor államtitkároknak, fél hatkor pedig jöhet az egyéb.

Valószínűleg igaza lehet annak a kissé elfáradt szigetlakónak, aki egyszer hajnaltájt megosztotta velem a szigetfilozófiáját: mindenkinek olyan ez a Sziget, amilyennek érzi magát benne.


Féderer Ágnes, Népszabadság, 2003. augusztus 6.

Tekintse meg a Sziget Színház félhivatalos oldalát! >>