Egy történet

"Ritka pillanat: egy fölkavaró novella (a Kertész Imréé) elkezdi élni a maga életét egy másik író novellájában (az Esterházyéban). Játék? Kéznyújtás? Irodalom az életben? Vagy élet az irodalomban? Esetleg: a szellem hadüzenete a balkániságnak?" (Idézet a kötet hátsó borítójáról.) Ritka pillanat; Kertész Imre: Jegyzõkönyv, Esterházy Péter: Élet és irodalom címû novelláját olvassa fel a Vígszínház színpadán. "Két mû, kétféle tartószerkezet. Az egyik az önkínzásig önmagát állítja, a másik eljátssza, hogy õ a másik nélkül nem is létezne. Közben egymást hívják, értelmezik, igazolják, akaratlanul és akarattal. Mindkét hangra, mindkét tudatra, mindkét lélelkre, miképpen jobb és bal kezünkre, szükségünk van." Két mû, két szerzõ, kétféle elõadásmód - de Egy történet, egyetlen este, amelynek felejthetetlen pillanatait Gordon Eszter felvételei segítenek megõrizni.

Egy történet



"Ritka pillanat: egy fölkavaró novella (a Kertész Imréé) elkezdi élni a maga életét egy másik író novellájában (az Esterházyéban). Játék? Kéznyújtás? Irodalom az életben? Vagy élet az irodalomban? Esetleg: a szellem hadüzenete a balkániságnak?" (Idézet a kötet hátsó borítójáról.) Ritka pillanat; Kertész Imre: Jegyzőkönyv, Esterházy Péter: Élet és irodalom című novelláját olvassa fel a Vígszínház színpadán. "Két mű, kétféle tartószerkezet. Az egyik az önkínzásig önmagát állítja, a másik eljátssza, hogy ő a másik nélkül nem is létezne. Közben egymást hívják, értelmezik, igazolják, akaratlanul és akarattal. Mindkét hangra, mindkét tudatra, mindkét lélelkre, miképpen jobb és bal kezünkre, szükségünk van." Két mű, két szerző, kétféle előadásmód - de Egy történet, egyetlen este, amelynek felejthetetlen pillanatait Gordon Eszter felvételei segítenek megőrizni.



"Kezd elönteni az a biztonságos érzés, amit legalábbis e tekintetben - oly gazdag élettapasztalataimból annyira pontosan ismerek: hogy egy bizonyos értelemben elhagytam a színteret, ami most zajlik, az már nem velem történik meg. Az ilyen érzésben nyugalom rejlik, és telve van odaadással. Az a fajta készségesség ez, amivel balvégzete felé indul az ember, mindig föltétlen bizalommal az idő, a soron következő részlet és az apró lépések iránt, miközben titkon tudja - s tán nem is bánja -, hogy a vég feltartóztathatatlan."



Kertész Imre

"Ez volt az a pillanat, amikor visszavonhatatlanul fölfedeztem magamban a félelmet. Azt, hogy van bennem, hogy mégis van bennem félelem. Úgy, ahogy van bennem tüdő, máj, agyvelő. Félni nem lehet alkalomszerűen, félni csak örökké lehet. Így lesz.
Igen: nem telt be a pohár, újabb s újabb sérüléseket fogok elszenvedni. És nem vesztettem el a turőképességemet, sebezhető vagyok. Nem vesztem el, de minden pillanatban elveszhetek. A vonaton utazom. Nem vagyok halott. Hanem mint a vadállat, fürkészve figyelek."

Esterházy Péter



Márton László, Kertész Imre, Esterházy Péter