Alma Lisszabonban

Az év színházi szupershow-ja

Reviczky Katalin


Hét év töretlen siker, Bécs és Velence után egy lisszaboni kolostor a helyszíne a rendkívüli asszony, Alma Mahler-Werfel szenvedélyes élete és szerelmei felidézésének. Az 1958-ban született Reinhardt-szeminarista, kiváló rendezo, excentrikus színész és csapnivaló színházvezeto, mindenekelott azonban elsorangú showmanager, Paulus Manker, ismét elállítja a színházi világ lélegzetét évekkel ezelotti, a purkersdorfi szanatóriumban bemutatott színházának lisszaboni megismétlésével. A rendezok ambiciózus enfant terrible-je a múlt évben Velencében, az örmény kultúra egykori fellegvárában, a Palazzo Zenobióban keltette életre és emelte a show-biznisz magaslataira a Franz Werfel által "ellenállhatatlan boszorkánytündérnek" nevezett femme fatale, Alma Mahler életének mozzanatait. A kiváló izraeli iró, Joshua Sobol (akinek nevét a Gettó, a Weininger éjszakája és az Apa címu muvei után csak dicsoíthetjük) által írt forgatókönyv szenzációs ötlet és "tanulmány" arról, hogyan volt képes egy szenvedélyes no korának zsenijeit, Gustav Mahlertol Oskar Kokoschkáig, Egon Schielétol Walter Gropiusig és Franz Werfelig ujja köré csavarni, sot, mi több, muvészileg inspirálni. A rendkívüli múzsa élete persze hálás téma minden színház számára. Paulus Manker zseniális ötletei azonban nem kevésbé dicséretesek: kikutatja Alma életének különleges részleteit és újraírja Sobol jeleneteit, adaptálva azokat a fantasztikusnál fantasztikusabb helyszínekre. Velencében például párhuzamosan futottak a cselekvés szálai a történelmi huséggel berendezett szalonok, az étkektol gozölgo konyha, az uszoda vagy a csábító fürdoszoba falai között, mind megannyi, eredetivé varázsolt helyszínen, ahol a nézo választhatta ki Alma Mahler életének saját maga által elképzelt, legtipikusabb jeleneteit.

Alma Lisszabonban

Az év színházi szupershow-ja

Reviczky Katalin


Hét év töretlen siker, Bécs és Velence után egy lisszaboni kolostor a helyszíne a rendkívüli asszony, Alma Mahler-Werfel szenvedélyes élete és szerelmei felidézésének. Az 1958-ban született Reinhardt-szeminarista, kiváló rendezo, excentrikus színész és csapnivaló színházvezeto, mindenekelott azonban elsorangú showmanager, Paulus Manker, ismét elállítja a színházi világ lélegzetét évekkel ezelotti, a purkersdorfi szanatóriumban bemutatott színházának lisszaboni megismétlésével. A rendezok ambiciózus enfant terrible-je a múlt évben Velencében, az örmény kultúra egykori fellegvárában, a Palazzo Zenobióban keltette életre és emelte a show-biznisz magaslataira a Franz Werfel által "ellenállhatatlan boszorkánytündérnek" nevezett femme fatale, Alma Mahler életének mozzanatait. A kiváló izraeli iró, Joshua Sobol (akinek nevét a Gettó, a Weininger éjszakája és az Apa címu muvei után csak dicsoíthetjük) által írt forgatókönyv szenzációs ötlet és "tanulmány" arról, hogyan volt képes egy szenvedélyes no korának zsenijeit, Gustav Mahlertol Oskar Kokoschkáig, Egon Schielétol Walter Gropiusig és Franz Werfelig ujja köré csavarni, sot, mi több, muvészileg inspirálni. A rendkívüli múzsa élete persze hálás téma minden színház számára. Paulus Manker zseniális ötletei azonban nem kevésbé dicséretesek: kikutatja Alma életének különleges részleteit és újraírja Sobol jeleneteit, adaptálva azokat a fantasztikusnál fantasztikusabb helyszínekre. Velencében például párhuzamosan futottak a cselekvés szálai a történelmi huséggel berendezett szalonok, az étkektol gozölgo konyha, az uszoda vagy a csábító fürdoszoba falai között, mind megannyi, eredetivé varázsolt helyszínen, ahol a nézo választhatta ki Alma Mahler életének saját maga által elképzelt, legtipikusabb jeleneteit.



