Népszabadság - 2003. november 13. - Szerzõ: M. G. P.
Nehéz meghatározni a Gyévuska műfaját. Politikai kabarénak tekinthetnénk, ha nem jelentene mára agyműködési és szakmai amatörizmust a műfaji megjelölés, nyers durvaságot, egyértelmű illetlenkedést. Inkább balladaoperának mondható. Londonban a barokk operák ellenhatása a gúnyosan parodisz-tikus balladaopera. Legismertebbje Gay és Pepusch: Koldusoperája. Ismert zeneművek, utcán fütyült, népszerűvé vált slágerek, operaáriák, közfogyasztású dalok egybeszerkesztett egyvelege. Pintér Béla és zeneszerzője, Darvas Benedek a világháború idejének szívszaggató dallamaihoz, hazafias slágereihez, irredenta dalaihoz fordult alapanyagként. A háborús dalirodalom gyűjtéséből merítették hangzásvilágukat.
Az egykor népszerű dalokból mégsem egyveleget tákoltak öszsze. Művészi igényű kompozíció, önálló zenés színpadi mű a Gyévuska. Bővelkedik zenei viccekben, ritmikai meglepetésekben, prozódiai tréfákban. Az énekes színészek (jó: éneklő színészek) előkelő komolysággal képviselik a darabot. Nem igyekeznek tréfásak lenni. Napjaink sztár címet hordó segédszínészei gyanús színbe keverték a viccipart. Pintér Béla együttese nem humorizál. Nekik humoruk van. Ez azt jelenti, hogy a világot másként szemlélik, mint az átlag többsége. Nem keresik a viccet: a szent dolgokban is megtalálják a nevetséges ellentmondást. Fontos hangsúlyozni ezt. Kényes kegyeleti tájakon kalandoznak. Világháború. Orosz front. Elszakított területek. Kassa, Kolozsvár. Horthy Miklós, Karády Katalin. Munkaszolgálat. Zsidóüldözés.
A szerző-rendező Pintér 33 éves. Társaival saját múltjukként dolgozzák föl a történelmi múltat. Hitelesen közlekednek benne. A múlt árnyékait eleven mai valóságként kezelik.
Benedek Mari az ókori görög tragédiák előadóinak magas talpaira állította a kéményseprőnek öltöztetett színpadi hadsereget. Antik koturnuson klasszikus emelkedettséggel álomszerűen mozgó kéményseprőket látunk telitalpaikon, emberfeletti méretben, nyársat nyelt ünnepélyességgel. A megnagyított testektől megváltoztak az arányok. Mintha (Horgas Péter) méltóságteljes síremlékdíszletében festészeti rövidüléssel mozognának a szereplők. Kimért méltósággal tudnak csak toronytalpaikon lépni. Az elslamposodott katonai közegben feltűnik egy szélben szenvedélyes lendülettel feltartóztathatatlanul előrehaladó német tisztfigura. A német vezérezredes fénylő palástja drótoktól kimerevített, megmerevedett festészeti utalásként szélfútta dinamizmust szerelt a játékosra. Klasszikus redőzetű fekete műanyag köpönyege áramvonalas erővonalakat ír le a háta mögött. Egy szép, tiszta szemű germán katonaisten, egy vezérezredes, egy mesebeli katona, rettenthetetlen fajgermán, egyben Wagner-tenor. Mintha Caravaggio festményéről az angyal érkezett volna a muszka frontra. Von Ziege a magasabb rendű téboly képviselője. Gazdaságosan letisztult mozdulatai a Führert éltetik kivont karral, vagy megfélemlítik mindazokat, akik elmulasztottak félni. Paprikapiros óriási, ázsiai maszkot viselő katonák menetelnek át a pergamoni oltárdíszleten álomjelenésként.
A Gyévuska emelkedettség és köznapiság, pátosz és gúny közötti kivételes tehetségű színházi előadás. A retrót, a múltban elrévedő nosztalgia eszközeit a jelen megvizsgálására fordítja.
Népszabadság - 2003. november 13. - Szerző: M. G. P.