EMLÉKEZÉS JÁTÉKKAL

November második hétvégéjén rendezte meg az Uray György Fesztivált, s ezen belül a IV. Magyar Mûvek Szemléjét a Budapesti Mûvelõdési Központ és a Szabad Színjátszásért Egyesület.
Az eseményen 17 csoport vett részt (magyarországiak és határon túliak, a Vajdaságból, Szlovákiából és Romániából), és a kiírásnak megfelelõen, valamennyien magyar mûvet adtak elõ Volt ezek közt kortárs dráma, mint például Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli-ja a budapesti Ascher Oszkár Színpad elõadásában, vagy Lõrinczy Attila Balta a fejbe címû mûve a debreceni KonzervArtaudrium Színházi Mûhely megvalósításban vagy Baráthy György Protokollja, melyet a szerzõ maga is rendezett meg. Látható volt prózai mû adaptációja, mint például a Szeleburdiák Színpad Ponciánus császára Heltai Gáspár írásaiból vagy Cselényi Béla verseibõl szerkesztett színház, a Madárbüntetõ a Logosz Színházi Mûhelytõl vagy Cseh Tamás - Bereményi Géza Frontátvonulásának továbbgondolása a nyitrai NYEKK-tõl. Klasszikus magyar mûvek is szerepeltek a mûsoron, ahogy Balázs Béla Kékszakállú herceg vára a Híd Színháztól vagy Molnár Ferenc Liliomja a Prospero Színkörtõl. És volt saját ötlet, mint például a sepsiszentgyörgyiek Jolikája.

L.I. írása

Az efféle fesztiválok már önmagukban nagyszerűek, de persze, versenyezni is jó. S ha verseny, akkor persze, zsüri is kell. E sorok írója is tagja volt a bíráló bizottságnak, így hát elmondhatja, hogy nemcsak a díjak odaítélése miatt főhetett a fejük (Bartók László előadóművésznek, Sülyi Péter filmrendezőnek, és jómagamnak, Lőkös Ildikó, dramaturgnak), hanem azt szerettük volna, ha a szakmai megbeszéléseken különféle vélemények cserélődnének ki. Ezt a második estére sikerült is elérni, és a késői időpont ellenére parázs vita alakult ki, főleg arról, mitől színház valami, mitől hat, mit jelent a színpadon az őszinteség, a hitelesség.
***
Ám bármennyire is próbáltunk demokratikusak maradni, tudtuk, a végén mégiscsak ítélkezni kell, díjakat osztani, dicsérni és elmarasztalni. Ám a díjkiosztó nagy tapsviharaiból arra mertünk következtetni, hogy talán nem döntöttünk rosszul. Íme az eredmény:

Bárka Színház - 2004-es évadban bemutatkozási lehetőséget biztosít a csoportnak
A legjobb előadás: Lőrinczy Attila: Balta a fejbe (KonzervArtaudrium Színházi Műhely)

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díja 100.000.-Ft
A legjobb műhely: a Sepsiszentgyörgyi Osonó Diákszínház (Fazekas Misi ötletéből: Jolika)

Magyar Művelődési Intézet díja 25.000 - 25.000.-Ft
A díjat átadta: Tóth Zsuzsanna, a Magyar Művelődési Intézet művészeti osztályának vezetője
Új magyar mű létrehozásáért: Baráthy György: Protokoll
A legjobb kísérleti előadás: Cselényi Béla: Madárbüntető

Budapesti Művelődési Központ díja 30.000.-Ft
A díjat átadta: Margittai Katalin, a BMK igazgatónője
A legjobb rendezés: Bessenyei Zoltán (Lőrinczy Attila: Balta a fejbe előadásért)

Magyar Színjátékos Szövetség díja 15.000 - 15.000.-Ft
A díjat átadta: Solténszky Tibor, a Magyar Színjátékos Szövetség elnöke
A legjobb színész: Simon Kornél (Protkoll - Férfi)
A legjobb színésznő: Ardelean Mónika (Jolika - Jolika)

Új Színház - a színház látogatását és előadásai egyikének megtekintését ajánlja fel a
A legjobb társulati közösségnek: Szeleburdiák Színpad (Heltai - Németh: Ponciánus császár históriája)

Holló és Társa könyvdíjai - színészi munkáért:
Barbély Gábor (Liliom - Molnár Ferenc: Liliom)
Benkő Szidónia (Anya - Jolika)
Gut István (Öreg - Marth P. Ildikó: Amerre a nap lejár)
Hajós Eszter (Nő - Baráthy György: Protokoll)
Kurinyecz Ágnes (Julika - Molnár Ferenc: Liliom)
Milosits Dániel (Kékszakáll - Balázs Béla: Kékszállú herceg vára)
Ökördy Kornél (Művész - Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli)
Szurdoki Péter (Anyika / Szenes - Lőrinczy Attila: Balta a fejbe)

A Szabad Színjátszásért Egyesület minősítését egy produkció kapta meg:
Weöres Sándor: Csalóka Péter (Soltis Lajos Színház) - Arany minősítés
***

Ám a sok játék és ünneplés mellett a három nap legmeghatóbb része mégiscsak a fesztivál névadója emlékére rendezett kiállítás megnyitója és az utána következő kis összejövetel volt. Uray György nevét a jelenlevők mindnyájan jól ismerték, de nemcsak a nevét, hanem őt magát is, felejthetetlen alakját, szeretetteli lényét, szenvedélyes színházcsináló kedvét. A kiállítást az egykori tanítvány, majd a későbbi jóbarát, Duló Károly filmrendező nyitotta meg, fölidézve emlékeit "Gyurci bácsiról", ahogy a legfiatalabbak hívták, s utána meglepetés film következett, melyben Uray György tanítványai, barátai, játékostársai emlékeztek rá. Szerencse, hogy a vetítés alatt sötét volt a teremben, mert bizony jónéhányan szégyenlősen törölgették szemüket. A tablókon ott volt a fiatal Uray, a legemlékezetesebb előadások fotói, plakátok, s a tanítványok visszaemlékező sorai róla. Hogy ez a kiállítás megszülethetett, abban oroszlánrésze volt Zalatnay Edithnek, aki maga is "Prológusos" volt, s most a BMK munkatársa, s Uray özvegyének, Kovács Zsuzsának is, aki sokat tesz azért, hogy ezek az emlékek ne halványodjanak el. Természetesen a vendégek közt voltak a fiak is, Uray Péter, Gergő és Ádám, sőt Uray Gyurka is, aki ugyan még csak négy hetes, de bizonyára büszkén szemlélte a nagyapja tiszteletére egybegyűlteket, ahogy ennek egy óvatlan pillanatban hangot is adott.


li