A valóság illúziója

A SORSTALANSÁG SORSA VI.

Váczy András


Néhány hónap alatt nõ ki a földbõl ókori agóra, középkori dóm,
reneszánsz pláza, barokk palota, mai metropolis - az adott film forgatásának
díszlete. A filmbeli történet illúziókerete. A Sorstalanság
lágerszínterei az eredetihez képest megszólalásig hûen, jobban mondva,
majdnem hûen épülnek fel.

A SORSTALANSÁG SORSA VI.

Váczy András


Néhány hónap alatt nő ki a földből ókori agóra, középkori dóm,
reneszánsz pláza, barokk palota, mai metropolis - az adott film forgatásának
díszlete. A filmbeli történet illúziókerete. A Sorstalanság
lágerszínterei az eredetihez képest megszólalásig hűen, jobban mondva,
majdnem hűen épülnek fel.

Kezdjük azzal, hogy a Sorstalanság táborépítészeti és látványterv elképzelője-kitalálója Lázár Tibor, a MAFILM Szcenika Kft. designstúdiójának tagja. Vizuális érzékenységével már a rajzasztalon ráhangolódott a regény miliőjére, látványvilágára. Gárdonyi László, a kft. ügyvezető igazgatója szerint rendkívüli gondossággal járta végig az aprólékos részletek útját azért, hogy a vásznon a néző azt a teret, azt a környezetet lássa, amelyben a történet játszódik.

Nagy vonalakban három, egymásnak nekifeszülő problémát kell a látványtervezőnek megoldania. Egyik az "olyan legyen, mint a valódi", vagyis a hitelesség, másik az illúzió felkeltésének, harmadik a forgatástechnikai lehetőségek biztosításának kérdése. (A játékfilm többek között azért is más, mint a dokumentumfilm, mert díszletapparátusával a művészi összhatást erősíti.) Buchenwald gigantikus méretű koncentrációs tábor volt, aki idekerült, apró pontként lett a pokoli gépezet áldozata. A látványtervező dolga egyszersmind a díszletekkel és látványelemekkel az embertelenség aránymértékét is ábrázolni, az élettelen fából, vasból, festékből és egyéb tárgyakból az ember belső, érzelmi környezetét létrehozni. És mindezzel a nézőt a történésbe beemelni. Ettől válik a látványtervező a muvészi alkotócsoport tagjává.

Klasszikus felállás szerint a művészi és a financiális vonalak mentén a rendező-operatőr-látványtervező-producer négyes (esetünkben hármas) többszörös kompromisszumok során alakítja ki a közös vízióvázat. - Hosszas és fájdalmas, hiperaktív munka - kommentálja a szcenikai stúdió főnöke.

Ezt követően kezdetét veszi csapatmunkában a forráskutatás, feltérképezendő, hogy milyenek voltak a történet hátteréül szolgáló épületek, tárgyak, ruhák és így tovább. Több ezer oldalas dokumentáció készült múzeumok, levéltárak, történeti intézetek anyagainak részletekbe menő, gondos gyűjtésébol. Mindezekből a tervezéskor ki kell választani - a tipikus és az általános esztétikai szabálya szerint - a lényeges tényezőket. Ezzel párhuzamosan indul a rajzolói munka. Elsőként nagyvonalú vázlatok, majd a dokumentumok rostálása után fázisrajzok készülnek részletről részletre, amiket aztán át kell alakítani szakmai rajzokká, lefordítani az ácsok, lakatosok, asztalosok, festők nyelvére.

Ettől kezdve lehet építeni a díszleteket. Viszont azzal, hogy felépült, még nincs kész, hátra van a hitelesítés. Speciális filmes szakmunka a vadonatúj díszletet használt, "lelakott" formációra koptatni. Mindazonáltal az idő múlását a látványelemeknek is tükrözniük kell, például átmegy némi változáson az a polgári lakás, ahonnan elkerült Köves Gyuri, ahhoz képest, amikor visszajött. Egy év történéseit a berendezési tárgyak átalakulása - a lelki metamorfózist követve - sejteti, sugallja, irányultságát mutatja. Minél bonyolultabb a belső történet, annál pontosabban kell a mikrokörnyezetet kialakítani. - Egyetlenegy tévedés elég ahhoz, hogy az illúzió összetörjön. Hogy ez ne történhessen meg, azért a látványtervező egy személyben felel - vélekedik az igazgató.

Persze manapság a díszletvilágot kiegészíti a számítógépes trükkapparátus. Viszont van határa, Gárdonyi László szerint: - Amíg mozgóképművészet létezik, addig a díszletépítést megúszni nem lehet. Kiegészítésként a digitális technika nagyon jó.

Miután mindez elkészült, meg kellett találni a tábor helyét, mégpedig azt, amelyik hasonlít az eredetihez. Piliscsaba pont megfelel ennek, ráadásul "szót lehet érteni a természettel", az építkezés esetünkben olyan beavatkozás, amivel a környezet nyer. Beleértve a lelki-érzelmi környezetet is annak ellenére, hogy egyesek a "szent föld" védelmének könnyen átlátható álcája mögött a Nobel-díjas regény irodalmi és eszmei értéke elleni kampányolást próbálják új ruhába bújtatni. Ellenérvek tucatja helyett itt most mindösszesen díszletépítő adalékként egy körülmény: a leendő táborhely lőtér volt, efféle hadászati bázison lapulhat a szakrális föld alatt egy s más. Akna? Gránát? Robbanószer? Ki tudja... Kinek jó, ha ott lapul? Úgyhogy mielőtt bármihez kezdenének a díszletezők, meg kell ezeket keresni, ki kell ezeket szedni.

Amikor mindez megtörtént, és felépült a díszletkomplexum, nem elhanyagolható, hogy miként állja a tűző napsütést és a dermesztő fagyot, a záport és a hófúvást, nem beszélve a szélviharokról. Profi díszletépítők megoldják, és ez az, amit a néző nem lát. Nem látja a díszletfront mögött az öles gerendákat, az állványszerkezeteket.

Nem lehet olyan részletességgel beszélni a látványtervről, hogy teljes egészében képben legyünk. De nem is kell.

Majd a filmvásznon...