Alma Mahler-Werfel

Lisszabonban a Convento dos Inglesinhos, egy portugál-angol kolostor és temploma, hatalmas pálmakert, kilátóterasz pazar körpanorámával a portugál fovárosra, hökkenti meg a szerencsés látogatót. "Nem is hittem volna, hogy a káprázatot még lehet fokozni" - nyilatkozta Manker Velence után. Pedig lehet! Maga a templom is élmény. A Manker-féle "építészetnek" köszönhetoen még egy Alma Mahler-oltárral is bovült, valamint egy embernagyságú Alma-szoborral - a hatás és nem kevésbé a szimbólum kedvéért marcipánból! A mellékoltárok bemélyedéseiben az egykori férjek, szerelmek, barátok testesülnek meg: a zeneszerzo Mahler, az építész Walter Gropius, a költo-író Werfel és a festo Oskar Kokoschka, arrébb a szecesszió kiemelkedo festoje, Gustav Klimt, a zeneszerzo Alexander Zemlinsky, a Burgtheater egykori igazgatója, Max Burckhard, és hogy valaki helyszínhez illo is legyen, Johannes Hollensteiner, a pap, aki szintén szerepet játszott a múzsa életében. Amikor a portugál kedvenc, a sanzon mufajának grande dame-ja, Simone de Oliveira rázendít a templom osrégi orgonájának hangja mellett dalára, a szexuális gyönyör Isolda szerelmi halálához hasonlóan fonja béklyóba még a nézot is. Nincs itt szükség a beleélés készségére! Nem véletlen, hogy az Alma-projekt megrögzött szerelmesei mindenhová követik a Manker-produkciót, mondván, "kost' was kost'" - Manker és a szemfüles utazási iroda legnagyobb örömére!



Egy Klimt-"előfutár"


De nézzük tovább a rendezo-zseni sikerének okait! Alma és Werfel mindenképpen ki akart szabadulni a németek által megszállt Franciaországból. Menekülésük és rövid lisszaboni tartózkodásuk szintén része a Sobol-darabnak. Társaságukban volt az idos Heinrich Mann feleségestol és Golo Mann is. A Pireneusokon keresztül vezeto, fáradságos menetelésüket - melyet a kofferekben menekített Werfel-kéziratok és Mahler-partitúrák sem könnyítettek - vonatút követte Madridba, majd repüloút Lisszabonba. Manker addig kutatott, amíg a Grande Hotel d'Italia irattárában rátalált az 1940. szeptember 18-ai keltezéssel kitöltött bejelentocédulájukra Estorilban. Manker még egy újabb szereplot is beleépített itt Sobol eredetileg 1996-ban írt Alma-kollázsába: egy Aristide de Sousa Mendes nevu személyt, aki a Werfel házaspárt menekítette és segítette útján az amerikai emigrációba.



Lisszaboni látkép


A cselekmény nagy része az idos Alma visszatekintése, emlékeinek felidézése formájában fogalmazódik meg a színpadon. Maga Manker Kokoschka szerepében látható, a muvészgárda pedig részben portugál, részben nemzetközi - akárcsak az eloadás nyelvezete: német, angol, francia, portugál, ami azonban a megértést semmiképp sem nehezíti. A színházmuvészet hatalmas, egyesült európai projektjének sikeréhez ez is hozzájárul - akárcsak a muvészek tehetsége, akik észre sem veszik, hogy szöveg és játék közben nyelvet váltanak. Hol van már az az ido, amikor egy Jávor Pál, bár tehetsége megvolt hozzá, nem érezte jól magát Hollywood berkeiben. A színész csak anyanyelvén lehet igazán nagy - vallotta. A rendezés pikáns, amilyen maga a téma, a fine de siecle norol alkotott képe, s amilyen Friedrich Nietzsche e tárgybeli filozófiája, aki Vidám tudományok címu munkájában írta: "A no képét a férfi teremti meg magának, a no csupán idomul ahhoz viselkedésében." Vajon Klimt noalakjai az emancipáció elofutárai voltak" Alma Mahler minden bizonnyal az volt!



Jelenet az előadásból


De tegyünk itt egy izgalmas kitérot! A női ideál, akárcsak a női portré, akkoriban ellentmondásos erok hatására született meg a művészet és a mögöttes ideológia elvászthatatlanságában, a nő mint allegória - a szűz, a remény szimbóluma - és az öntudatos, modern európai nő együtteseként jelent meg. Gondoljunk csak Schiele Bloch-Bauer festményeire! Bár a kor filozófiájában az is benne foglaltatott, hogy nem beszélt a szexről, s nincsenek történelmi bizonyítékok, például Klimt és Alma Mahler szerelmi afférjairól, a festo mutermében ledér kalandokra váró modellek ábrázolásában a korántsem kolostori muvészeti élet eseményei határozottan felsejlenek. A művészi ateliék olyan territóriumot képeztek, ahol a polgári rend és annak törvényei csődöt mondtak. Ilyen ellentmondás jelentkezett a muvészeti alkotások születésében is: míg a férjek a háttérbol szponzorálták a muvészeket, a társadalmi posztot, a közvetett alkotásban való társadalmi részvételt a nok élvezték. A falak közötti szabadság ellen Otto Weininger így emelte fel szavát: "A no jelentéktelen semmiség, aki valamivé csak a férfi oldalán válhat! A nő csupán természet, a férfi ezzel szemben maga a kultúra! Ugyanakkor, mivel a no semmi, éppen ezért akár minden is lehet! A noőszexuális kisugárzása és ennek következtében a férfi fölötti hatalma végtelen." Ilyen értelemben jeleníti meg Manker is Almát, a végzet asszonyát, akinek szerelmi kalandjait például Oskar Kokoschkával mindig meg kellett eloznie a festo valamilyen mu-teremtésének: Alma szerelmét nem lehetett ingyen kapni, azt ki kellett érdemelni! Térden, szellemi kínnal, kreativitással! Vajon mi lehetett az a különleges tehetség, mellyel Alma a nevezetes férfiakat művészileg inspirálta, hódolóként pedig lábaihoz kénysze-rítette" Alakjának megfogalmazásában a pszichológus Freud és az orvos-író Schnitzler nyújtottak egymásnak alkotói kezet. Kissé vígjátékira fogva a helyzetet, hogy is fogalmazott Sommerset Maugham" "A férfi és a nő között soha nem lehet egyetértés, csupán antagonisztikus ellentét, mert hiszen mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő pedig a férfit!"

Manker tehát korántsem prud, de muvészi természetességgel vetkozteti Almát. "A csipkébe csomagolt szex csak a neglizsé érzékisége, nem hús-vér emberi testiség!" - mondja a rendezo. Nemcsak a szemnek, de a szájnak ingerét is kielégíti a lisszaboni projekt. Az eloadás szünetében a belépodíjba kalkulált osztrák és portugál specialitások, ízletes borok, nyalánkságok kényeztetik a látogatót. Nos, ilyen keretek között lehetséges, hogy az 1964-ben, 85 éves korában elhunyt, nevezetes múzsa örök fiatal marad. Talán mert hozzá hasonló nem akadt más a történelemben. Múzsák persze voltak, mint pédául George Sand, Liszt, Chopin és Musset barátnoje, de egyik férfi sem lett több általa, és egyikük sem kívánta hozzákötni az életét. Egyébként is, milyen femme fatale lehetett egy olyan noietlen no, aki szivarral a kezében járkált, és szoknya helyett a nadrágot részesítette elonyben!" Egyébként pedig Alma Mahler legendája már életében elkezdodött. Apja, Emil Schindler, a monarchia jó nevu tájképfestoje volt, igazi fennkölt muvészlélek, anyja, Anna Sophie Berger korrekt és reálisan gondolkodó polgárlány. A kislány romantikus ábrándokkal nott fel, rajongón, akár egy grófkisasszony. Egyetlen dologban volt csak reális: megvetette az átlagosat, csak a kiválót szerette. Klimt zsenialitása, Alma rajongása, mindkettojük zeneszeretete remekül összeillett. A kibontakozó múzsa alkalmi zeneszerzoként, zenés soiree-k rendezojeként korán bevonult a történelembe. Még Klimtbe szerelmes, de Mahlerhez megy férjhez. Alma Mahler naplója és Mahler levelei alapján az együtt eltöltött 10 év a "nyugalom nélküli boldogságnak" nevezheto, ami aztán a gyermekáldás ellenére is inkább "zenetörténetbe" torkollott. Bár Mahler nagysága egyre no, távol van Almától, aki Tobelbadban séta közben ismerkedik meg az építészet majdani megújítójával, Gropiusszal. Míg Mahlert amerikai turnéra kíséri, gondolatban már az építésszel flörtöl. Özvegysége hamarosan hozzá is segíti, hogy ne csak gondolatban tegye ezt. "Ennek az embernek a boldogsága mindenem. Isten tartsa meg szerelmem!" Nem így törtent azonban. Jött a mindent elsöprő, perverz szerelmi lángolás Kokoschkával - még Alma is belepirult leveleibe, ezért égette el őket hamarjában, amikor Kokoschka halálhírét vette. Mégis Gropiushoz ment feleségül a festo nagy fájdalmára-örömére. A távházasságot azonban Gropiusszal sem bírta, így következett Franz Werfel. Alma az érzéki ajkú, kék szemu Werfelt Goethéhez hasonlónak látta, és ha már az eredetit nem kaphatta meg, megelégedett a tole évtizeddel fiatalabb utánzattal is. Férfitetemeken keresztül felfelé ívelo karrierjét sok veszteség is kísérte: amikor Alma szeretett lánya, Manon 16 évesen elment, utolsó szavaival állítólag így vigasztalta anyját: "Mama, te úgyis túlteszed magad mindenen!" Werfel zsidó volt, így távozniuk kellett Amerikába, 1945-ben azonban Alma megözvegyült. Hetvenedik születésnapjára levelet kapott Kokoschkától: "Vedd szemügyre a téged körülvevo sivár és hétköznapi arcokat - egyik sem ismeri az élethez szükséges harc nehézségeit, a halál vagy az élvezetek feszültségeit. Senki sem - kivéve a te szeretodet, akit egykoron beavattál legmélyebb titkaidba. Emlékezz rá, hogy múltbeli szerelmi játékunk kettonk egyetlen gyermeke volt...!" Vajon mit gondolt magában az idos Alma Mahler: ugyanígy tett volna, ha újra kezdhette volna" Kihasználta, amit az élet nyújtott számára. Élt, élvezett, közben boldogságot osztogatott bokezuen, két marokkal. És eközben még a hírbol, fénybol, dicsoségbol is kijutott neki!